Becske - családi nap

Sok gyerekkel, sok szülővel... nincs is erről mit beszélni, szuper volt. Jöjjenek a képek.

Brúnó meditál

Merugye utánzással tanul ebben a korban a gyerek...

Feel Becske

Hát nem sokat írnék róla, mert nem nagyon lehet szavakkal leírni milyen csodálatos volt megint. Azt sem mi ebben olyan jó és nyilván a képeken se jön át, de azért beteszek párat.

Ami a lényeg, hogy az 5 napos kurzus alatt anyuéknál nyaraltak 4 napot, Nagykovácsiban és Perőcsényben, a kurzus utolsó napjára pedig elvittük őket is Becskére. Szerettük volna hogy szokják egy kicsit, mi is lássuk, hogy bírják a gyűrődést, és persze hogy találkozzanak Oléval, mert már nagyon rég volt erre lehetőség, talán 2-2,5 éve utoljára.

Nagyon jól sikerült találkozás volt, főleg Brúnónak.
Mi pedig örültünk, hogy a kurzus végére ez a korona is felkerült, egy családi áldás.

Már sötétedett mire hazaindultunk, a délutáni alvás ugyan nem jött össze, de nagyon be voltak még az utolsó pillanatig is indulva, Brúnó segített a nagysátorban lebontani, takarítani, a mi kis sátrunk lebontásában is, Majával pedig felmentünk a naplementében a sztupához.
Hazafelé a kocsiban félúton aztán mindketten annyira elaludtak, hogy felhoztuk őket ölben és csak fürdés nélkül álmukban ráadtam pizsit...

A terület messziről

"A főucca"

Gyerekjátszó

Konyha

Étkezősátor

Előadás a nagysátorban

Brúnó az előadás alatt sétál a nagysátorban fel és alá, biztos ami biztos is rádión is hallgatja Olét.

Később körbejárva a sátorban szétosztogatta szinte az összes Évanagyiéktól kapott cukorkáját egy fémdobozból, az előadás alatt megkínálta Olét is, a közönségnek nagyon tetszett a jelenet.

Közben Apa-Anya Majával

Brúnó Oléval viccelődik az előadás után

A képeket nem én csináltam, köszönet érte mindenkinek, főleg Dodónak a gyerekes képekért.

Hétvége Becskén

A hétvégén nemzetközi buddhista focikupa (Brno nyert) és előrehozott gyereknap volt Becskén. Péntektől vasárnapig egy kis mininyaralásban volt részünk.

Jártunk a csigahegyen a sztúpánál...

Belenéztünk a focikupába...

B&M beneveztek a gyerekvetélkedőkre... volt labdaátadós...

...vízszállítós A-ból B-be...

...labdával futós...

...Maja-cipelős...

...zsuzsi-vonatos...

...virsli és szörpivós a felnőttek ellen (hogyhogynem a gyerekek nyertek :))...

A Marpa ház melletti nagy fa árnyékában...

Brúnó lacikonyhát nyitott...

A lufikból vízbomba lett...

Barátságok szövődtek...

Apa túlélt egy brutál fejfájást...

Volt esőnézés...

Ez pedig itt a szállásunk. Kivülről, belülről. A nagy családösszebújós alvásokat mindannyian nagyon élveztük.

Ami talán a legnagyobb élmény volt a gyerekeknek, de képek értelemszerűen nincsenek róla, az az éjszakai akadályverseny és kincskeresés volt a Csiga-hegyen. Mint valami kis szentjánosbogár-raj mentek fel a kis elemlámpáikkal (és felnőttkisérettel persze), hogy aztán az akadálypontok sikeres teljesítése után megtalálják a sztúpa mellett elrejtett, üveggolyókkal és édességekkel teli nagy dobozt.

Ami viszont nekünk volt különösen izgalmas, hogy Brúnó szombat reggel óta rendkivül otthonosan mozgott a területen, akár egyedül is.
Elsőként reggeli közben közölte, hogy ő már kész van és felmegy a sztúpához. Nem hittünk neki, de tényleg. A Marpaháztól láttam, hogy hátra se néz, megtalálja a lépcsőt felfelé, és felnőtteket megszégyenítő tempóban felmegy a lépcsőn, teljesen egyedül és mindezt úgy, hogy 1,5 éves kora óta nem volt ott...
Ezek után fél 1 körül, szintén a Marpa-háznál, közölte, hogy fáradt és hazamegy a szállásra. Szacsa mondta neki, hogy mindjárt eszünk és megyünk mindannyian, de elindult egyedül, már majdnem a belátható kanyar végén volt, olyan 200 m-re amikor észrevettük, hogy nekiindult. Szacsa utána, de a kanyarban ugye elvesztette szem elől, a lámaház kertjében mikor odaért pedig nem volt, így a fél szangha pánikba esett, hogy hol lehet. Bement a faluba vagy elbóklászott valahol az erdő felé? Félóra izgalom után kiderült, hogy bent van a házban, lepihent, csak mivel azt beszéltük meg a ház másik szobájában lakó barátainkkal, hogy mindig zárjuk a házat ha elmegyünk, Szacsának eszébe sem jutott, hogy nyitva lehet és hogy oda bement... Brúnó meg békésen pihengetett odabent, végülis ő csak odament ahová mondta...

Ami még megdöbbentő volt és nagyon komoly megfigyelőképességre vall, hogy a pesti buddhista centrum büféjében lévő Marpa ház makett után Brúnó felismerte az igazit. Ahogy közeledtünk felé mondta, hogy "Apa, ez a ház, pont olyan mint amilyen a büfében az akváriumban van". Pedig hát tulajdonképp semmi különös, egy hosszúkás ház, ablakokkal, verandával... majd csinálok egy képet vmelyik nap a makettről is és beszúrom ide :)

:(

Az éjjel meghalt Hannah... 

:o(((

Sajnos ma kiderült Hanna halálos beteg, tüdőrákja van.

Búcsú

Kikísértük olyan 15-en Olét és Hannát a reptérre.

Vittük a babakocsit és a mazsolák abban aludtak.

Hanna mikor meglátta őket elkérte a fényképezőgépet és lefotózta őket külön-külön.

The prince and the princess mondta közben. Hát mink csak dagadtunk ott :o)

Természetesen megint kaptak áldást is.

Az első kinti áldás Olétól - Győr

Nálunk tegnap volt a drnéni és a nagy hír, hogy szerinte készen vagyunk Brúnó fütyijével, ami a fitymát illeti, várhatjuk a lányokat...

Aztán voltunk Ole előadáson Győrben családostul, hajnal fél3-ra értünk haza, ők jól viselték, oda is vissza is aludtak a kocsiban, én viszont egy hulla vagyok ma...
Sikerült egy hosszabb áldásra odamenni Oléhoz és Hannához is.




Brúnó hihetetlen volt, lehet, hogy nem véletlen született hozzánk egy buddhista családba… annyira örült Olénak, sikongatva nevetett, amit itthon eddig még soha, nagyon erős reakciót mutatott.
Ole végig azt mondta, hogy emlékszel/emlékeztek ugye?
Pedig az egész este fél11-kor volt addigra már jó fáradtak voltak és ráadásul Ole volt kb. a 100-ik idegen, aki kedvesen mosolygott rájuk…


Kaptunk aztán egy nagy családi áldást is.


Majának inkább Hannával volt erősebb kapcsolata, ő Oléval való találkozás alatt csak erősen figyelt, viszont mikor Hannával találkozott, a maguk finom kis módján fordultak egymás felé.
Hanna rögtön levette a jellemüket, Brúnót a kis gondolkodónak, Maját a kis álmodozónak nevezte.

Ma reggel reggeli együtt Oléval és Hannával.
Amikor vége lett a reggelinek, Ole odajött megáldani a prüntyőket, Maja az én kezemben éppen aludt, Brúnó a Szacsa ölében sírdogált.
Ole elővette a gaóját odatette Brúnó feje tetejére, Brúnó abbahagyta erre a sírást és Oléra mosolygott.
Ole azt mondta: old friend.