Elválasztódás?

Brúnó hihetetlen mit nyom az esti szopinál (csak ő szopik és csak reggel meg este már, Majának még mindig fejek).
Kb. 30 ml tejcsi lehet még, szinte semmi, de azt képes fél-háromnegyed óráig cumizgatni... szépen bealszik... nyammog kicsit.... bealszik....aztán leveszem és még ekkor kezdi el a tápit enni, de persze már totál kómásan, így azt is még fél óra amíg benyomja.
Lehet, hogy este már nem annyira éhes?
Vagy lassan vége van a szopinak?

Első betegség és egyebek

Jött ma délelőtt a drnéni.
Úgy volt, hogy ma kapják meg a 4. havi oltásukat, de kiderült, hogy piros a torkuk.
Drnéni szerint egy vírus.
Nincs semmi más tünetük csak ez, nem lázasak, nem köhögnek, semmi.
Bár azóta Brúnót mintha látnám, hogy köhög…
Remélem, nem bontakozik jobban ki a dolog, elvileg van esélyünk, féléves kor alatt van, hogy csak így láz meg nagyobb baj nélkül lemegy egy ilyen vírus.
Állítólag az anyatejnek is köszönhető, a védelem így működik.
Szóval úgy néz ki, megvan az első betegségünk, de szerencsére ez csak amolyan beszoktató körnek néz ki, annyira rettegtem ettől, biztos azért jött ilyen finoman, nem valami nagy láz meg fájdalom…
Az oltást pedig elhalasztottuk két héttel.

Ahogy írtam is, Maja sajnos megint nem hajlandó szopizni, tulajdonképp az az egy alkalom volt a csoda.
Ha odateszem a cicihez, úgy csinál, mintha valahol teljesen máshol lenne, mint aki észre se veszi, hogy ott a cici és ha mutogatom neki akkor pedig elkezd sírdogálni…

Egyre többet kommunikálnak.
Most már akár 10 percig is nézik egymást.
Maja ilyenkor ránevet Brúnóra és beszél hozzá, Brúnó viszont inkább csak jó alaposan szemügyre veszi Maját.

Rutin

Mostanra teljesen kialakult egy napirendünk, ami szinte percre pontosan ismétlődik mindennap.
Eddig is volt már egy ideje az étkezéseknek, az időpontok nem változtak, de most már az étkezések közti az ébrenlét –alvások ritmusa is beállt.

Kb. így néz ki:
07:00 Szacs elmegy fürödni, borotválkozni, én kimegyek a konyhába megcsinálni a kajcsit, bepelenkázom az ébredező Maját és Brúnót.
07:30 Kajálás (1.) apával
08:40 Szacsa elmegy dolgozni, Maja és Brúnó a szőnyegen játszik, én fejek
09:15 Lefekszünk aludni, Anya is! :o)
10:15 Felébredünk, játék a szőnyegen
11:00 Kajálás (2.), kis játék újfent
12:15 Jó nagy alvás a babakocsiban a gangon, ez alatt én fejek, mosogatok, berakom a mosást, teregetek, főzők, pakolászok, válaszolok a leveleimre, naplót írok stb.
15:00 Kajálás (3.)
16:15 Játék
18:30 Alvás, kb. 1 óra általában fél7-ig utána játék a következő etetésig
19:00 Kajálás (4.) apával (ha hazaér)
20:00 Alvás (kb. 1 óra) ha kevesebb, akkor utána játék a fürdetésig
22:00 Fürcsi
22:30 Vacsi (5.)
23:30 Alvás reggelig

A mai nap nagy eseménye:
Eddig csak Brúnó szopizott, mert Majácska az elején nem volt még hajlandó felébredni ehhez, aztán meg, amikor nagy ritkán megpróbálkoztam mellre tenni, kikérte magának, hogy mi ez a nyúzatás cumisüveg helyett, így ő mindig lefejve kapta az anyatejcsit.
Erre ma reggel gondoltam megpróbálom megint, és, mondjuk pár percig nem nagyon értette, hogy akkor most mi van, méltatlankodott egy kicsit, de aztán egyszer csak ráérzett és szopizott mint a kisangyal.
Pedig legalább másfél hónapja már meg se próbáltam, és előtte is, gyakorlatilag ő sohase szopott.
Hurrá-hurrá!!!

Szoptatás

A tej reggelente olyan 130-150 ml körül van, estére pedig olyan 60-80.
Ezt úgy néz ki most már egy jó ideje tudom tartani, de persze bőven nem elég.
A dolog úgy megy, hogy Brúnó mindig szopizással kezdi az étkezést, és utána kap csak pótlást, a maradék tejcsit pedig lefejem és az azután következő étkezésnél Majácska azzal kezd.
Próbáltam Maját is szoptatni újra, de nem szereti csak a cumisüvegből, tiltakozik, megfeszíti magát és üt a kis öklöcskéjével.
Azt hiszem Maja hozza a klasszikus cumizavaros tüneteket, míg Brúnó, bár ugyanúgy Ő is cumisüvegből kapja a pótlást, hajlandó továbbra is szopni.

Tegnap ismét meglátogatott

minket dédi, Brúnóval barátkoztak...

 

Volt este fürdés után megint mázsálás:

Brúnó: 4130 g
Maja: 3960 g

Tejmennyiség változatlanul kb. a fele, mint amennyire szükség lenne.
Egyre több van, de nekik is egyre nagyobbak az igényeik, így hiába szaporodik, sajnos nem olyan ütemben, hogy elég legyen.
Naponta hatszor esznek mostanában, étkezésenként és fejenként olyan 100-120 ml-t.

Láz, gátseb, szopi

Felhívtam ma délelőtt a dokimat, mármint a nőgyógyászom akinél szültem, hogy második napja lázas vagyok és nem tudom lenyomni.

Azt mondta látni akar.

Délután elmentem taxival, a taxis mocskosszájúan végigpolitizálta az utat, csak ültem és hallgattam, rettenetesen fájdalamas élmény volt kiszakadni a kis otthoni paradicsomunkból ebbe a másik valóságba. (erről a mostani politikáról meg a mi viszonyunkról van is egy sztorim még keddről, mindjárt azt is írom, ha marad időm)

Szóval a doki látni akart.

Mikor feküdtem föl a székbe már mondja, hogy hát úgy néz ki ez szétnyilt...

Elmagyarázta mi történt.

Mivel a szülés után már egyszer összevarrt, majd ezt a varrást a vészhelyzet miatt nagyon gyorsan szétkellett bontania, szinte szakítania, aztán az életmentés során, még mélyebbre vágnia, hát itt a szövetek nem bírták már a kétszeri vágást-kétszeri varrást, roncsolódtak, begyulladtak és elengedték a varratokat.

Valójában már a szülés után mondta a doki a nővéreknek, hogy én folyamatosan kapjak jeget és jegeljem a gátsebet. De a nővérek nem hozták a jeget, nekem meg kisebb gondom is nagyobb volt ennél, nem reklamáltam ki. Aztán az egyik nap amikor megtudta a doki, hogy nem jegelek rendszeresen, ki is verte a balhét a nővérek közt, de ezután sem kaptam jeget sűrűbben, csak ha kifejezetten kértem, én meg nem tudtam, hogy ez ennyit számítana.

Azt mondta, most így nem lehet újra összevarrni, egyrészt egy harmadik varrást már tuti nem tartana mégennyire se meg, másrészt meg be is van gyulladva. Meg kell várnunk amíg beheged magától, aztán majd ha már nem szoptatok lesz egy ún. plasztikai műtét, ahol kivág majd a húsból és újra összevarrja.

Na ezért fáj ez nekem ennyire! :o(

Antibiotikumot kell szednem, ami a tejtermelésnek nem a legjobb, sőt, de most a kisebbik rossz elvén haladunk és naponta 8szor kimosni és Betadine-nal fertőtleníteni a sebet.

Visszafelé azon gondolkodtam, hogy fogom én ezt a napi 8 kimosást, fertőtlenítést megoldani miközben jóformán annyi időm nincs, hogy wc-re elmenjek...

Sajnos csak a szoptatásidőből tudunk húzni, tekintve, hogy másból sem áll a napom.

Maja lefejt tejet fog kapni, kevesebb idő marad vele foglalkozni a szoptatásnál. Azért vele, mert Brúnónak jobban megy, Maja annyira álomszuszék, hogy nagyon lassan és szinte semmit nem szopizik.

Így kb. 5-10 percet nyerünk minden szoptatásnál és akkor meg tudom oldani, hogy magammal is foglalkozzak 3 óránként ennyit.

Tehát úgy fog kinézni, hogy Brúnó szopik, addig Maja, ha nem ébred fel érdemben és kezd el igazán szopizni (ideális esetben tandemben, bár ez nem igazán kényelmes így, hogy Maját közben folyamatosan ébresztgetni kell, így sokszor inkább egymás után, vagy ahogy ébrednek megy a dolog) szóval ha nem igazán megy vele, akkor megkapja az előző szoptatás végén lefejt anyatejet, aztán mindketten kapnak cumisüvegből tápszert pótlásként és a végén fejek, amit Maja a következő szoptatásnál szintén megkap cumiüvegből és így tovább...

Egyelőre nincs semmi különbség a nappali és éjszakai menet közt, ugyanúgy kb. 3 óránként éheznek meg.

Hát elég komoly programot nyomnak Szacsának meg nekem a drágák!
24 órásat!
Hihetetlenül intenzívek ezek a napok.
Épp most nézem, hogy szinte percre pontosan egy hete születtek.
Egyrészt olyan mintha már száz év telt volna el, másrészt meg mintha csak épp most lennék még mindig ott a szülőszobán.

Van mit csinálnom egész nap, iszonyú kimerült vagyok.

Pedig tulajdonképp én szinte csak szoptatok, Szacsa cserél pelust ápolja a köldökcsonkot adja oda és veszi el a babákat. De egyszerűen még mindig nem tért vissza belém az élet, nagyon gyenge vagyok még mindig, nehezen mozgok.

A gátsebem is iszonyatosan fáj még mindig és nem múlik a fájdalom, nem tudom mikor kezd majd el már ez jobb lenni.

A tejem nagyon nehezen indul.

A babák ugyan nem sárgultak be, de annyira kis erőtlenek, hogy alig bírjuk felébreszteni őket ahhoz, hogy egyenek.

Maját szinte egyeltalán nem tudom szoptatni, Őt annyira nem tudom felkelteni. A kórházban anyatejet kaptak pótlásnak amíg nem nagyon volt tejem, de azt sem cumisüvegből, hanem csak pohárból, hogy ne legyenek cumizavarosak. Az igazság az, hogy Maját így sem lehetett megetetni, mert még ehhez is fel kellett volna kelnie. Megpróbáltuk cumisüvegből, de az is túl melós volt neki abból sem volt hajlandó, végül egy fecskendővel etették Majácskát és azt is annyira hátra kellett tolni, hogy már álmában nyeljen és ne visszafelé csorogjon...

Itthon Szacsa csinálta ezt, én képtelennek éreztem magam rá, hogy letoljam a torkába. Közben egyfolytában próbálkozom a szoptatással, de szinte semmit nem hajlandó, ha nagy nehezen felébresztem egy percre akkor is sokszor tiltakozik, hogymit akarok én tőle, megfeszíti magát és úgy sír, vagy egyszerűen csak pár pillanat alatt elalszik.

Tegnap reggel már nem bírtuk tovább mondtam Szacsának, hogy próbáljuk ki mégegyszer, hátha már elfogadja a cumisüveget. Tudom, hogy benne van a pakliban, hogy cumizavaros lesz és még kevésbé fog menni a szoptatás, de ezt a fecskendőzést már nagyon nehéz bírni, olyan iszonyatosan nehéz egy ilyen pici babának a torkáig lenyomni. és elfogadta, tulajdonképp egy mázsás súly eset le a szívünkről. Továbbra is próbálkozom vele a szoptatással, tandemszopival kezdünk, de Ő így kapja a nagyját utána, hogy egyen is valamit....

Ráadásul a tej sem elég, szoptatás után mindig fejek is, hátha jobban beindul. De kapnak pótlást is. A doktornénijük nem ajánlotta, hogy központilag begyűjtött anyatejet igényeljünk, azt mondta, annyira rossz minőségű, hogy jobban járunka  tápszerrel. Így azt is kapnak.

Szóvala szoptatással elég hadilábon állunk és tulajdonképp ez most a legnagyobb problémánk, nagyon reménykedem, hogy ez rendbe fog jönni, be fig rendesen indulni a tej és a babák is megerősődnek annyira, hogy könnyebben menjen. Azt mondják, hogy ha elérik a 3 kg-ot akkor onnantól már könnyebb lesz.

Most tulajdonképp szinte egybeérnek a szoptatások, szinte semmit nem alszunk.

Hétfőn mehetünk

haza elvileg.

A tej továbbra sem akar igazán beindulni, kapnak pótlásként központi anyatejet, de itt a kórházban úgy érzem magam, mint egy tejrendőrségen.
Nagyon kedvesek a nővérek, de semmi nyugalom nincs itt, még így az alapítványi szobában sem.
Hullafáradtak vagyunk. Soha nem lehet pihenni, amikor épp nem szoptatok, fürdetünk, pelenkázunk, eszünk, fürdünk stb. és lenne 10 perc pihenni, akkor tuti jön a nagyvizit, egy nővérke lázat mérni, méhösszehúzó injekciót beadni, hozzák vagy épp viszik a kaját, takarítónő....
És folyamatosan valaki megkérdezi, hogy van-e már elég tej...

Szacsa olyan derekasan helytáll, hogy a nővérek nem hiszik el, hogy az első gyerekei.
Ő is beköltözött nagyon vicces ahogy mászkál itt pizsomában, papucsban ezen a női osztályon. Hozza-viszi a gyerekeket a csecsemősbe mázsálni, fürdetni, ha pedig épp valaki más gyereke sír ott és a nővérek már nem győzik, akkor besegít ott is, felveszi dajkálja addig azt is.
Eleinte nem akarták beengedni és kitessékelték onnan, de aztán mostanra rájöttek milyen jól járnak vele és el/befogadták, lassan már tiszteletbeli csecsemősnővér :o)

Nem akar múlni a gátsebemnél a fájdalom, megnézettem ma az ügyeletes doktornővel aki rendkivül hideg és arrogáns volt velem, talán nem is nekem szólt, talán a dokimat nem bírja, na mindegy, szóval behívott egy vizsgálóba, megnézte a gátam, de szerinte minden OK. Hát nem tudom mikor fog ez elmúlni vagy legalább enyhülni...

Éjszaka velem voltak

a bébik.
Nem mondom, hogy könnyű volt, nem vagyok a topon, de nagyon nem szerettem volna ha elviszik őket megint, így kértem, hogy ott maradhassanak.
A nővérke megkérdezte, hogy biztos vagyok-e benne. Mondtam igen. Nagyon kész vagyok de olyan jó volt, hogy ott szuszognak.

Kaptunk ma "alapítványi" szobát. Átköltöztünk oda.
Van saját fürdőszobánk WC-vel és az én kórházi ágyamon kivül van egy kanapénk aholSzacsa is bent tud velünk aludni, így tulajdonképp beköltözik Ő is.


Bent voltak ma nálunk anyuék is. Amikor kijöttem a mellékesről ez a látvány fogadott. A büszke nagyszülők :o)




Nem igazán indult még be a tejem, de próbálkozunk a tandem szopival is. Sajnos nagyon kis erőtlenek még, így több az alvás, mint a szopi, de remélem ami késik nem múlik...

Hajnal kettőkor

hozták első szoptatásra, először Maját, aztán Maját visszavitték és hozták Brúnót.

Még mindig rózsaszín ködben élek :o) ez volt az első intim találkozás a gyerekeimmel.

Se orvosok, se ápolók, se látogatók csak mi ketten összebújva a csendben, sötétben.

Olyan finom az illatuk, nem tudok betelni, meg a látvánnyal sem...

Nem nagyon tudok felállni-felülni, nincs erőm, fekve próbálok szoptatni... hát nem mondom, hogy hatékonyan segítenek, alig-alig ébrednek fel...