Van egy tükrös szekrényünk

a sarokban,

ami nagyon izgalmas, mert ugyan nehéz felkapaszkodni rá ha nincs ott épp a mami vagy a papa, akin könnyebb

de nagyon megéri, mert rém érdekes dolog van ott mindig

és még finom is...

De a fényképezőgép a legizgibb a világon, ha a mami előveszi azonnal abba is hagyjuk amit épp fotózni akarna... de így is örül... :o)

Majácska ébredés után

Majának már kettő

fogacskája van,  úgy nézem áttört a bal alsó 1-es is.

Játék-játék-játék

Sok a dolguk

Ücsörögnek, nézelődnek, felállnak, felfedeznek...

Nálunk járt Jancsika

hozta a szüleit is, Bencét és Sárit...

Majácska jellegzetes lábtartása

Ha ül, akkor szinte mindig így van.

Második első fogacska!

Majának is kibújt az első fogacskája.
Szinte teljesen egyszerre jött Brúnóéval, és pont tükörben, azaz Brúnónak az alsó bal 1-es, Majának a jobb 1-es jött ki elsőnek.
Pedig valahol azt olvastam, hogy ilyen az egypetéjűeknél szokott csak lenni.
Most majd nyilván a mellette lévő kis fogak bújnak ki aztán kiváncsi vagyok a folytatásra, mennyire maradnak szinkronban.

Búcsú a virágoktól

„Kölcsönadtam” az összes szobanövényt.
Majd pár év múlva veszünk újakat, így legalább egy dologgal kevesebb, amit tiltani kell nekik, hogy ne húzgáld, ne borítsd fel, nem szabad kikotorni a földet stb.
Most kicsit sivár hirtelen a lakás, de majd megszokjuk.

Kibújt az első fog!

Brúnónak ma reggelre áttört az első foga!
Nem is vettem észre, hogy jön, nem volt nyűgösebb egyáltalán, talán csak annyi, hogy az elmúlt napokban, mintha több kaki lett volna.
Ezzel megtört a jég.
Jó sokáig vártak vele, Szacsának, meg nekem is, ennyi idősen más 4-5 fogunk volt.
Remélem a többi is ilyen „észrevétlenül” jön majd.

Anyja-fia

Ujjé a ligetben

naccerűűű...

Lecsekkoltuk és tényleg.

Mióta ez az új babakocsi van azóta pedig a közlekedés is egyszerűbb lett, bár még így se semmi kimozdulnom egyedül a házból...

A koreográfia egyedül:
Pelenkázótáskát a vállamon átvetem, egyik gyereket a konyhai asztal tetején a hátihordozóba beteszem, felveszem, másik gyereket ölbeveszem, a babakocsit szabad kézbe veszem.
Idáig megvagyunk, felmálházva, mint egy karácsonyfa.
Elindulunk.
Lakásajtón ki, a babakocsit leteszem, ajtót az így szabaddá vált kezemmel bezárom, kulcs eltesz, babakocsi vissza a kézbe, lépcsőkön le, nagykapun ki.
Kint vagyunk az utcán! Most már csak be kéne mindenkit varázsolni a helyére…
A babakocsit egykézzel kinyitom, szerencsére egy rántással kinyilik.
Az ölben lévő gyereket beleültetem.
A hátihordozót leteszem, úgy, hogy a ház előtti padhoz gugolok, abból a gyereket babakocsiba teszem, hátihordozó összecsukom és a babakocsi aljába pakolom! És már csak a pelenkázótáskát kell fel kötni és indulhatunk is...
Hazafelé kéretik visszafelé olvasni...

Szóval nem csoda, rengeteget ülünk itthon.
Még szerencse, hogy megszokták és nagy a lakás, van mozgástér.

Ha Szacsa itthon van és tudunk együtt menni, akkor megyünk, ha nem, akkor azért kell hozzá egy elhatározás.
Majd ha megtanulnak lépcsőzni, az elvileg olyan 17-18 hónapos kor…

Néha felhívok valakit a szomszéd szangából, hogy nem tudna-e segíteni csak 5 percre, amíg kijutunk és ha ő hozza az egyik gyereket, akkor már minden könnyű.

Ilyenkor leginkább kitolom őket a Ligetbe, ott jó levegő van és sokat lehet sétálni.
Van is egy bejáratot helyünk ahol meg szoktam őket etetni.
Néha találkozunk Jerkéékkel, akit az ikres fórumról ismerek.
Fél évvel idősebb, szintén vegyespáros ikrei vannak, ugyanilyen babakocsival, viccesen nézhetünk ki kivülről.
Múltkor valaki meg is kérdezte okosan, hogy négyesikrek-e...


Na de vissza a mai naphoz, most pont az volt, hogy Szacsával sikerült sétálnunk egy nagyot, andalogni, kacsákat nézni...

Műtét után 2.

Nem volt egy egyszerű menet, így "szárazon" vagyis most a szülés nélkül és az azzal járó hormonok nélkül amik segítenek ilyenkor, végigcsinálni. Nagyon fájt.

És most még itt volt Szacsa is és a gyerekek sem kicsik már, viszonylag kivonható vagyok a forgalomból.

Hirtelen árétékelődött a harmadik gyerek lehetősége...

De a lényeg, hogy túl vagyok rajta, megvolt a varratszedés is.

Egy mázsa kép

Mert egyszerűen képtelen vagyok ennél jobban leszűkíteni a mai sorozatot...

Pépesek

Már háromszor esznek egy nap pépeset, kétszer gyümölcsöt és egyszer főzeléket husival.
Már csak a reggeli, és az utolsó étkezés, a lefekvés előtti a tápi.
Vizet próbálok velük itatni napközben, egyelőre nem túl nagy sikerrel.

Apa dolgozójában

Szacsa most a műtétem miatt itthon segít, vigyáz a lurkókra, de ma be kellett mégis ugrania egy rövid időre a céghez.
Magával vitte őket.

A babakocsit pedig remek etetőszéknek használta amikor eljött az ideje, ez az egymásmelletti egyik nagy előnye többek közt. 

Műtét után

Tegnap megvolt a műtét.
Hát, nagyon fáj...
Az altatással minden rendben volt, kicsit hányingerrel ébredtem, de túl vagyunk rajta.
Itthon is jegelnem kell, Betadine-oznom. Sajnos azt mondta a doki, hogy elég sokat kellett kivágni és elég mélyen fel a méhszájig.
Szacsa most itthon van egy hetet, hogy ne kelljen emelnem, segít ellátni a kicsiket, nehogy mégegyszer szétnyíljon.
Leginkább fekszek és kapkodom a fájdalomcsillapítókat.