Brúnó meditál

Merugye utánzással tanul ebben a korban a gyerek...

Zsebpénz, türelem, dinó

Ehhez a bejegyzéshez tudni kell, hogy bevezettük itthon a zsebpénzrendszert.

A heti nagybevásárlásokat már kellőképen az elviselhetőség határáig tolta a folyamatos "ezt vegyük meg, azt vegyük meg" nyafogás.
Ami az ő szemszögükből pedigt ugye érthető is volt, hiszen ők nem értik, honnan jön a pénz, miért nincs mindenre, mi ez az egész rendszer, hogy vannak drágább és olcsóbb dolgok és, hogy miért van az,hogy van amire van és van amire nincs...

Így Szacsa ötletére gondoltuk kipróbáljuk elég nagyok-e már a zsebpénzhez.
Ezen keresztül sok mindent megérthetnének és a sok nyafogásnak is elejét vehetnénk.

Olyan 5-6 hete tökéletesen működik, bevált a dolog.
Minden héten fejenként 500 ft jár nekik, amit természetesen nem kell azonnal elkölteni, ha egy drágább dolog tetszik meg, lehet gyűjtögetni is.

Így került hozzánk egy dinótojás, ami pont belefért Brúnó egy heti zsebpénzébe, 490 Ft volt és nagyon izgalmasnak igérkezett, őszintén szólva nemcsak a gyerekek, hanem még a felnőttek szemében is.

A tojást vízbe kell tenni és 3-4 nap alatt kikel belőle egy kisdinó.
Az egész folyamat gondoskodásra és türelemre is tanít és kicsit az időfogalmak (nap, perc, óra) tisztázásban is segített.


Első nap:



Második nap:



Harmadik nap:



Negyedik nap:



Hááát... nem mondom, hogy a legszebb kis állat amit valaha láttam, de a mi kölkünk :)

Az indiai-szlovák határ

a nappalinkban van.

Így néz ki:



Hetek óta megy ez a játék, hogy ezen a kapun a kisatók (van vagy 50) naponta többször átkelnek a fent nevezett határon.

Szlovákia onnan jön, hogy mikor megyünk Perőcsénybe anyuékhoz, akkor rövidebb úgy menni, hogy pár km erejéig átmegyünk Párkánynál majd Letkésnél vissza. Ez nekik mindig nagyon misztikus, ez a "Szlovákiában vagyunk".
India pedig a másik külföld amiről hallottak tavaly :)

A vicces az, hogy az egyik indiai határ ahol jártunk még kicsit hasonlít is.
Igaz, Nepál felől.



többi indiai-nepáli képünk itt.

Mik lesznek ha nagyok lesznek?

Nem kérdezgettem őket, mivel egyrészt én utáltam ezt a kérdést gyerekkoromban, másrészt úgysincs általában semmi jelentősége, hogy egy ennyi idős gyerek mit válaszol erre, de maguktól elkezdték mondani. A kérdés megfordult, ők kérdezik tőlem, hogy: Mami tudod mi leszek ha nagy leszek?...

Úgyhogy gondoltam megörökítem itt, hátha izgi lesz majd később visszaolvasni...

Szóval per pillanat ott tartunk, hogy Maja azt mondja, hogy ő táncos lesz aki majd mindenféle szép táncokat fog táncolni, Brúnó pedig filmfényképező (vagyis operatőr).

A kis művészlelkeim :)

"Iskola"

Mostanában nagyon izgatta a fantáziájukat az iskola, mivel az ovis csoportban most nagyon aktuális volt a ballagó nagyok miatt a téma. Játszottunk itthon iskolásat. Nem vagyok híve a nagy foglalkoztatásnak, és a sok iskolára előkészítő fejlesztésnek, de élvezték, azóta kérték párszor rendszertelenül amikor eszükbe jutott, így játszunk néha ilyet.

Itt a fekete köröket én rajzoltam és azt kértem, hogy az elsőbe rajzoljanak 6 pöttyöt, a másodikba kettővel kevesebbet, aztán eggyel többet végül megint kettővel kevesebbet.
Utána azt kértem hogy rajzoljanak annyi vonalat a kör alá ahány pötty van benne. Majd sorminta tartás. Ez Brúnó papirja, megismerni, Majának nem dőlnek így a sorai.

szintén Brúnó sormintái

Itt a pöttyöket is én rajzoltam, hogy a dobókockás klasszikus elrendezést is tanuljuk, és mellé írtam a számokat, amit ők lemásoltak. Ez szintén Brúnóé.

Maja pöttyei. A számokat egy kártyán mutattam neki, azután rajzolta le őket.

Maja szines sormintái. Ezek már elég nehezek, nem az 1 ilyen- 1 olyan váltakozásai.

Humor

Avagy mi a vicces mostanában?

Az alábbi arcokat, a "Mami, mutassak valami ijesztőt?" kérdésre adott pozitív válaszomra mutatták/mutatják naponta többször is.



Zárójelben azért hozzáteszem, van kitől örökölni...esküvői kép.



De a romantikus nosztalgia után vissza skacokhoz... Brúnó kérte, hogy a hasát is fotózzam le, szerinte a behúzott has is ijesztő...



Megjelent a "valódi" viccmesélés is. Bár még csak egy vicc van forgalomban, és hát elég sajátos humorérzéket igényel, de az első viccük!, úgyhogy muszáj leírnom. Rendszerint ez is így kezdődik:
- Mami, mondjak egy viccet?
- Mondjál kicsim!
- Nőjjön a béka! Nő a béka, nő a béka, nő a béka (közben egyre magasabbra mutogat a kezével, épp meddig ér a béka)...megnőtt a béka!
(és nevetünk :)))

Vicces állatok 2.0

Már írtam egyszer erről -> itt, hogy szeretik direkt rosszul összepárosítani az ilyesmi játékokkal a testrészeket, és jókat kacagni az eredményen.

Tegnap esti termés Brúnótól:



Nekem a répát lakmározó kis zöld fejű lény a kedvencem :)

Hétvége Becskén

A hétvégén nemzetközi buddhista focikupa (Brno nyert) és előrehozott gyereknap volt Becskén. Péntektől vasárnapig egy kis mininyaralásban volt részünk.

Jártunk a csigahegyen a sztúpánál...

Belenéztünk a focikupába...

B&M beneveztek a gyerekvetélkedőkre... volt labdaátadós...

...vízszállítós A-ból B-be...

...labdával futós...

...Maja-cipelős...

...zsuzsi-vonatos...

...virsli és szörpivós a felnőttek ellen (hogyhogynem a gyerekek nyertek :))...

A Marpa ház melletti nagy fa árnyékában...

Brúnó lacikonyhát nyitott...

A lufikból vízbomba lett...

Barátságok szövődtek...

Apa túlélt egy brutál fejfájást...

Volt esőnézés...

Ez pedig itt a szállásunk. Kivülről, belülről. A nagy családösszebújós alvásokat mindannyian nagyon élveztük.

Ami talán a legnagyobb élmény volt a gyerekeknek, de képek értelemszerűen nincsenek róla, az az éjszakai akadályverseny és kincskeresés volt a Csiga-hegyen. Mint valami kis szentjánosbogár-raj mentek fel a kis elemlámpáikkal (és felnőttkisérettel persze), hogy aztán az akadálypontok sikeres teljesítése után megtalálják a sztúpa mellett elrejtett, üveggolyókkal és édességekkel teli nagy dobozt.

Ami viszont nekünk volt különösen izgalmas, hogy Brúnó szombat reggel óta rendkivül otthonosan mozgott a területen, akár egyedül is.
Elsőként reggeli közben közölte, hogy ő már kész van és felmegy a sztúpához. Nem hittünk neki, de tényleg. A Marpaháztól láttam, hogy hátra se néz, megtalálja a lépcsőt felfelé, és felnőtteket megszégyenítő tempóban felmegy a lépcsőn, teljesen egyedül és mindezt úgy, hogy 1,5 éves kora óta nem volt ott...
Ezek után fél 1 körül, szintén a Marpa-háznál, közölte, hogy fáradt és hazamegy a szállásra. Szacsa mondta neki, hogy mindjárt eszünk és megyünk mindannyian, de elindult egyedül, már majdnem a belátható kanyar végén volt, olyan 200 m-re amikor észrevettük, hogy nekiindult. Szacsa utána, de a kanyarban ugye elvesztette szem elől, a lámaház kertjében mikor odaért pedig nem volt, így a fél szangha pánikba esett, hogy hol lehet. Bement a faluba vagy elbóklászott valahol az erdő felé? Félóra izgalom után kiderült, hogy bent van a házban, lepihent, csak mivel azt beszéltük meg a ház másik szobájában lakó barátainkkal, hogy mindig zárjuk a házat ha elmegyünk, Szacsának eszébe sem jutott, hogy nyitva lehet és hogy oda bement... Brúnó meg békésen pihengetett odabent, végülis ő csak odament ahová mondta...

Ami még megdöbbentő volt és nagyon komoly megfigyelőképességre vall, hogy a pesti buddhista centrum büféjében lévő Marpa ház makett után Brúnó felismerte az igazit. Ahogy közeledtünk felé mondta, hogy "Apa, ez a ház, pont olyan mint amilyen a büfében az akváriumban van". Pedig hát tulajdonképp semmi különös, egy hosszúkás ház, ablakokkal, verandával... majd csinálok egy képet vmelyik nap a makettről is és beszúrom ide :)

Kápi filozófia

Utazunk a buszon hazafelé az oviból. Mindketten Kápival, a kismajmukkal játszanak (mindkettőt így hívják). Brúnó pedig kifejti nekem Kápi látásmódját:

- Mami, a Kápi azt hiszi, hogy ez a busz a világ. Hogy ez az egész világ. És amikor leszállunk a buszról, akkor azt hiszi, hogy az a világ, és amikor felszállunk a metróra, akkor azt, hogy az a világ, és amikor otthon vagyunk, akkor azt hiszi, hogy a mi lakásunk a világ... és ő még nem tudja, hogy ezek nem a világ, hanem ezek mind a világban vannak...

Vicces állatok

Néha csak úgy elmúlnak a dolgok, észre sem veszi az ember, hogy ezen vagy azon már túl vannak, érdektelenné válnak játékok, kinővik őket.
Vagy éppen pont az lesz feltűnő, hogy nem rendeltetésszerűen használják, új értelmet adnak neki, mert úgy már uncsi lenne.
Mint pl. ez az állatos puzzle, ami ugye hagyományosan arra való, hogy felismerják melyik testrész melyik állathozhoz tartozik és összepárosítsák.


  De mivel ez már nem kihívás, ezért ez most a "csináljunk vicces állatokat!" felkiáltással kapott új értelmet és nagy kacagások közt hozzák miközben takarítok és mutatják meg mindegyiket,  mert "ugye mami ilyen nincs is..."
És ami nincs, az vicces.

Naptár

A múltkori Szt. Márton napi ovis ünnep után túlságosan is értelmezhetetlen volt az a mondat a számukra, hogy „most szünet lesz az oviban, sokáig, 9 napig nem megyünk”.

Akkor rajzoltam és kezdtük ezt a naptárazást, amilyet nemrég Iván szülinapján is láttunk.



A kék napokon megyünk oviba, a ciklámen napok a szünetek.

Berajzoltunk még egy-két fontos dolgot, a karácsonyt, a mikulást, apa szülinapját.
És most a héten a csütörtöki kisboltot is, mivel abban egyeztünk meg, hogy hetente egyszer ovi után bemegyünk és választhatnak fejenként egy-egy dolgot.

Minden reggel szinte az első dolguk az, hogy a konyhában arrébb tegyék a kacsákat, és ennek kapcsán már egyre többet jönnek szóba a hét napjai is, ismerkedünk a hétfővel, keddel stb. melyik melyik után jön, hogyan ismétlődnek...

Csontvázak könyvekben és szekrényekben

Kivettünk a könyvtárból egy nagyon jó kis könyvet az emberi testről.
Imádják, sokat kérnek, hogy meséljek belőle, beszélgessünk a könyvben írtakról, meg van, hogy csak félrevonulnak vele és nézegetik a képeket.
Minden benne van az érzékszervekről, izmokról, csontokról belső szervekről, folyamatokról és a szaporodásról is.

Nagyon szeretik ezt a két oldalt, ahogy követni lehet, hogy hogyan növekszik a pocakban a baba a születésig, és már tudják mekkorák voltak odabent, amikor az autónkat vettük, amikor nyaralni voltunk stb.



Mivel van benne ikres és hármasikres rajz is, mutattam nekik, hogy ők így voltak a pocakban, vagyis ikrek, ezért születtek egyszerre, és ezért van egyszerre a szülinapjuk.



Egy hirtelen ötlettől vezérelve pedig elmondtam nekik, hogy ők amikor a pocakban még nagyon kicsi voltak, akkor így, hárman voltak, de az egyik baba végül nem született meg.
- Miért?
- Azért mert nagyon veszélyes hárman lenni a pocakban és ő visszafordult.
- És hogy hívták?
- Nem tudom, a gyerekek csak akkor kapnak nevet, amikor megszületnek és ő nem született meg. Még azt sem tudom fiú volt vagy lány, szerintetek?
- Nem tudom én se.
- Én se…
- És most van neki egy másik mamija?
- Igen, remélem, hogy egy másik anyuka pocakjába költözött amikor tőlünk elment és most már van neki egy másik mamija.
- Akkor nem te vagy a mamija már?
- Nem.
- És nekünk nem a testvérünk?
- Nem, most már nem.
- Kár. (Brúnó)
- Emlékeztek erre, hogy hárman voltatok bent a pocakomban?
- Én nem. (Maja)
- Én igen. (Brúnó)

Hát ilyen egyszerűen megtörtént véletlenül ez a beszélgetés, ami igazából nem nyomasztott, de épp a napokban jutott eszembe, hogy lassan már talán egyszerűen elmagyarázva megértenék.

Este fürdetés közben amikor nem voltam ott, el is újságolták Szacsának, hogy ők hárman voltak a pocakomban és volt egy testvérük.