2010. december 27., hétfő
2010. december 26., vasárnap
2010. december 23., csütörtök
Angyalka és virág
Tegnap fejeztem be végül ezt a régebben elkezdett angyalkát.
A hajszínt B&M választották.
Azért vagyok rá különösen büszke, mert az anyagot és a fejét is én nemezeltem.
Pár hete szerveztünk az oviban egy nemeztanfolyamot szülőknek, érdeklődöknek, és ez volt az első általam összeszappanolt dolog amin tanultam.
Ez a virág pedig a második, már itthon, "tanári felügyelet" nélkül készült.
2010. december 22., szerda
Apa kabátja
Ment az ökörködés az előszobában... így tuti nem tud dolgozni menni ;)
Az ikerségnél a tükörmozdulatok mindig érdekesek.
Ki tudja, hogy valóban van-e valami plusz, vagy csak az ember jobban felkapja rá a fejét, mint egyéb esetben. (ráadásul ezt most pont akkor produkálták amikor majdnem egyformán voltak öltözve, ami nagyon ritka, kb. egy évben két nap)
Egy régebbi alvós kép a témában:
2010. december 20., hétfő
Félkész "barlangok"
A dolog úgy kezdődött, hogy olyan három hónapja, de lehet, hogy már féléve is, kitalálták, hogy csináljunk "barlangot" az ágyukból.
Gumis lepedőket húztunk rájuk és azt kellett még kiegészíteni textilpelusokkal, kistakarókkal.
Átmeneti megoldásnak el is ment volna, de ragaszkodtak hozzá, hogy nem szabad lebontani, így már elég régóta úgy nézett ki a két ágy, mint valami összeeszkábált hajléktalan lak.
A helyzet megoldása most jött el.
Szacsa beszerzett két baldachintartó vasat egy bébiboltban, az IKEÁban vettem 15 m egyszerű 290 ft-os fehérítetlen vásznat, 10-10 csomag Columbus ruhafestéket és szombaton két menetben a mosógépre bíztam a festést.
Vasaltam és egyelőre ideiglenesen, beszegetlenül, a kellő helyeken csak megtűzve és ruhacsipeszekkel rögzítve, de már elkészültek az új "barlangok".
Még nem az igazi, ha eljutnak egy varrógépig tökéletesedik az elgondolás, de az irány már így is látszik...
Már két éjszakát aludtak benne és ímádják :))
(Brúnóét sajnos csak ellenfényben tudtam fotózni a szoba adottságai miatt)
Gumis lepedőket húztunk rájuk és azt kellett még kiegészíteni textilpelusokkal, kistakarókkal.
Átmeneti megoldásnak el is ment volna, de ragaszkodtak hozzá, hogy nem szabad lebontani, így már elég régóta úgy nézett ki a két ágy, mint valami összeeszkábált hajléktalan lak.
A helyzet megoldása most jött el.
Szacsa beszerzett két baldachintartó vasat egy bébiboltban, az IKEÁban vettem 15 m egyszerű 290 ft-os fehérítetlen vásznat, 10-10 csomag Columbus ruhafestéket és szombaton két menetben a mosógépre bíztam a festést.
Vasaltam és egyelőre ideiglenesen, beszegetlenül, a kellő helyeken csak megtűzve és ruhacsipeszekkel rögzítve, de már elkészültek az új "barlangok".
Még nem az igazi, ha eljutnak egy varrógépig tökéletesedik az elgondolás, de az irány már így is látszik...
Már két éjszakát aludtak benne és ímádják :))
(Brúnóét sajnos csak ellenfényben tudtam fotózni a szoba adottságai miatt)
2010. december 19., vasárnap
Advent az oviban
Egy hosszú folyamat betetőzése volt pénteken az oviban, az advent 4 hete után az ünnep, így a bejegyzés is hosszú lesz.
Az advent maga várakozást jelent. A karácsony előtti hetek időszaka.
Természetesen az egésznek van egy waldorfos, antropozófia felőli megközelítése, szellemi magyarázata, hogy milyen stádiumokon megyünk keresztül ebben az időszakban szellemi szinten, de ezt most kihagynám, és csak arról írok, hogyan zajlik ez a szimbólumok szintjén, vagyis a gyerekek szempontjából.
A Szt. Márton ünnep vége után kiürül az oviban az évszakasztal, megváltoznak a színek.
Az őszi színek után egy sötétkék alapot kap.
Erre épül fel a 4 hét alatt egy világ.
Az első héten az ásványok, kövek jelennek meg.
A második héten a növények, gombácskák stb.
A harmadik héten az állatok, csacsi, kacsa, bárány.
A negyedik héten pedig az emberek szintje, a kisbaba (jó, jó, OK, Jézus) megszületik.
A négy hét alatt két figura, egy férfi és egy nő (Mária és József), az évszakasztal egyik sarkából a másikba, a lassan benépesülő jászol felé vándorol.
„Éjszakánként amikor még Bettiék sincsenek ott” egy-egy pici lépést megtéve, a lépteik nyomában hagyva egy-egy pici arany csillagot, összesen 24 lépést megtéve.
Ez nagyon tetszik a gyerekeknek, minden reggel szaladnak oda megnézni mekkorát léptek, és nagyon izgatja a fantáziájukat ez a misztérium, hogy csak akkor lépnek, amikor senki sem látja, többször elmesélték nekem, hogy „de csak akkor amikor még az óvónénik is otthon alszanak…”
Néhány kép a teljes évszakasztalról, az ünnep estéjéről:
Ezalatt az időszak alatt az oviban használt szimbólumok:
- az alma, almát szárítanak, vízszintesen félbevágva egy újabb szimbólumot kapunk,
- az ötágú csillagot, ami az ember jelképe,
- a fenyő, ami mindig felfelé mutat, az ég felé tör,
- a kristály, ami a tökéletesség jelképe,
- a rózsa, ami a tisztaság és erény (Mária) szimbóluma.
Az advent második és harmadik hetében minden reggel gyertyamártogatással kezdődik, negyed 9 és háromnegyed 9 közt a szülőkkel együtt két héten keresztül ez a reggeli program.
Félkörbe ülnek a székekkel az évszakasztal felé, (ez az úgy nevezett székkör,) Betti pedig egy lábas forró méhviasz mellett ül középen. Kapnak egy névvel ellátott facsipeszbe fogott gyertyabél szálat és szépen sorban a középre mennek és mártanak egyet.
Közben a szülők adventi dalokat énekelnek, aki tudja az kívülről, aki nem, az vehet egy kis szövegfüzetet.
Az ünnep napjának délelőttjén ezeket a gyertyákat gyapjúangyalkával feldíszítve kapták meg az óvónőktől.
Készítettek még úgy nevezett adventi tálat, ezt mi szülők kapjuk tőlük.
Minden gyerek ugyanazokat az alapanyagokat kapja, de kicsit mindenkié más lesz, valahogy rá jellemző.
És maga a nagy nap estéje.
Háromnegyedhatkor gyülekezünk az oviban a gyerekekkel. A csoportszoba ajtaja el van függönyözve senki nem lát be, sötét van, az előtérben pár mécses és gyertya ég.
Amikor mindenki megjött, egyszerre bemegyünk.
Bent szintén csak pár elszórt mécses, de alapvetően sötét.
Nagyon misztikusan hangzik, de Betti mesélte, hogy egyik évben az építés alatt Brigi átlépte egy helyen, és abban az évben három gyereke lépte át később ugyanott…
A spirál közepén egy nagy gyertya mellette egy kristály és egy vörös rózsa.
És kezdetét veszi az ünnep.
A szülők ugye szorgalmasan énekelnek a sarokban végig.
Brigi bemegy lejárva a spirált és meggyújtja a nagy gyertyát majd ugyanazon az úton visszafelé kijön.
Innentől ott áll a spirál elején és sorban hívja a gyerekeket.
Mindegyik kap egy almába szúrt gyertyát, amivel szintén bemennek a nagy gyertyához, egyedül meggyújtják, és visszafelé az úton elhelyezett aranycsillagokra helyezik őket a földre.
Egyre nagyobb a fény a szobában és a spirál körül, míg végül mindenki gyertyája ég.
A cél, hogy ez a kép maradjon meg a gyerekekben ezt vigyék haza, a fényben úszó spirál képét, így innentől már felgyorsulnak az események.
Mindegyik megfogja a székét és kimennek vele az öltözőbe, ahol Brigi mesél nekik egy mesét, közben a csoportszoba ajtaján újból bezárul a függöny és a mese után a lehető leghamarabb hazamegyünk, hogy ne kezdődjön el a szokásos tombolás, ami egy csoportnyi gyerek közt pillanatok alatt kialakul, hanem még ezzel az áhítatos hangulattal induljunk haza.
Előre tisztáztuk már anno a „felvételi beszélgetésnél” Bettiékkel, hogy ez az időszak lesz az úgymond legvallásosabb jellegű az évben, így ebből a szempontból kicsit izgultam, hogyan is zajlik, össze tudjuk-e egyeztetni a buddhizmusunkkal itthon.
Karácsonyfa nincs és más klasszikus karácsonyi ünnepségre utaló dolog tulajdonképp nincs, inkább egy beavatáshoz hasonlít nekem az egész este.
Az advent négy hete alatt is úgy láttam, ahogy B&M itthon közvetítették, hogy a Jézuska Mária stb. emlegetése valóban megáll a szimbólumok szintjén, nincs élesen vallásos jellege. Jézuska a gyerek, Mária az anyaság, erény jelképe és az egész egy mese egy kisbaba születéséről valóban nem vallásos éllel, nincs hangsúly az olyan dolgokon, mint az emberiség megváltója stb.
Így igaziból nem okozott problémát a dolog. Az egyetlen, ami nekem egy kicsit nehéz, és amin át kell lépnem magamban, az az adventi dalok szövege, amit mi felnőttek éneklünk a gyertyamártogatásnál aztán az ünnepen, nagyon szép a dallamuk, de a szövegük azért nekem néhol meredek, ahogy buddhista létemre énekelgetek ott a Kisjézusról, a Betlehemről, Máriáról, de ezzel úgy vagyok, hogy amíg nincs ilyen jó buddhista ovi, mint ez, addig belefér. :)
Az advent maga várakozást jelent. A karácsony előtti hetek időszaka.
Természetesen az egésznek van egy waldorfos, antropozófia felőli megközelítése, szellemi magyarázata, hogy milyen stádiumokon megyünk keresztül ebben az időszakban szellemi szinten, de ezt most kihagynám, és csak arról írok, hogyan zajlik ez a szimbólumok szintjén, vagyis a gyerekek szempontjából.
A Szt. Márton ünnep vége után kiürül az oviban az évszakasztal, megváltoznak a színek.
Az őszi színek után egy sötétkék alapot kap.
Erre épül fel a 4 hét alatt egy világ.
Az első héten az ásványok, kövek jelennek meg.
A második héten a növények, gombácskák stb.
A harmadik héten az állatok, csacsi, kacsa, bárány.
A negyedik héten pedig az emberek szintje, a kisbaba (jó, jó, OK, Jézus) megszületik.
A négy hét alatt két figura, egy férfi és egy nő (Mária és József), az évszakasztal egyik sarkából a másikba, a lassan benépesülő jászol felé vándorol.
„Éjszakánként amikor még Bettiék sincsenek ott” egy-egy pici lépést megtéve, a lépteik nyomában hagyva egy-egy pici arany csillagot, összesen 24 lépést megtéve.
Ez nagyon tetszik a gyerekeknek, minden reggel szaladnak oda megnézni mekkorát léptek, és nagyon izgatja a fantáziájukat ez a misztérium, hogy csak akkor lépnek, amikor senki sem látja, többször elmesélték nekem, hogy „de csak akkor amikor még az óvónénik is otthon alszanak…”
Néhány kép a teljes évszakasztalról, az ünnep estéjéről:
Ezalatt az időszak alatt az oviban használt szimbólumok:
- az alma, almát szárítanak, vízszintesen félbevágva egy újabb szimbólumot kapunk,
- az ötágú csillagot, ami az ember jelképe,
- a fenyő, ami mindig felfelé mutat, az ég felé tör,
- a kristály, ami a tökéletesség jelképe,
- a rózsa, ami a tisztaság és erény (Mária) szimbóluma.
Az advent második és harmadik hetében minden reggel gyertyamártogatással kezdődik, negyed 9 és háromnegyed 9 közt a szülőkkel együtt két héten keresztül ez a reggeli program.
Félkörbe ülnek a székekkel az évszakasztal felé, (ez az úgy nevezett székkör,) Betti pedig egy lábas forró méhviasz mellett ül középen. Kapnak egy névvel ellátott facsipeszbe fogott gyertyabél szálat és szépen sorban a középre mennek és mártanak egyet.
Közben a szülők adventi dalokat énekelnek, aki tudja az kívülről, aki nem, az vehet egy kis szövegfüzetet.
Az ünnep napjának délelőttjén ezeket a gyertyákat gyapjúangyalkával feldíszítve kapták meg az óvónőktől.
Készítettek még úgy nevezett adventi tálat, ezt mi szülők kapjuk tőlük.
Minden gyerek ugyanazokat az alapanyagokat kapja, de kicsit mindenkié más lesz, valahogy rá jellemző.
És maga a nagy nap estéje.
Háromnegyedhatkor gyülekezünk az oviban a gyerekekkel. A csoportszoba ajtaja el van függönyözve senki nem lát be, sötét van, az előtérben pár mécses és gyertya ég.
Amikor mindenki megjött, egyszerre bemegyünk.
Bent szintén csak pár elszórt mécses, de alapvetően sötét.
A kiürített szobába egy fenyőspirált épített a földre Betti és Brigi, a belső út szimbólumát. Körülötte a falnál a kisszékekre, leülnek a gyerekek a szülők pedig a szoba másik sarkába húzódva figyelnek, éneklik innentől az adventi dalokat, amiket már a gyertyamártogatásnál is.
Nagyon misztikusan hangzik, de Betti mesélte, hogy egyik évben az építés alatt Brigi átlépte egy helyen, és abban az évben három gyereke lépte át később ugyanott…
A spirál közepén egy nagy gyertya mellette egy kristály és egy vörös rózsa.
És kezdetét veszi az ünnep.
A szülők ugye szorgalmasan énekelnek a sarokban végig.
Brigi bemegy lejárva a spirált és meggyújtja a nagy gyertyát majd ugyanazon az úton visszafelé kijön.
Innentől ott áll a spirál elején és sorban hívja a gyerekeket.
Mindegyik kap egy almába szúrt gyertyát, amivel szintén bemennek a nagy gyertyához, egyedül meggyújtják, és visszafelé az úton elhelyezett aranycsillagokra helyezik őket a földre.
Egyre nagyobb a fény a szobában és a spirál körül, míg végül mindenki gyertyája ég.
A cél, hogy ez a kép maradjon meg a gyerekekben ezt vigyék haza, a fényben úszó spirál képét, így innentől már felgyorsulnak az események.
Mindegyik megfogja a székét és kimennek vele az öltözőbe, ahol Brigi mesél nekik egy mesét, közben a csoportszoba ajtaján újból bezárul a függöny és a mese után a lehető leghamarabb hazamegyünk, hogy ne kezdődjön el a szokásos tombolás, ami egy csoportnyi gyerek közt pillanatok alatt kialakul, hanem még ezzel az áhítatos hangulattal induljunk haza.
Előre tisztáztuk már anno a „felvételi beszélgetésnél” Bettiékkel, hogy ez az időszak lesz az úgymond legvallásosabb jellegű az évben, így ebből a szempontból kicsit izgultam, hogyan is zajlik, össze tudjuk-e egyeztetni a buddhizmusunkkal itthon.
Karácsonyfa nincs és más klasszikus karácsonyi ünnepségre utaló dolog tulajdonképp nincs, inkább egy beavatáshoz hasonlít nekem az egész este.
Az advent négy hete alatt is úgy láttam, ahogy B&M itthon közvetítették, hogy a Jézuska Mária stb. emlegetése valóban megáll a szimbólumok szintjén, nincs élesen vallásos jellege. Jézuska a gyerek, Mária az anyaság, erény jelképe és az egész egy mese egy kisbaba születéséről valóban nem vallásos éllel, nincs hangsúly az olyan dolgokon, mint az emberiség megváltója stb.
Így igaziból nem okozott problémát a dolog. Az egyetlen, ami nekem egy kicsit nehéz, és amin át kell lépnem magamban, az az adventi dalok szövege, amit mi felnőttek éneklünk a gyertyamártogatásnál aztán az ünnepen, nagyon szép a dallamuk, de a szövegük azért nekem néhol meredek, ahogy buddhista létemre énekelgetek ott a Kisjézusról, a Betlehemről, Máriáról, de ezzel úgy vagyok, hogy amíg nincs ilyen jó buddhista ovi, mint ez, addig belefér. :)
2010. december 17., péntek
Apa szülinapja
volt tegnap.
Rettenetesen készültek rá.
Látták a naptárukon mikor lesz és már hetek óta készítették, gyűjtögették, dugdosták különböző helyekre az ajándékokat.
Fegyelmezetten titkot tartottak, csak velem sugdolóztak a meglepikről.
Megsütöttük a tortát is szerdán, aztán tegnap rátettük a - sajnos mirelit, plöttyedt - málnát, becsomagoltuk az ajándékokat, ők találták ki melyiket hogyan, rendet raktunk, meggyújtottuk a mécseseket és vártuk Apát.
Szacsa hétre ígérte magát és késett kicsit, hát alig bírták kivárni annyira izgultak.
Brúnó ajándéka, egy újabb általa nemezelt szívecske
Rettenetesen készültek rá.
Látták a naptárukon mikor lesz és már hetek óta készítették, gyűjtögették, dugdosták különböző helyekre az ajándékokat.
Fegyelmezetten titkot tartottak, csak velem sugdolóztak a meglepikről.
Megsütöttük a tortát is szerdán, aztán tegnap rátettük a - sajnos mirelit, plöttyedt - málnát, becsomagoltuk az ajándékokat, ők találták ki melyiket hogyan, rendet raktunk, meggyújtottuk a mécseseket és vártuk Apát.
Szacsa hétre ígérte magát és késett kicsit, hát alig bírták kivárni annyira izgultak.
Maja ajándékai
Brúnó ajándéka, egy újabb általa nemezelt szívecske
Szabadságon itthon
Ma van idén az utolsó nap az oviban és egyben a nagy ünnepségsorozat is, délelőtt szülők nélkül, aztán hazajövünk és este szülőkkel együtt vissza.
Maja köhögése-taknyossága határeset volt a hét közepén, így itthon maradtunk szerda-csütörtök kicsit rápihenni, nehogy az ünnepre teljesen lerobbanjon.
Néhány kép az elmúlt két napból.
Maja köhögése-taknyossága határeset volt a hét közepén, így itthon maradtunk szerda-csütörtök kicsit rápihenni, nehogy az ünnepre teljesen lerobbanjon.
Néhány kép az elmúlt két napból.
2010. december 16., csütörtök
Csomó
Mostanában megtanultak csomót kötni...
És szorgalmasan gyakorolják is mindenhol ahol csak alkalom adódik egy jó kis csomózásra...
Apának ma szülinapja van. Az ajándékcsomagolás is csodás csomózási lehetőség.
És szorgalmasan gyakorolják is mindenhol ahol csak alkalom adódik egy jó kis csomózásra...
Apának ma szülinapja van. Az ajándékcsomagolás is csodás csomózási lehetőség.
2010. december 15., szerda
2010. december 13., hétfő
Becézgetések
A nyelvi fejlődésüket elérte a becézgetős korszak, vagy egyszerűen csak az oviban dívik a dolog, ezt ugye nehéz szétválasztani itthonról...
Mindent de mindent kicsinyítőképzővel látnak el.
Az egy dolog, hogy a főnevek, köznevek becézgetése, nyuszika, mamika, cipőke, sőt nyuszikácska, mamikácska, cipőkécske stb. napirenden van; de az igen is csak igenke nálunk mostanában, és olyanokat hallani, mint hipp-hipp hurrácska, seholka, pá-pácska, evéske, fürdéske.....
És születnek olyanok is, mint a szívet melengető "Jó reggelt pici szívecském, mamicskám!"...
Mindent de mindent kicsinyítőképzővel látnak el.
Az egy dolog, hogy a főnevek, köznevek becézgetése, nyuszika, mamika, cipőke, sőt nyuszikácska, mamikácska, cipőkécske stb. napirenden van; de az igen is csak igenke nálunk mostanában, és olyanokat hallani, mint hipp-hipp hurrácska, seholka, pá-pácska, evéske, fürdéske.....
És születnek olyanok is, mint a szívet melengető "Jó reggelt pici szívecském, mamicskám!"...
2010. december 12., vasárnap
Vicces állatok
Néha csak úgy elmúlnak a dolgok, észre sem veszi az ember, hogy ezen vagy azon már túl vannak, érdektelenné válnak játékok, kinővik őket.
Vagy éppen pont az lesz feltűnő, hogy nem rendeltetésszerűen használják, új értelmet adnak neki, mert úgy már uncsi lenne.
Mint pl. ez az állatos puzzle, ami ugye hagyományosan arra való, hogy felismerják melyik testrész melyik állathozhoz tartozik és összepárosítsák.
De mivel ez már nem kihívás, ezért ez most a "csináljunk vicces állatokat!" felkiáltással kapott új értelmet és nagy kacagások közt hozzák miközben takarítok és mutatják meg mindegyiket, mert "ugye mami ilyen nincs is..."
És ami nincs, az vicces.
Vagy éppen pont az lesz feltűnő, hogy nem rendeltetésszerűen használják, új értelmet adnak neki, mert úgy már uncsi lenne.
Mint pl. ez az állatos puzzle, ami ugye hagyományosan arra való, hogy felismerják melyik testrész melyik állathozhoz tartozik és összepárosítsák.
De mivel ez már nem kihívás, ezért ez most a "csináljunk vicces állatokat!" felkiáltással kapott új értelmet és nagy kacagások közt hozzák miközben takarítok és mutatják meg mindegyiket, mert "ugye mami ilyen nincs is..."
És ami nincs, az vicces.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
