Műtét után 2.

Nem volt egy egyszerű menet, így "szárazon" vagyis most a szülés nélkül és az azzal járó hormonok nélkül amik segítenek ilyenkor, végigcsinálni. Nagyon fájt.

És most még itt volt Szacsa is és a gyerekek sem kicsik már, viszonylag kivonható vagyok a forgalomból.

Hirtelen árétékelődött a harmadik gyerek lehetősége...

De a lényeg, hogy túl vagyok rajta, megvolt a varratszedés is.

Műtét után

Tegnap megvolt a műtét.
Hát, nagyon fáj...
Az altatással minden rendben volt, kicsit hányingerrel ébredtem, de túl vagyunk rajta.
Itthon is jegelnem kell, Betadine-oznom. Sajnos azt mondta a doki, hogy elég sokat kellett kivágni és elég mélyen fel a méhszájig.
Szacsa most itthon van egy hetet, hogy ne kelljen emelnem, segít ellátni a kicsiket, nehogy mégegyszer szétnyíljon.
Leginkább fekszek és kapkodom a fájdalomcsillapítókat.

Holnap plasztika

Holnap vonulok be a kórházba, hogy rendbeszedjék újból a gátamat.
Csak reggel megyek és délután ki is engednek.
Altatásos műtét lesz, kivágnak belőle és összevarrják újra.

6. hetes kontroll

Tegnap hivatalosan is vége lett a gyermekágynak.

Ugyan már 7 hetesek, de tegnap voltam a 6. heti kontrollon.

Családostúl, vittük a bébiket is, hadd lássa a doki őket. 

Minden OK a gátsebemmel a lehetőségekhez képest, a terv továbbra is az, hogy ha már nincs szopi, akkor meglesz a plasztikázás is... 

Nőnek

Nagyon fura, már vannak kinőtt ruháik...
Olyan gyorsan megy az idő.....

A sebem már nagyon jól van szinte már egyáltalán nem érzem!
Lassan kezdem visszakapni a testem teljes egészében, de ami az egészben a legnagyszerűbb élmény, hogy újra tudok hason aludni (már amikor egyáltalán eljutok odáig)

Újabb kontroll, most nekem

Pénteken voltam a dokimnál.

A sebem sokkal jobban van már szerencsére, már nem kell napi 8x fertőtlenítenem.
Viszont a napi beosztás így is elég komoly!

Nagyjából 3 óránként eszünk és másfél óra egy etetés, a végén még fejek is... éjjel-nappal ugyanígy.

Láz, gátseb, szopi

Felhívtam ma délelőtt a dokimat, mármint a nőgyógyászom akinél szültem, hogy második napja lázas vagyok és nem tudom lenyomni.

Azt mondta látni akar.

Délután elmentem taxival, a taxis mocskosszájúan végigpolitizálta az utat, csak ültem és hallgattam, rettenetesen fájdalamas élmény volt kiszakadni a kis otthoni paradicsomunkból ebbe a másik valóságba. (erről a mostani politikáról meg a mi viszonyunkról van is egy sztorim még keddről, mindjárt azt is írom, ha marad időm)

Szóval a doki látni akart.

Mikor feküdtem föl a székbe már mondja, hogy hát úgy néz ki ez szétnyilt...

Elmagyarázta mi történt.

Mivel a szülés után már egyszer összevarrt, majd ezt a varrást a vészhelyzet miatt nagyon gyorsan szétkellett bontania, szinte szakítania, aztán az életmentés során, még mélyebbre vágnia, hát itt a szövetek nem bírták már a kétszeri vágást-kétszeri varrást, roncsolódtak, begyulladtak és elengedték a varratokat.

Valójában már a szülés után mondta a doki a nővéreknek, hogy én folyamatosan kapjak jeget és jegeljem a gátsebet. De a nővérek nem hozták a jeget, nekem meg kisebb gondom is nagyobb volt ennél, nem reklamáltam ki. Aztán az egyik nap amikor megtudta a doki, hogy nem jegelek rendszeresen, ki is verte a balhét a nővérek közt, de ezután sem kaptam jeget sűrűbben, csak ha kifejezetten kértem, én meg nem tudtam, hogy ez ennyit számítana.

Azt mondta, most így nem lehet újra összevarrni, egyrészt egy harmadik varrást már tuti nem tartana mégennyire se meg, másrészt meg be is van gyulladva. Meg kell várnunk amíg beheged magától, aztán majd ha már nem szoptatok lesz egy ún. plasztikai műtét, ahol kivág majd a húsból és újra összevarrja.

Na ezért fáj ez nekem ennyire! :o(

Antibiotikumot kell szednem, ami a tejtermelésnek nem a legjobb, sőt, de most a kisebbik rossz elvén haladunk és naponta 8szor kimosni és Betadine-nal fertőtleníteni a sebet.

Visszafelé azon gondolkodtam, hogy fogom én ezt a napi 8 kimosást, fertőtlenítést megoldani miközben jóformán annyi időm nincs, hogy wc-re elmenjek...

Sajnos csak a szoptatásidőből tudunk húzni, tekintve, hogy másból sem áll a napom.

Maja lefejt tejet fog kapni, kevesebb idő marad vele foglalkozni a szoptatásnál. Azért vele, mert Brúnónak jobban megy, Maja annyira álomszuszék, hogy nagyon lassan és szinte semmit nem szopizik.

Így kb. 5-10 percet nyerünk minden szoptatásnál és akkor meg tudom oldani, hogy magammal is foglalkozzak 3 óránként ennyit.

Tehát úgy fog kinézni, hogy Brúnó szopik, addig Maja, ha nem ébred fel érdemben és kezd el igazán szopizni (ideális esetben tandemben, bár ez nem igazán kényelmes így, hogy Maját közben folyamatosan ébresztgetni kell, így sokszor inkább egymás után, vagy ahogy ébrednek megy a dolog) szóval ha nem igazán megy vele, akkor megkapja az előző szoptatás végén lefejt anyatejet, aztán mindketten kapnak cumisüvegből tápszert pótlásként és a végén fejek, amit Maja a következő szoptatásnál szintén megkap cumiüvegből és így tovább...

Egyelőre nincs semmi különbség a nappali és éjszakai menet közt, ugyanúgy kb. 3 óránként éheznek meg.

Belázasodtam

Nem tudom mi lehet ez. Még mindig kutyául vagyok, nagyon gyenge vagyok és a gátsebem is nagyon fáj továbbra is, pont ez hiányzott. Nincs semmilyen megfázásos vagy gyomorrontásos tünetem.

Vettem be Algopirint, nem viszi le....

Hát elég komoly programot nyomnak Szacsának meg nekem a drágák!
24 órásat!
Hihetetlenül intenzívek ezek a napok.
Épp most nézem, hogy szinte percre pontosan egy hete születtek.
Egyrészt olyan mintha már száz év telt volna el, másrészt meg mintha csak épp most lennék még mindig ott a szülőszobán.

Van mit csinálnom egész nap, iszonyú kimerült vagyok.

Pedig tulajdonképp én szinte csak szoptatok, Szacsa cserél pelust ápolja a köldökcsonkot adja oda és veszi el a babákat. De egyszerűen még mindig nem tért vissza belém az élet, nagyon gyenge vagyok még mindig, nehezen mozgok.

A gátsebem is iszonyatosan fáj még mindig és nem múlik a fájdalom, nem tudom mikor kezd majd el már ez jobb lenni.

A tejem nagyon nehezen indul.

A babák ugyan nem sárgultak be, de annyira kis erőtlenek, hogy alig bírjuk felébreszteni őket ahhoz, hogy egyenek.

Maját szinte egyeltalán nem tudom szoptatni, Őt annyira nem tudom felkelteni. A kórházban anyatejet kaptak pótlásnak amíg nem nagyon volt tejem, de azt sem cumisüvegből, hanem csak pohárból, hogy ne legyenek cumizavarosak. Az igazság az, hogy Maját így sem lehetett megetetni, mert még ehhez is fel kellett volna kelnie. Megpróbáltuk cumisüvegből, de az is túl melós volt neki abból sem volt hajlandó, végül egy fecskendővel etették Majácskát és azt is annyira hátra kellett tolni, hogy már álmában nyeljen és ne visszafelé csorogjon...

Itthon Szacsa csinálta ezt, én képtelennek éreztem magam rá, hogy letoljam a torkába. Közben egyfolytában próbálkozom a szoptatással, de szinte semmit nem hajlandó, ha nagy nehezen felébresztem egy percre akkor is sokszor tiltakozik, hogymit akarok én tőle, megfeszíti magát és úgy sír, vagy egyszerűen csak pár pillanat alatt elalszik.

Tegnap reggel már nem bírtuk tovább mondtam Szacsának, hogy próbáljuk ki mégegyszer, hátha már elfogadja a cumisüveget. Tudom, hogy benne van a pakliban, hogy cumizavaros lesz és még kevésbé fog menni a szoptatás, de ezt a fecskendőzést már nagyon nehéz bírni, olyan iszonyatosan nehéz egy ilyen pici babának a torkáig lenyomni. és elfogadta, tulajdonképp egy mázsás súly eset le a szívünkről. Továbbra is próbálkozom vele a szoptatással, tandemszopival kezdünk, de Ő így kapja a nagyját utána, hogy egyen is valamit....

Ráadásul a tej sem elég, szoptatás után mindig fejek is, hátha jobban beindul. De kapnak pótlást is. A doktornénijük nem ajánlotta, hogy központilag begyűjtött anyatejet igényeljünk, azt mondta, annyira rossz minőségű, hogy jobban járunka  tápszerrel. Így azt is kapnak.

Szóvala szoptatással elég hadilábon állunk és tulajdonképp ez most a legnagyobb problémánk, nagyon reménykedem, hogy ez rendbe fog jönni, be fig rendesen indulni a tej és a babák is megerősődnek annyira, hogy könnyebben menjen. Azt mondják, hogy ha elérik a 3 kg-ot akkor onnantól már könnyebb lesz.

Most tulajdonképp szinte egybeérnek a szoptatások, szinte semmit nem alszunk.

Hétfőn mehetünk

haza elvileg.

A tej továbbra sem akar igazán beindulni, kapnak pótlásként központi anyatejet, de itt a kórházban úgy érzem magam, mint egy tejrendőrségen.
Nagyon kedvesek a nővérek, de semmi nyugalom nincs itt, még így az alapítványi szobában sem.
Hullafáradtak vagyunk. Soha nem lehet pihenni, amikor épp nem szoptatok, fürdetünk, pelenkázunk, eszünk, fürdünk stb. és lenne 10 perc pihenni, akkor tuti jön a nagyvizit, egy nővérke lázat mérni, méhösszehúzó injekciót beadni, hozzák vagy épp viszik a kaját, takarítónő....
És folyamatosan valaki megkérdezi, hogy van-e már elég tej...

Szacsa olyan derekasan helytáll, hogy a nővérek nem hiszik el, hogy az első gyerekei.
Ő is beköltözött nagyon vicces ahogy mászkál itt pizsomában, papucsban ezen a női osztályon. Hozza-viszi a gyerekeket a csecsemősbe mázsálni, fürdetni, ha pedig épp valaki más gyereke sír ott és a nővérek már nem győzik, akkor besegít ott is, felveszi dajkálja addig azt is.
Eleinte nem akarták beengedni és kitessékelték onnan, de aztán mostanra rájöttek milyen jól járnak vele és el/befogadták, lassan már tiszteletbeli csecsemősnővér :o)

Nem akar múlni a gátsebemnél a fájdalom, megnézettem ma az ügyeletes doktornővel aki rendkivül hideg és arrogáns volt velem, talán nem is nekem szólt, talán a dokimat nem bírja, na mindegy, szóval behívott egy vizsgálóba, megnézte a gátam, de szerinte minden OK. Hát nem tudom mikor fog ez elmúlni vagy legalább enyhülni...