Profi képek

Benne leszünk a következő Marie-Claire magazinban. Lombikos témában nyilatkoztam, egész pontosan a redukcióról, amin rágódtam egy kicsit, hogy vállaljam-e vagy sem, de emlékszem mennyire semmi infót nem találtam én anno sehol erről, és arra gondoltam talán segíthet másoknak. Az illusztrációt az újságírólány találta ki, adta magát a közeli születésnap, úgyhogy itthon eljátszottunk egy szülinapot, hoztak tortát, kellékeket. Nem tiltakoztak, sőt mindannyian nagyon élveztük.

ez*

  A végén ledobták a szépruhát és már csak ugrándoztak a matracon.

és ez *

* A csillaggal jelölt 2 kép kerül végül az újságba.

Csontvázak könyvekben és szekrényekben

Kivettünk a könyvtárból egy nagyon jó kis könyvet az emberi testről.
Imádják, sokat kérnek, hogy meséljek belőle, beszélgessünk a könyvben írtakról, meg van, hogy csak félrevonulnak vele és nézegetik a képeket.
Minden benne van az érzékszervekről, izmokról, csontokról belső szervekről, folyamatokról és a szaporodásról is.

Nagyon szeretik ezt a két oldalt, ahogy követni lehet, hogy hogyan növekszik a pocakban a baba a születésig, és már tudják mekkorák voltak odabent, amikor az autónkat vettük, amikor nyaralni voltunk stb.



Mivel van benne ikres és hármasikres rajz is, mutattam nekik, hogy ők így voltak a pocakban, vagyis ikrek, ezért születtek egyszerre, és ezért van egyszerre a szülinapjuk.



Egy hirtelen ötlettől vezérelve pedig elmondtam nekik, hogy ők amikor a pocakban még nagyon kicsi voltak, akkor így, hárman voltak, de az egyik baba végül nem született meg.
- Miért?
- Azért mert nagyon veszélyes hárman lenni a pocakban és ő visszafordult.
- És hogy hívták?
- Nem tudom, a gyerekek csak akkor kapnak nevet, amikor megszületnek és ő nem született meg. Még azt sem tudom fiú volt vagy lány, szerintetek?
- Nem tudom én se.
- Én se…
- És most van neki egy másik mamija?
- Igen, remélem, hogy egy másik anyuka pocakjába költözött amikor tőlünk elment és most már van neki egy másik mamija.
- Akkor nem te vagy a mamija már?
- Nem.
- És nekünk nem a testvérünk?
- Nem, most már nem.
- Kár. (Brúnó)
- Emlékeztek erre, hogy hárman voltatok bent a pocakomban?
- Én nem. (Maja)
- Én igen. (Brúnó)

Hát ilyen egyszerűen megtörtént véletlenül ez a beszélgetés, ami igazából nem nyomasztott, de épp a napokban jutott eszembe, hogy lassan már talán egyszerűen elmagyarázva megértenék.

Este fürdetés közben amikor nem voltam ott, el is újságolták Szacsának, hogy ők hárman voltak a pocakomban és volt egy testvérük.

Voltunk ma redukció-kontrollon

 és megint mindkét babát láttuk élni! :o) :o)

Nőnek, mint a bolondgombák, az ülőmagasságuk már 6 cm, a fejméretük (homlokok közti távolság) pedig 22mm. Megnézték a tarkóredőt is meg az orrcsontot is, mindkettő szuper, így a Down-kór szűrés lényegi részén gyakorlatilag átmentünk. 

Most először hallottuk kihangosítva a szívüket is, nagyon megható volt, mintha két kis vonat zakatolna ezerrel.
Most bő 3 hétig nem látjuk Őket újra, úgy megszoktuk, hogy mostanában annyit nézegethettük, de végül is ez jót jelent, hiszen minden rendben most már csak nyugiban nőniük kell!

Én még mindig nem érzek semmit, mindig elcsodálkozom az Uh-n, hogy tényleg ott vannak!!! Lassan muszáj elhinnünk! :o))) 

Mázsás súly a szívemről

Itt vagyok csak most értünk haza a nőgyógyászomtól. 

Kedden megvolt a redukció, kellemetlen volt de ki lehetett bírni, de ezt inkább nem részletezem, nem akarok senkit sokkolni. 

Ami szerencse volt, hogy kicsit differenciálódtak méretileg akkora, így lehetett látni melyik baba legyen az áldozat :o(

Jövő hét szerdán megyünk kontrollra, de ma már ugye voltunk UH-n az imént, ahol mindkét babát láttuk élni 42 és 43 mm-esek, ami azért is nagyon szép, mert kedden, azaz 2 és fél napja még csak 36 és 38 mm-esek voltak, tehát töretlenül szépen fejlődtek, úgy néz ki nem ártott meg Nekik a beavatkozás.

Egyik:


Másik:


Annyira boldog vagyok/vagyunk szinte egy mázsás súly kezd leszakadni a szívemről és talán végre elkezdhetjük (a szokásos parákat leszámítva) élvezni ezt az egészet!!!! 

Ja, és még vmit elfelejtettem írni!
A redukciós dr. néni, Dr. Hajdú Krisztina mondta, hogy egyébként tiszta ciszta a petefészkem, meg is vannak jól nőve (mármint a petefészkek) és a legnagyobb ciszta 4 centis és, hogy ez a stimutól van bizony. 
Na nekem még soha 1 db cisztám nem volt tudomásom szerint, úgyhogy jól megijedtem, hogy még ez is! Mondta is a drnő, hogy hát igen, de még hármasterhes se voltam soha!

Beszéltem azóta róla Krizsával és Hetényi dokival is, mindketten azt mondták, hogy hát igen ez a hiperstimutól van, de ez még normális ami nekem van, és szép lassan vissza fognak majd a terhesség alatt húzódni, a félidőig, vagy legkésőbb a szülésig pedig majd el is tűnnek. 
   

Holnap redukció...

utána este nem biztos, hogy jövök, mert lehet, hogy inkább teljesen fekszem majd egy ideig, még a géphez se állok fel, mégiscsak eléggé megbolygatjuk a dolgokat, azt hiszem ez most a legtöbb, amit tehetek az ügyért, szóval a lelkiismeretem miatt is, most nyugiban leszek inkább.

Pénteken estefelé fogok menni amúgy is a saját nőgyógyászomhoz, ha akkor látom majd, hogy minden rendben van odabent a többivel, akkor fogok, azt hiszem, megnyugodni csak, és lehet, hogy addig nem is írok, úgyse nagyon tudnék mit csak, hogy túl vagyok rajta... 

3x32 mm

Voltunk ma ultrahangonn, 32mm-esek a babák, mind ugyanakkora és nagyon nagy élmény volt, mert már lehetett látni ahogy kézzel-lábbal kalimpálnak a kis édesek! 

Kedden dél körül lesz meg a redukció.

Azt mondta ma Szacsa: Te egy hős vagy drágám! Mondtam neki, hogy jólesik, hogy ezt mondja, de megkérdezhette volna azért valaki, hogy szeretnék-e hős lenni, mert inkább, ha már úgy kérdeznék, hát inkább nem szeretnék! 
De sajnos nincs sok választásunk ugye, csak menni minden nehézségnél egyszerűen előre és bízni abban, hogy minden rendben lesz...

Várakozás

Itt vagyok, csak nem nagyon történik velem semmi, most várunk.

Voltunk Krizsánál, Ő is látta szépen mindhármat.

Mikor hívtam másnap reggel már tudta, Hetényi felhívta még aznap este amikor nála voltunk.

Az azért jó érzés, hogy így komunikálnak, a gondomat viselik.

Krizsa mondta, hogy még várjunk, hátha mégis felszívódik a 3. babó.

Aztán ha nem, akkor valszeg a 12. hétig meg kell lennie a redukciónak. 

Meg arra is várnunk kell, hogy kicsit differenciálódjanak esetleg, hogy egyértelmű legyen melyik, mert múlt héten még pont egyforma méretűek voltak.

 
Ami viszont jó hír, hogy ha nem is múlt el a rosszullét teljesen, mintha lassan azért mérséklődne, egyre kevesebb a konkrét rókázás!

Újabb népszámlálás

Hazaértünk.

Annál a dokinál voltunk Dr. Hetényi Gábornál aki annak idején a laparoszkópiát is csinálta, őt választottam dokinak nála szeretnék majd szülni.
 

Nagyon szép egészséges 2 centis babákat láttunk erős szívhanggal, viszont rögtön 3-at is. 
Ez van!
Egyik szemem :o) másik pedig :o(
Az egyikőjük:


Vissza kell mennem a feladóhoz (Krizsához) megbeszélni a továbbiakat!
Holnap hívom majd a Kaálit!

Próbálok a pozitívumra koncentrálni, mert azért tényleg nagyon szépek voltak!

Tényleg nagyon örülünk, de ez esetben mi a redukció mellett döntünk, ami még hátra van.

Nagyon kicsi az esély, hogy az én alkatommal egészségesek legyenek, vagy egyáltalán megmaradjanak.
 
A dokim is ezt mondta most, de sima ikreket még javasolt! 

Így 3 különbözó dokival beszéltünk, nem hiszem, hogy bármelyiknek érdekében állt volna riogatás. 

Még a legoptimistább orvos is azt mondta, hogy annak az esélye, hogy 3 egészséges gyerek megszülessen, féléves korukig ne legyen velük komolyabb probléma, és az én szervezetem se károsodjon annak az esélye 10%. (Volt, aki 2-3%-ot mondott).
A maradék 90 (illetve több) %-ban válogatott horror dolgokról beszéltek, statisztikai adatokkal, hogy azon belül mire hány % esély van. ( Pl.: hogy táplálékharc következtében haljon meg a 20. hét körül az egyik, hogy esetleg vigye magával a többit, de szó volt súlyos sérültségről, 800grammal született picikről és sok szívfájdító dologról, ha akarnám se tudnám felsorolni, mindezt számokkal, mire mennyi esély van) 
A hármas ikerterhességet általában a 30-32. hétig sikerül elvinni (ez sima ikrek esetében 36-37. hétre megy fel), tehát a legtöbb esetben koraszülött babákról van szó.
Ezzel szemben a 9-12 héten elvégzett redukció kockázata 1-2%(!)

Egyébként nyilván a sima ikres terhességnek is van kockázata, nekünk úgy mondták 10%.

Tehát az, hogy az ikerterhességnek két egészséges babóca legyen a vége, az 90%.

Azért néha gondolok arra, milyen jó lehet úgy véletlenül teherbe esni, nem nyomni progiinjekciót, nem hányni és problémamentesen terhesnek lenni... 

DE hát a mi babáink nem adják könnyen magukat. De a fő, hogy itt vannak!!!!!

Rosszalkodnak

Az elmúlt pár napban volt egy kis ijedtség. 

Csütörtökről péntekre virradó éjszaka éjfél körül kimentem WC-re és néhány csepp barna jött ki belőlem, amitől rettenetesen megijedtem. 
Egy végigizgult éjszaka után reggel 7:50-kor felhívtam Krizsát, aki azt mondta, hogy nyugodjak meg, igyak meg egy felest, feküdjek le és emeljem meg a Magne B6 adagomat (a progiadagomat már nincs hová emelni), de higgyem el, hogy nem lesz semmi baj, ez a babáknak nem árt csak azért csinálják, hogy engem tönkretegyenek.

És hogy valszeg a soron következő menzim lehet a ludas. Hát az igaz, hogy annak holnap kéne megjönnie.

Meg lehet, hogy a harmadik baba távozik ugye éppen.
Na lényeg, hogy amennyire sikerült megnyugodtam, most feküdtem 2 napot, még ide a géphez sem álltam fel és elmúlt a barnázás úgy néz ki.

Viszont szerencsére továbbra is émelygek és hányok mint a lakodalmas kutya, vagy hogy mondják, szóval kezdem elhinni, hogy talán tényleg minden rendben. 

Én már mindennel próbálkozom hányás ellen de eddig még nem jöttem rá, hogy mitől vannak néha a nyugisabb fél napok. Az biztos, hogy ha már jönnie kell, jobb, ha kijön, utána jobb. 
Most ott tartok, hogy alig tudok már valamit megenni, szinte semmit nem is kívánok, főleg ami szilárd és íze van. Húsra rá se tudok nézni. 

A napi menü valami ilyesmikből áll össze: szárított kenyércsipsz, mandula, pár szem mazsola, nyers zöldség vagy gyümölcs (nem tudom mennyi benne a vitamin, mert főleg ugye primőr van még csak). 

Ezeket próbálom váltogatni a sokszor keveset elvén, ha épp nagyon jól vagyok, akkor gyorsan kihasználom az alkalmat és benyomok egy fél vajas zsömlét is.

Sokat iszok és szedem a Maternát, hogy valami vitamin legyen a bébiknek.

Azért jó lenne, ha sikerülne találni valami jó kis homeopátiás szert, mert néha már depis vagyok ettől a sok rosszulléttől és szeretnék inkább vidám, boldog kismami lenni. 

Persze belül így is nagyon boldog vagyok! 

Az is jellemző, hogy Tv nézés közben félóráként elérzékenyülök valamitől, és rám jön a sírás. Olyan boldogságos! Elég hozzá annyi is, hogy valaki nyerjen a téli olimpián egy érmet, és annak örüljön, nem beszélve arról, ha véletlenül egy csecsemőt látok meg a képernyőn, na akkor kész! 
Gondolom a hormonok....

Uh-ra elvileg csak 28-án megyek, hát az most megint nagyon izgi lesz, hogy mit találunk odabent ezek után! 

Első babás ultrahang, népszámlálás

Itt vagyok, hazaértünk.

3 petezsák van de, úgy néz ki csak 2-ben van élet, nekik nagyon szépen ver a kis szívűk, a harmadiknak kb. 10 percig nézte Krizsa innen onnan, nem tudta biztosra mondani, mert még nagyon picik, de mintha abban nem lenne. Meg a harmadik kisebb is egy kicsivel (egyébként 7mm-esek), meg nem lehetett látni a szikhólyagját de az is lehet, hogy csak elbújt. Szóval valószínű megoldja a természet.
 

 
Íme:

Megvolt ma az első hányás is az UH előtt a Kaáli Wc-jében.

   
2 hét múlva már valószínű minden látszani fog addigra javasolta a következő UH-t Krizsa.
Progiinjekció is még 2 hétig megy, azt is valahogy csak túlélem.
 

Egyébként nagyon boldogok vagyunk, abszolút csak arra koncentrálok, hogy minden rendben lesz, hatalmas kő esett le a szívemről így is, mikor láttam a két életerős babót!!! :o)

Nem leszek elkeseredve, ha kettő marad, hanem épp, hogy nagyon örülni fogok.

53 kg vagyok, nem vállalnék egy 3-as terhességet, félek, hogy nagyon alacsony súllyal tudnának csak megszületni, és nagyon örülnék, ha megoldódna magától.

Megpróbáltam aludni egy kicsit, mert éjszaka nem annyira sikerült, és egy hulla vagyok, de csak nem jön álom a szememre. 

Csak jönnek, meg jönnek a gondolatok, túlságosan is fel vagyok dobva!
Olyan hihetetlen!
Annyira kívánom mindenkinek ezt az érzést!!!!

Émelygés, lamenta

Én is állandóan aludnék, viszont egyben egyfajta furcsa álmatlanság is van rajtam éjszaka. Többször fel szoktam ébredni és egy félóra mire visszaalszom.

Van egy enyhe rosszullétszerűség, olyan émelygős levertség, de ha csak ennyi marad azt röhögve is kibírom!
Meg már nem tudom, mi van a terhességtől meg mi nem, olyan, mint az első két hét is volt, az ember egyfolytában keresi a jeleket.

 

Az igazság az, hogy ha választhatok én ezt szeretném :o), Szacsa ezt :o) :o), ettől rettegek :o) :o) :o) és már mondtam Szacsának, hogy ne hagyjon ez esetben elérzékenyülni, szóval akkor tuti mennie kell egynek! :o( De egyelőre igyekszem nem gondolni erre.

Én nagyon félek a kis születési súlytól és, hogy mind3 beteg lesz. Nagyon sok negatív példát hallottam, igaz pozítivat is, de én most már nem szeretnék kockáztatni.

Pont két hete írta egy régi lány az egyik fórumon, hogy bevállalták mind3-at és a huszadik hét körül mind elvesztették.:o(

Na de tényleg, hess-hess negatív gondolat.... ;o)