Nem kérdezgettem őket, mivel egyrészt én utáltam ezt a kérdést gyerekkoromban, másrészt úgysincs általában semmi jelentősége, hogy egy ennyi idős gyerek mit válaszol erre, de maguktól elkezdték mondani. A kérdés megfordult, ők kérdezik tőlem, hogy: Mami tudod mi leszek ha nagy leszek?...
Úgyhogy gondoltam megörökítem itt, hátha izgi lesz majd később visszaolvasni...
Szóval per pillanat ott tartunk, hogy Maja azt mondja, hogy ő táncos lesz aki majd mindenféle szép táncokat fog táncolni, Brúnó pedig filmfényképező (vagyis operatőr).
Lassan egy év telt el azóta, hogy életükben először moziban jártak. Azóta sem voltunk. Múlt héten viszont rögtön kétszer is. Elsőként a Bogyó és Babóca új 13 kis meséjét néztük meg, ugyanabban a moziban, ahol tavaly is jártunk.
Vicces volt, hogy a hétköznap délelőtti matinéelőadáson rajtunk kívül csak egy ismerős család ült a teremben, akikkel véletlen futottunk így össze. Ez egy pici mozi, pici terem, a hangfalak sem üvöltenek, a film 13 kis jól követhető epizódból áll és se a kép, se a hang nincs telieffektezve...
A Bogyó és Babóca sikerén felbuzdulva elmentünk és megnéztük a Rió-t is. (nem engedi ide beágyazni) Nagyon helyes kis film, szerethető figurákkal és történettel, semmi "csúnya" nincs benne, de azért egy nagy film, bonyolultabb dramaturgiával, poénokkal, gyors képi és hangeffektekkel. Tulajdonképpen ilyen szempontból olyan volt egy kicsit, mintha most lettek volna először moziban. Brúnó a 70-ik perc környékén el is indult kifelé. Azt mondta nagyon tetszett neki, nem volt hangos, minden oké, de most már ő inkább az előtérben a kismotorral szeretne játszani. Maján is láttam, hogy kicsit feszülten ült azért, kicsit neki is sok volt azért az inger.
Maja azóta már kérte, hogy menjünk még moziba. Őszintén szólva nem tudom elég nagyok-e már, pedig már majd' 5 évesek... valahol a határán vagyunk... A Micimackóval még lehet, hogy teszünk idén nyáron egy próbát.
Elkészült életem második csipkekötése. És ahhoz képest, hogy még csak a második, nagyon büszke is vagyok magamra. Hiba nélkül sikerült megkötnöm, pedig nem volt egyszerű, a fordított sorokban is kötni kellett a mintát, figyelni kellett nagyon.
Nekem az eredeti kicsit kicsinek tűnt, így nagyobban kötöttem meg. Plusz két-két mintaegységnyit tettem be mindkét oldalra, így plusz hatvan szemmel szélesebben dolgoztam a csipkerésznél, ami miatt a végén már jó hosszú volt egy sor.
A csipkerészt vissza is bontottam egyszer mikor már majdnem a végén jártam vele, de nem azért mert hibáztam, hanem mert ennek a fonalnak nem állt jól amit a leírásban ajánlottak, hogy a csipkerészt vastagabb tűvel kössem. Ez a pamutfonal, a pamutságának vagy a sodrásának köszönhetően nem tudom, de kicsit kevésbé rugalmas, nagyon látszott a tűváltás, nagyon plötyi volt, így fájó szívvel, de nagy levegőt vettem, döntöttem és lehúztam a tűről...utólag úgy látom megérte :)
blokkolás közben
a gyerekek segítenek kiszedni a gombostűket,
szerintük ez a legizgalmasabb ebben az egész csipkekötősdiben :)
Teljesen beleszerettem ebbe a mintába, szerintem gyönyörű! Már blokkolás előtt is mikor leláncoltam és bújt elő... tuti nem utoljára kötöttem!
a kis Kresz pályán. Szacsával voltak hármasban vasárnap délután, én kaptam egy kis pihenőt itthon, amit kötéssel töltöttem, már blokkolódik egy új kendő, nemsokára arról is. Szép fények voltak, hosszú árnyékok.
Ezen a képen lehet látni a kis táblákat, közlekedési lámpákat az út mellett.
Itt megfigyelhető Brúnó cipőviseletdizájnja is. Már hetek óta így jár.
Először a keresztbe tépőzárazást vezette be kb. másfél hónapja, pár hete pedig a két pár tornacipőjéből felemás párt alkotott.
Egy évvel ezelőtt, mikor újra elkezdtem kötni, őszintén szólva még teljesen hidegen hagyott a csipkekötés. Mind látványra, mind maga a kötés módja. Aztán azóta annyi ilyesmibe botlottam a neten, kézimunkás blogokon, hogy valahogy rám talált, megfertőzödtem.
Kicsit hosszabban készítettem el, mint a leírásban és hát nem is hiba nélkül. Két részben kell kötni, egymással szembe közép felé fut a minta és az első darabnál még kétszer elrontottam, de sokat tanultam belőle, végülis visszabontás nélkül visszataláltam a mintához és azt hiszem ezeket most már csak én látom.
Brúnó segített a blokkolásban (a végén formára gombostűzve kell megszárítani) és miután kiszedtük a gombostűket azonnal lecsapott rá még mielőtt én "felpróbálhattam" volna.
blokkolás közben
és utána a kis modellemen, aki szerint ez az ővé :)
Kinöttük az utazóágyakat amik anyunál voltak. Egyrészt már tényleg kicsik voltak hiszen csak 120*60-asak, másrészt most már ügyesen alszanak igazi ágyakon is, nem potyognak le forgolódás közben.
Így aztán az utazóágyakat szépen becsomagoltuk, lefotóztuk és meghírdettem az ikresek.hu-n. Egy régi küzdőtárs-barátnő, Niko jelentkezett értük, aminek nagyon örültem, pláne, hogy így a leszállítás kapcsán találkozhattunk is.
Egy délelőttöt töltöttünk vendégségben náluk, az utazóágyak tulajdonosai mostantól Angika és Oti, Niko 8 hónapos vegyespáros ikrei lesznek, akiknek két idősebb nővérük is van, Nikike (3) és Dia (14). Ők is otthon voltak szerencsére, bár sajnos mire elővettem a fényképezőgépet, Nikike már aludt. Ráadásul váratlanul még Szilviék is, egy másik régi közös barátnőnk, és az Ő kisfia, Sanyika is beugrottak.
Egyszóval igazi kis minitali keveredett a dologból, gyerekek, anyukák, kert, finom ebéd a cseresznyefa árnyékában, mi kell még?
Mostanában nagyon izgatta a fantáziájukat az iskola, mivel az ovis csoportban most nagyon aktuális volt a ballagó nagyok miatt a téma. Játszottunk itthon iskolásat. Nem vagyok híve a nagy foglalkoztatásnak, és a sok iskolára előkészítő fejlesztésnek, de élvezték, azóta kérték párszor rendszertelenül amikor eszükbe jutott, így játszunk néha ilyet.
Itt a fekete köröket én rajzoltam és azt kértem, hogy az elsőbe rajzoljanak 6 pöttyöt, a másodikba kettővel kevesebbet, aztán eggyel többet végül megint kettővel kevesebbet. Utána azt kértem hogy rajzoljanak annyi vonalat a kör alá ahány pötty van benne. Majd sorminta tartás. Ez Brúnó papirja, megismerni, Majának nem dőlnek így a sorai.
szintén Brúnó sormintái
Itt a pöttyöket is én rajzoltam, hogy a dobókockás klasszikus elrendezést is tanuljuk, és mellé írtam a számokat, amit ők lemásoltak. Ez szintén Brúnóé.
Maja pöttyei. A számokat egy kártyán mutattam neki, azután rajzolta le őket.
Maja szines sormintái. Ezek már elég nehezek, nem az 1 ilyen- 1 olyan váltakozásai.
Erzsinagyinál ismét nagyon jól éreztük magunkat. Most először délutánra is ott maradtunk, segítettem nekik elaludni, így hárman egy kellemeset szunyókáltunk délután.
A kert teli volt málnával, eperrel, ribizlivel és egyéb finom "bio" zöldségekkel, de a legnagyobb élményt az állatok jelentették persze, főleg Majának.
Az 1 napos kiscsibe...
(sajnos a veranda zöld teteje erősen meglátszik a képeken)
