Hétvége Becskén

A hétvégén nemzetközi buddhista focikupa (Brno nyert) és előrehozott gyereknap volt Becskén. Péntektől vasárnapig egy kis mininyaralásban volt részünk.

Jártunk a csigahegyen a sztúpánál...

Belenéztünk a focikupába...

B&M beneveztek a gyerekvetélkedőkre... volt labdaátadós...

...vízszállítós A-ból B-be...

...labdával futós...

...Maja-cipelős...

...zsuzsi-vonatos...

...virsli és szörpivós a felnőttek ellen (hogyhogynem a gyerekek nyertek :))...

A Marpa ház melletti nagy fa árnyékában...

Brúnó lacikonyhát nyitott...

A lufikból vízbomba lett...

Barátságok szövődtek...

Apa túlélt egy brutál fejfájást...

Volt esőnézés...

Ez pedig itt a szállásunk. Kivülről, belülről. A nagy családösszebújós alvásokat mindannyian nagyon élveztük.

Ami talán a legnagyobb élmény volt a gyerekeknek, de képek értelemszerűen nincsenek róla, az az éjszakai akadályverseny és kincskeresés volt a Csiga-hegyen. Mint valami kis szentjánosbogár-raj mentek fel a kis elemlámpáikkal (és felnőttkisérettel persze), hogy aztán az akadálypontok sikeres teljesítése után megtalálják a sztúpa mellett elrejtett, üveggolyókkal és édességekkel teli nagy dobozt.

Ami viszont nekünk volt különösen izgalmas, hogy Brúnó szombat reggel óta rendkivül otthonosan mozgott a területen, akár egyedül is.
Elsőként reggeli közben közölte, hogy ő már kész van és felmegy a sztúpához. Nem hittünk neki, de tényleg. A Marpaháztól láttam, hogy hátra se néz, megtalálja a lépcsőt felfelé, és felnőtteket megszégyenítő tempóban felmegy a lépcsőn, teljesen egyedül és mindezt úgy, hogy 1,5 éves kora óta nem volt ott...
Ezek után fél 1 körül, szintén a Marpa-háznál, közölte, hogy fáradt és hazamegy a szállásra. Szacsa mondta neki, hogy mindjárt eszünk és megyünk mindannyian, de elindult egyedül, már majdnem a belátható kanyar végén volt, olyan 200 m-re amikor észrevettük, hogy nekiindult. Szacsa utána, de a kanyarban ugye elvesztette szem elől, a lámaház kertjében mikor odaért pedig nem volt, így a fél szangha pánikba esett, hogy hol lehet. Bement a faluba vagy elbóklászott valahol az erdő felé? Félóra izgalom után kiderült, hogy bent van a házban, lepihent, csak mivel azt beszéltük meg a ház másik szobájában lakó barátainkkal, hogy mindig zárjuk a házat ha elmegyünk, Szacsának eszébe sem jutott, hogy nyitva lehet és hogy oda bement... Brúnó meg békésen pihengetett odabent, végülis ő csak odament ahová mondta...

Ami még megdöbbentő volt és nagyon komoly megfigyelőképességre vall, hogy a pesti buddhista centrum büféjében lévő Marpa ház makett után Brúnó felismerte az igazit. Ahogy közeledtünk felé mondta, hogy "Apa, ez a ház, pont olyan mint amilyen a büfében az akváriumban van". Pedig hát tulajdonképp semmi különös, egy hosszúkás ház, ablakokkal, verandával... majd csinálok egy képet vmelyik nap a makettről is és beszúrom ide :)