Rosszalkodnak

Az elmúlt pár napban volt egy kis ijedtség. 

Csütörtökről péntekre virradó éjszaka éjfél körül kimentem WC-re és néhány csepp barna jött ki belőlem, amitől rettenetesen megijedtem. 
Egy végigizgult éjszaka után reggel 7:50-kor felhívtam Krizsát, aki azt mondta, hogy nyugodjak meg, igyak meg egy felest, feküdjek le és emeljem meg a Magne B6 adagomat (a progiadagomat már nincs hová emelni), de higgyem el, hogy nem lesz semmi baj, ez a babáknak nem árt csak azért csinálják, hogy engem tönkretegyenek.

És hogy valszeg a soron következő menzim lehet a ludas. Hát az igaz, hogy annak holnap kéne megjönnie.

Meg lehet, hogy a harmadik baba távozik ugye éppen.
Na lényeg, hogy amennyire sikerült megnyugodtam, most feküdtem 2 napot, még ide a géphez sem álltam fel és elmúlt a barnázás úgy néz ki.

Viszont szerencsére továbbra is émelygek és hányok mint a lakodalmas kutya, vagy hogy mondják, szóval kezdem elhinni, hogy talán tényleg minden rendben. 

Én már mindennel próbálkozom hányás ellen de eddig még nem jöttem rá, hogy mitől vannak néha a nyugisabb fél napok. Az biztos, hogy ha már jönnie kell, jobb, ha kijön, utána jobb. 
Most ott tartok, hogy alig tudok már valamit megenni, szinte semmit nem is kívánok, főleg ami szilárd és íze van. Húsra rá se tudok nézni. 

A napi menü valami ilyesmikből áll össze: szárított kenyércsipsz, mandula, pár szem mazsola, nyers zöldség vagy gyümölcs (nem tudom mennyi benne a vitamin, mert főleg ugye primőr van még csak). 

Ezeket próbálom váltogatni a sokszor keveset elvén, ha épp nagyon jól vagyok, akkor gyorsan kihasználom az alkalmat és benyomok egy fél vajas zsömlét is.

Sokat iszok és szedem a Maternát, hogy valami vitamin legyen a bébiknek.

Azért jó lenne, ha sikerülne találni valami jó kis homeopátiás szert, mert néha már depis vagyok ettől a sok rosszulléttől és szeretnék inkább vidám, boldog kismami lenni. 

Persze belül így is nagyon boldog vagyok! 

Az is jellemző, hogy Tv nézés közben félóráként elérzékenyülök valamitől, és rám jön a sírás. Olyan boldogságos! Elég hozzá annyi is, hogy valaki nyerjen a téli olimpián egy érmet, és annak örüljön, nem beszélve arról, ha véletlenül egy csecsemőt látok meg a képernyőn, na akkor kész! 
Gondolom a hormonok....

Uh-ra elvileg csak 28-án megyek, hát az most megint nagyon izgi lesz, hogy mit találunk odabent ezek után!