Újabb népszámlálás

Hazaértünk.

Annál a dokinál voltunk Dr. Hetényi Gábornál aki annak idején a laparoszkópiát is csinálta, őt választottam dokinak nála szeretnék majd szülni.
 

Nagyon szép egészséges 2 centis babákat láttunk erős szívhanggal, viszont rögtön 3-at is. 
Ez van!
Egyik szemem :o) másik pedig :o(
Az egyikőjük:


Vissza kell mennem a feladóhoz (Krizsához) megbeszélni a továbbiakat!
Holnap hívom majd a Kaálit!

Próbálok a pozitívumra koncentrálni, mert azért tényleg nagyon szépek voltak!

Tényleg nagyon örülünk, de ez esetben mi a redukció mellett döntünk, ami még hátra van.

Nagyon kicsi az esély, hogy az én alkatommal egészségesek legyenek, vagy egyáltalán megmaradjanak.
 
A dokim is ezt mondta most, de sima ikreket még javasolt! 

Így 3 különbözó dokival beszéltünk, nem hiszem, hogy bármelyiknek érdekében állt volna riogatás. 

Még a legoptimistább orvos is azt mondta, hogy annak az esélye, hogy 3 egészséges gyerek megszülessen, féléves korukig ne legyen velük komolyabb probléma, és az én szervezetem se károsodjon annak az esélye 10%. (Volt, aki 2-3%-ot mondott).
A maradék 90 (illetve több) %-ban válogatott horror dolgokról beszéltek, statisztikai adatokkal, hogy azon belül mire hány % esély van. ( Pl.: hogy táplálékharc következtében haljon meg a 20. hét körül az egyik, hogy esetleg vigye magával a többit, de szó volt súlyos sérültségről, 800grammal született picikről és sok szívfájdító dologról, ha akarnám se tudnám felsorolni, mindezt számokkal, mire mennyi esély van) 
A hármas ikerterhességet általában a 30-32. hétig sikerül elvinni (ez sima ikrek esetében 36-37. hétre megy fel), tehát a legtöbb esetben koraszülött babákról van szó.
Ezzel szemben a 9-12 héten elvégzett redukció kockázata 1-2%(!)

Egyébként nyilván a sima ikres terhességnek is van kockázata, nekünk úgy mondták 10%.

Tehát az, hogy az ikerterhességnek két egészséges babóca legyen a vége, az 90%.

Azért néha gondolok arra, milyen jó lehet úgy véletlenül teherbe esni, nem nyomni progiinjekciót, nem hányni és problémamentesen terhesnek lenni... 

DE hát a mi babáink nem adják könnyen magukat. De a fő, hogy itt vannak!!!!!

Tegnap tök jól voltam,

semmi hányás (2 hete nem volt ilyen nap), csak egy kis émelygés és ma is eddig minden rendben. 
Remélem nincs semmi baj csak a homeós bogyók hatnak!

Hogy mindig van min izgulni ugye?

Ha rosszul vagyok az a baj, ha nem akkor meg az.
Na de azért örülök nagyon, így sokkal jobb. Csak belül minden legyen OK!!!!

Holnap ultrahang!

Még mindig a rókák + homeo

Tegnap voltam a homeos drnéninél.
Mindenfélét kérdezgetett, volt aminek volt köze a hányáshoz, de a legtöbb kérdés inkább a lelkialkatomra vonatkozott.
Pl.: Szeretem-e a munkám, hogyan érint ha kiesek belőle, ha bánatom van sírok-e egy nagyot, szeretem-e ha valaki ilyenkor megvigasztal, inkább a hideget bírom vagy inkább a meleget, társaságban nyitott vagyok-e és ha idegenek mind, inkább optimista vagy inkább szorongós tipus vagyok-e stb.
Aztán 20 perc ilyesmi után felírta ezeket:
Phosphor C30 napi 5 golyó,
Veratrum albim C30 napi 5 golyó.
Ezeket úgy kell szednem, hogy egyik nap ezt másik nap azt felváltva.
Azt mondta kb. 1 hét múlva lesz teljes a hatás.
Na majd meglátjuk!

Ha valami tudatalatti oka van a hányásnak, hát azért hányok, mert attól szorongok, hogy hátha már nincsenek is itt a babák és valahogy legalább ez egy olyan biztos dolog, egy jel, hogy bent vannak még.

De  tudom, hogy pár hete még én is hogy vágytam erre, és tényleg örülök is, inkább hányjak, csak árukapcsolással legyenek babák is! 
Persze jobb lenne valami kellemesebb jel, vagy bizonyosság, de hát minden nap nem mehetek UH-ra, sajnos ;o)

Rókák és szado-mazo

Csak másfél órája ébredtem fel, mert az éjszaka nem sokat aludtam hajnal 5kor és reggel 8kor is ki kellett menjek hányni, de az már megkönnyebbülés volt, előtte egész éjszaka csak kínzott a rosszullét.

Most épp jól vagyok, este meg már megyek a homeopátiás drnénihez és remélem pontot teszünk ennek a végére. 
 
A párom taktikája a fenékbeszurira (még mindig nyomom a progeszteront): először ad a fenekemre egy puszit, aztán ráüt (ettől nem  érzek utána semmit), aztán bök! 

Megy nálunk a szado-mazo esténként! ;o)

Rosszalkodnak

Az elmúlt pár napban volt egy kis ijedtség. 

Csütörtökről péntekre virradó éjszaka éjfél körül kimentem WC-re és néhány csepp barna jött ki belőlem, amitől rettenetesen megijedtem. 
Egy végigizgult éjszaka után reggel 7:50-kor felhívtam Krizsát, aki azt mondta, hogy nyugodjak meg, igyak meg egy felest, feküdjek le és emeljem meg a Magne B6 adagomat (a progiadagomat már nincs hová emelni), de higgyem el, hogy nem lesz semmi baj, ez a babáknak nem árt csak azért csinálják, hogy engem tönkretegyenek.

És hogy valszeg a soron következő menzim lehet a ludas. Hát az igaz, hogy annak holnap kéne megjönnie.

Meg lehet, hogy a harmadik baba távozik ugye éppen.
Na lényeg, hogy amennyire sikerült megnyugodtam, most feküdtem 2 napot, még ide a géphez sem álltam fel és elmúlt a barnázás úgy néz ki.

Viszont szerencsére továbbra is émelygek és hányok mint a lakodalmas kutya, vagy hogy mondják, szóval kezdem elhinni, hogy talán tényleg minden rendben. 

Én már mindennel próbálkozom hányás ellen de eddig még nem jöttem rá, hogy mitől vannak néha a nyugisabb fél napok. Az biztos, hogy ha már jönnie kell, jobb, ha kijön, utána jobb. 
Most ott tartok, hogy alig tudok már valamit megenni, szinte semmit nem is kívánok, főleg ami szilárd és íze van. Húsra rá se tudok nézni. 

A napi menü valami ilyesmikből áll össze: szárított kenyércsipsz, mandula, pár szem mazsola, nyers zöldség vagy gyümölcs (nem tudom mennyi benne a vitamin, mert főleg ugye primőr van még csak). 

Ezeket próbálom váltogatni a sokszor keveset elvén, ha épp nagyon jól vagyok, akkor gyorsan kihasználom az alkalmat és benyomok egy fél vajas zsömlét is.

Sokat iszok és szedem a Maternát, hogy valami vitamin legyen a bébiknek.

Azért jó lenne, ha sikerülne találni valami jó kis homeopátiás szert, mert néha már depis vagyok ettől a sok rosszulléttől és szeretnék inkább vidám, boldog kismami lenni. 

Persze belül így is nagyon boldog vagyok! 

Az is jellemző, hogy Tv nézés közben félóráként elérzékenyülök valamitől, és rám jön a sírás. Olyan boldogságos! Elég hozzá annyi is, hogy valaki nyerjen a téli olimpián egy érmet, és annak örüljön, nem beszélve arról, ha véletlenül egy csecsemőt látok meg a képernyőn, na akkor kész! 
Gondolom a hormonok....

Uh-ra elvileg csak 28-án megyek, hát az most megint nagyon izgi lesz, hogy mit találunk odabent ezek után! 

Első babás ultrahang, népszámlálás

Itt vagyok, hazaértünk.

3 petezsák van de, úgy néz ki csak 2-ben van élet, nekik nagyon szépen ver a kis szívűk, a harmadiknak kb. 10 percig nézte Krizsa innen onnan, nem tudta biztosra mondani, mert még nagyon picik, de mintha abban nem lenne. Meg a harmadik kisebb is egy kicsivel (egyébként 7mm-esek), meg nem lehetett látni a szikhólyagját de az is lehet, hogy csak elbújt. Szóval valószínű megoldja a természet.
 

 
Íme:

Megvolt ma az első hányás is az UH előtt a Kaáli Wc-jében.

   
2 hét múlva már valószínű minden látszani fog addigra javasolta a következő UH-t Krizsa.
Progiinjekció is még 2 hétig megy, azt is valahogy csak túlélem.
 

Egyébként nagyon boldogok vagyunk, abszolút csak arra koncentrálok, hogy minden rendben lesz, hatalmas kő esett le a szívemről így is, mikor láttam a két életerős babót!!! :o)

Nem leszek elkeseredve, ha kettő marad, hanem épp, hogy nagyon örülni fogok.

53 kg vagyok, nem vállalnék egy 3-as terhességet, félek, hogy nagyon alacsony súllyal tudnának csak megszületni, és nagyon örülnék, ha megoldódna magától.

Megpróbáltam aludni egy kicsit, mert éjszaka nem annyira sikerült, és egy hulla vagyok, de csak nem jön álom a szememre. 

Csak jönnek, meg jönnek a gondolatok, túlságosan is fel vagyok dobva!
Olyan hihetetlen!
Annyira kívánom mindenkinek ezt az érzést!!!!

Egyre jobban

émelygek.

Émelygés, lamenta

Én is állandóan aludnék, viszont egyben egyfajta furcsa álmatlanság is van rajtam éjszaka. Többször fel szoktam ébredni és egy félóra mire visszaalszom.

Van egy enyhe rosszullétszerűség, olyan émelygős levertség, de ha csak ennyi marad azt röhögve is kibírom!
Meg már nem tudom, mi van a terhességtől meg mi nem, olyan, mint az első két hét is volt, az ember egyfolytában keresi a jeleket.

 

Az igazság az, hogy ha választhatok én ezt szeretném :o), Szacsa ezt :o) :o), ettől rettegek :o) :o) :o) és már mondtam Szacsának, hogy ne hagyjon ez esetben elérzékenyülni, szóval akkor tuti mennie kell egynek! :o( De egyelőre igyekszem nem gondolni erre.

Én nagyon félek a kis születési súlytól és, hogy mind3 beteg lesz. Nagyon sok negatív példát hallottam, igaz pozítivat is, de én most már nem szeretnék kockáztatni.

Pont két hete írta egy régi lány az egyik fórumon, hogy bevállalták mind3-at és a huszadik hét körül mind elvesztették.:o(

Na de tényleg, hess-hess negatív gondolat.... ;o)

Tanfolyam, kezdődő tünetek

Tanfolyam:
Vége lett ma!
Egyáltalán nem bántuk meg, nagyon izgalmas volt és rengeteg olyan dologról volt szó ami vérszerinti gyereknevelése kapcsán is fel fog jönni (kötödés kialakulása, konfliktuskezelés a gyereknevelésben stb.)

Sok olyan feladat volt amikor kaptunk egy -egy szituációt és el kellett gondolkodni hogyan reagálnánk az adott szituban, aztán azt megbeszéltük. 
10 pár volt, nagyon helyesek voltak Ők is, meg akik tartották az egészet azok is.
Egyébként, mindenki nagyjából egyidős volt velünk, mindenki első babáért megy és a párok fele a lombikkal is valahogy még áll. 

Jellemző volt, hogy mindenki eléggé az elején van a folyamatnak minden szempontból, tehát papírok és belső út szempontjából is.
Nagyon toleránsak voltak velünk, mert kicsit tartottunk attól, hogy a mostani helyzet miatt esetleg lesz majd valami probléma.
Összességében nagyon örülök, hogy elmentünk, az Ágacskások tényleg iszonyú jófejek és nagyon jól csinálják a dolgukat, én is csak ajánlani tudom Őket!

Viszont egyben őrületesen fárasztó is volt, mindennap hazajöttem és 2 óra délutáni alvással folytattam a napot. Egyébként is az álomkór már úgy látszik megérkezett.

A filmszemlével kapcsolatban is megbeszéltük a férjemmel, hogy ha álmos vagyok, azonnal szóljak, és már jövünk is haza aludni.

Tünetek kezdenek jönni, émelygek is, álmos is vagyok, mellfeszülök is, de nem sírok, végre!

Egyedül a fenekem a progiszuri miatt van már annyira bedurranva, hiába kenem, hogy azt már kicsit nehezen viselem, de most már tényleg bármit kibírok.

Ami nagyon nehéz, hogy átkozott messze van az első ultrahang, febr. 15, és az aggódás meg ott bujkál, hogy mi lesz. (meg lesz-e egyáltalán még a baba, vagy nem épp 3 is) 

Persze azért hessegetem a negatív gondolatokat, szóval soha jobban!!!