Tegnap még elég sz@rul voltam egész nap, de most már minden OK, éjszaka is sikerült egész jól aludnom.
Igyekszem a lehető legtöbbet ágyban lenni, tv-zek, olvasgatok, hogy ne nyíljon a méhszáj...
Tegnap még elég sz@rul voltam egész nap, de most már minden OK, éjszaka is sikerült egész jól aludnom.
Igyekszem a lehető legtöbbet ágyban lenni, tv-zek, olvasgatok, hogy ne nyíljon a méhszáj...
A nagy feldobott este után borzalmas éjszakám volt.
Ott kezdődött, hogy este mikor Szacsa leült vacsorázni, én se álltam meg és ettem egy kicsit, közvetlenül lefekvés előtt, amitől úgy besavasodtam, hogy csak úgy kapkodtam be a rennie-ket, de nem nagyon használt, minden bajom lett, sehogy se tudtam elaludni.
Aztán hajnal 4 körül végre valahogy elaludtam, és fél6-kor arra ébredtem, hogy borzasztóan érzem magam, kiver a viz, egyfolytában ráz a hideg és hányingerem van.
Sétálgattam, próbáltam aludni így-úgy, itt és ott, de sehol nem ment, végül reggel 7-kor már hánytam is és akkor mértem, mivel még mindig rázott a hideg, 37,8°C hőemelkedésem is volt. Szóval valami kis gyomros vírust benyaltam úgy néz ki.
Dokit hívtam, mondta, hogy mivel a hasamban semmi fájdalom vagy ilyesmi, ez független a terhességtől, igyak sokat, nyomjam le a lázat, és ha nem múlik akkor irány a háziorvos.
Bevettem egy fél Algopirint, most jobban vagyok, lement a hőemelkedés, de megyek vissza az ágyba....
Megjöttünk a dokibától.
Nagyon fel vagyok dobva, a babák nagyon belehúztak!!!
Azt mondta, ha ma este megszületnének, akkor már elég érettek lennének a kinti életre, nem kéne különleges osztály, még azt is mondta, hogy a csata meg van nyerve (persze hátra van még a szülés persze, de nagyon örült és gratulált)
Huuurrrráááá!!!! :o)))))))
Konkrétumok:
Maja 2435 gr, Brúnó 2570 gramm.
Brúnó fejecskéje van lejjebb.
A méhnyak viszont azt mondta gyakorlatilag már nincs, a méhszáj viszont még mindig zárt :o) de a súlytól most már ugye az jön, hogy valszeg nyílni fog, mivel a méhnyak már nincs hová vékonyodjon tovább.
Fehérje nem volt a vizeletben ma sem.
Vérnyomi 125/80 volt , szóval teljesen rendben.
Mondtam is Szacsának, hogy amilyen nehezen jött össze ez az egész, annyira szépen alakul itt a végén minden!
Megbeszéltük a további menetrendet arra az esetre, ha maradunk egyben.
Vizsgálatot szeretne jövő hét pénteken, 8-án, azutáni hét pénteken 15-én, a kettő közt egy ismerkedési találkozót a szülésznővel, aki csinálna ctg-t majd akkor.
És legkésőbb 18-án, hétfőn, pedig be kell feküdnöm.
Az jó messzinek tűnik, de azt mondta, hogy mostantól bármi lehet és annak az ellenkezője is, nem merne jósolni.
Egész jól aludtam, viszont azt álmodtam, hogy valamiért be kellett indítani a szülést, álmomban kaptam egy injekciót és elindult az egész folyamat...remélem még a valóságban várunk kicsit!
megint nagyon szenvedtem, nem tudtam aludni, annyira jött vissza a sav, hogy szabályosan folyt, amitől meg egyfolytában köhögnöm kellett és szörnyű hányingerem volt, na attól meg sétálgatni.
De megvan ez az éjszaka is, az a fontos, még mindig egyben!
18 kg-ot híztam, szerintem ebből kb. 15 kg a pocakban van, jó nehéz...
Voltunk dokinál.
A jó hír, hogy zárt a méhszáj, a kicsit rosszabb hír, hogy megrövidült a méhnyak, az egyik babácska feje eléggé lent van már.
Mérni most nem mért.
Még mindig fejvégűek mindketten.
2 hét múlva kell megint menni.
Azt mondta, hogy most már nagyon-nagyon pihenjek és még 3 hetet szeretné, hogy kibírjak, annyi kéne ahhoz, hogy a babáknak ne kelljen speciális fogadtatás. Ha addig nem bírjuk, akkor lehet nem is szülhetek az Istvánban, mert ott nincs koraszülött osztály. Próbálok beszélni velük...
Már olyan nagy a pocim megkérdezik idegenek is az utcán, boltban, hogy 1 vagy 2 baba lesz-e.
Tegnap voltam is nagy sétán.
Voltam postán feladni a csekkeket, egy lemezboltban vettem egy gyerek cd-t amin altatódalok vannak a világ minden tájáról, aztán még voltam 2 könyvesboltban és megvettem az István kórházban ajánlott szoptatásról szóló könyvet.
Hát szóval... boldog vagyok, de azért egyre nehezebb.
A testem mintha most nem is az enyém lenne, hanem elsősorban a gyerekeké és hát ahogy haladunk előre egyre nehezebb és egyre több nyüggel jár a dolog.
Egyik problémám, hogy egyre erősebben savasodok, nyilván egyre kevesebb hely van a gyomromnak és tolják fel a nyelőcső meg beleér. Eddig csak este éreztem, meg ha vízszintesben voltam, de most már egész nap van és egész fent a torkomban érzem.
Azt hiszem mostantól belőlem fog élni a Rennie-gyár...
Aztán iszonyatos nehezen mozgok, sétálni kb. mint egy pingvin tudok, lépcsőzni már nagyon nehéz. 10szer meggondolom, hogy leüljek-e valahová, mert akkor fel is kell állni.
Alig tudok aludni a válogatott problémák miatt.
Pisilés is nagyon sok van és a legszebb az, amikor valahogy úgy tudnak néha helyezkedni, hogy a pisiléstől egyáltalán nem múlik el az inger maga, így gyakorlatilag egyfolytában kell, és ilyenkor csak számolgatok, hogy ez most reális vagy nem, mert mire mondjuk nagy nehezen megszervezem, hogy hol, ha nem otthon vagyunk, akkor ugye kiderül, hogy az egész csak a nagy hűhó semmiért....
Délelőttönként nézem az úszó EB-t, legalább addig is felrakom a lábam, mert különben hihetetlen méreteket tud ölteni, olyan fura ránézni, mintha valami maszkmester csinálta volna vmi alienes filmhez...legalábbis nekem, egyeltalán nem hasonlít a saját lábamhoz nehéz azonosulni vele...
Már csak 1 cipőmbe férek bele, de mindegy, mert úgyse tudok már nagyon kimenni az utcára.... meg hát fáj is, Szacsa minden este megmasszirozza esténként, visszafelé nyomja a vízet, valamennyire hasznél, legalább reggel 1-2 órát kisebb, de aztán újra ugyanilyen...
Néha az az igazság, hogy nagyon kibukok, nehéz már nagyon, ráadásul azért még elég sokat ki kéne bírni, jobb meg már nem lesz és ez a tudat is néha elég nyügőssé tesz. Aztán valahogy összeszedem magam, napokig példaszerűen viselkedek, nem panaszkodok stb. aztán megint jön egy mélypont...
Voltunk ma vizsgálaton.
Nagyon kiváncsi voltam már mekkorát nőttek a legutóbbi, 4 héttel ezelőtti mázsálás óta amikor 1030 és 1170 voltak és mindketten startra készen fejjel előre helyzkedtek.
Nos minden OK, tökéletesen zárt méhszáj, babócák még mindig rajtra készen lefelé befordulva, az egyik 1480 a másik 1610 gr.
Doki örül és persze mi is!!!