Lecsekkoltuk és tényleg.
Mióta ez az új babakocsi van azóta pedig a közlekedés is egyszerűbb lett, bár még így se semmi kimozdulnom egyedül a házból...
A koreográfia egyedül:
Pelenkázótáskát a vállamon átvetem, egyik gyereket a konyhai asztal tetején a hátihordozóba beteszem, felveszem, másik gyereket ölbeveszem, a babakocsit szabad kézbe veszem.
Idáig megvagyunk, felmálházva, mint egy karácsonyfa.
Elindulunk.
Lakásajtón ki, a babakocsit leteszem, ajtót az így szabaddá vált kezemmel bezárom, kulcs eltesz, babakocsi vissza a kézbe, lépcsőkön le, nagykapun ki.
Kint vagyunk az utcán! Most már csak be kéne mindenkit varázsolni a helyére…
A babakocsit egykézzel kinyitom, szerencsére egy rántással kinyilik.
Az ölben lévő gyereket beleültetem.
A hátihordozót leteszem, úgy, hogy a ház előtti padhoz gugolok, abból a gyereket babakocsiba teszem, hátihordozó összecsukom és a babakocsi aljába pakolom! És már csak a pelenkázótáskát kell fel kötni és indulhatunk is...
Hazafelé kéretik visszafelé olvasni...
Szóval nem csoda, rengeteget ülünk itthon.
Még szerencse, hogy megszokták és nagy a lakás, van mozgástér.
Ha Szacsa itthon van és tudunk együtt menni, akkor megyünk, ha nem, akkor azért kell hozzá egy elhatározás.
Majd ha megtanulnak lépcsőzni, az elvileg olyan 17-18 hónapos kor…
Néha felhívok valakit a szomszéd szangából, hogy nem tudna-e segíteni csak 5 percre, amíg kijutunk és ha ő hozza az egyik gyereket, akkor már minden könnyű.
Ilyenkor leginkább kitolom őket a Ligetbe, ott jó levegő van és sokat lehet sétálni.
Van is egy bejáratot helyünk ahol meg szoktam őket etetni.
Néha találkozunk Jerkéékkel, akit az ikres fórumról ismerek.
Fél évvel idősebb, szintén vegyespáros ikrei vannak, ugyanilyen babakocsival, viccesen nézhetünk ki kivülről.
Múltkor valaki meg is kérdezte okosan, hogy négyesikrek-e...
Na de vissza a mai naphoz, most pont az volt, hogy Szacsával sikerült sétálnunk egy nagyot, andalogni, kacsákat nézni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése