Hát elég komoly programot nyomnak Szacsának meg nekem a drágák!
24 órásat!
Hihetetlenül intenzívek ezek a napok.
Épp most nézem, hogy szinte percre pontosan egy hete születtek.
Egyrészt olyan mintha már száz év telt volna el, másrészt meg mintha csak épp most lennék még mindig ott a szülőszobán.

Van mit csinálnom egész nap, iszonyú kimerült vagyok.

Pedig tulajdonképp én szinte csak szoptatok, Szacsa cserél pelust ápolja a köldökcsonkot adja oda és veszi el a babákat. De egyszerűen még mindig nem tért vissza belém az élet, nagyon gyenge vagyok még mindig, nehezen mozgok.

A gátsebem is iszonyatosan fáj még mindig és nem múlik a fájdalom, nem tudom mikor kezd majd el már ez jobb lenni.

A tejem nagyon nehezen indul.

A babák ugyan nem sárgultak be, de annyira kis erőtlenek, hogy alig bírjuk felébreszteni őket ahhoz, hogy egyenek.

Maját szinte egyeltalán nem tudom szoptatni, Őt annyira nem tudom felkelteni. A kórházban anyatejet kaptak pótlásnak amíg nem nagyon volt tejem, de azt sem cumisüvegből, hanem csak pohárból, hogy ne legyenek cumizavarosak. Az igazság az, hogy Maját így sem lehetett megetetni, mert még ehhez is fel kellett volna kelnie. Megpróbáltuk cumisüvegből, de az is túl melós volt neki abból sem volt hajlandó, végül egy fecskendővel etették Majácskát és azt is annyira hátra kellett tolni, hogy már álmában nyeljen és ne visszafelé csorogjon...

Itthon Szacsa csinálta ezt, én képtelennek éreztem magam rá, hogy letoljam a torkába. Közben egyfolytában próbálkozom a szoptatással, de szinte semmit nem hajlandó, ha nagy nehezen felébresztem egy percre akkor is sokszor tiltakozik, hogymit akarok én tőle, megfeszíti magát és úgy sír, vagy egyszerűen csak pár pillanat alatt elalszik.

Tegnap reggel már nem bírtuk tovább mondtam Szacsának, hogy próbáljuk ki mégegyszer, hátha már elfogadja a cumisüveget. Tudom, hogy benne van a pakliban, hogy cumizavaros lesz és még kevésbé fog menni a szoptatás, de ezt a fecskendőzést már nagyon nehéz bírni, olyan iszonyatosan nehéz egy ilyen pici babának a torkáig lenyomni. és elfogadta, tulajdonképp egy mázsás súly eset le a szívünkről. Továbbra is próbálkozom vele a szoptatással, tandemszopival kezdünk, de Ő így kapja a nagyját utána, hogy egyen is valamit....

Ráadásul a tej sem elég, szoptatás után mindig fejek is, hátha jobban beindul. De kapnak pótlást is. A doktornénijük nem ajánlotta, hogy központilag begyűjtött anyatejet igényeljünk, azt mondta, annyira rossz minőségű, hogy jobban járunka  tápszerrel. Így azt is kapnak.

Szóvala szoptatással elég hadilábon állunk és tulajdonképp ez most a legnagyobb problémánk, nagyon reménykedem, hogy ez rendbe fog jönni, be fig rendesen indulni a tej és a babák is megerősődnek annyira, hogy könnyebben menjen. Azt mondják, hogy ha elérik a 3 kg-ot akkor onnantól már könnyebb lesz.

Most tulajdonképp szinte egybeérnek a szoptatások, szinte semmit nem alszunk.