Brúnó játszik

Brúnó még mindig kevésbé szereti a klasszikus értelemben vett kreatív tevékenységeket, mint pl. a festés-rajzolás, gyurmázás. Csak néha, rövid időre köti le az ilyesmi.
De nem mondanám, hogy ne lenne kreatív.
Főleg azokat a játékait szeretem, amikor egy bizonyos tárgy inspirálja valami olyasmire ami elsőre nem nyilvánvalóan következik belőle (legalábbis nekem), vagy amikor egyenesen teljesen másra asszociál, mint amire eredetileg való.
Ilyesmi dolgai az ovi előtt is voltak, de mióta ovis, mintha még felerősödtek volna.
A waldorf módszer sok félkész, továbbgondolásra ösztönző játéka erősíti ezt a fajta kreativitást.

Mai-tegnapi termés:

Ezek a látszattal ellentétben nem színes ceruzák, hanem egy metró... hogy az alagút vagy a szerelvény, azt már döntse el ki-ki maga...

Tűzet rakott a kis sátorban...


A hazahozott bot hasznosítása, igen sok rétű.
Volt már természetesen kard és sétapálca is, de itt most épp egy puhaság-keménység mérő műszer készült.
Csak oda kell nyomni az adott tárgyhoz vagy élőlényhez és azonnal lehet érezni mekkora az ellenállása.



A bot egy másik oldala:
- "Mami most ülj ide le és én leszek a tanár bácsi, te pedig az iskolában leszel.
Ha egy ilyen virágot láttok, akkor nem szabad hozzá közel menni és ide belenyúlni, mert bezárja a szirmait és megharap!....de ez csak egy kép, nem igazi, ezt meg szabad fogni...


...ha pedig egy ilyen nyuszival találkoztok akkor nem kell félni, itt meg szabad simogatni..."



Magára húzza a lavórt és megkér: Mami! Mondd nekem, hogy ébredj kicsim!
Szót fogadok, mire kibújik belőle, mint egy takaróból és nagyot nyújtózkodik.

Logopédia jegelve

Felhívott ma Brúnó logopédusa.
A nyáron pihentünk és most csinálják az új beosztásokat.

Ha ebben a rendszerben, vagyis a Korai fejlesztőben (ingyen) akarunk maradni, akkor vagy valamikor napközben tudunk menni délelőtt, vagy délután kettőre vagy háromra.

Tudtam ezt eddig is és vajúdtam is egész nyáron, hogyan legyen.
Hiszen az ovit nem akarom hetente egyszer kihagyni.
De a délutánt sem tudom, hogy oldjuk meg.
1 órával korábban kell majd kelniük, mint most, fél8-8 helyett fél7-kor, és délután is, a fél2-es alvás is későbbre fog kicsivel tolódni ha 1 és fél2 közt hozom el őket, és egy fárasztó élménydús nap után még BKV-zunk háromnegyed órát mielőtt alhatnak…hullák lesznek, na.

Elmondtam őszintén Bogi néninek a hasfájásaimat és hogy nem tudom mennyire lenne Brúnó használható így délutánonként alvás nélkül (az meg még plusz probléma, hogy közben a hulla fáradt Maját is nyúzom, hiszen muszáj magammal vinnem és a folyosón vele várnunk Brúnóra, úgy, hogy neki muszáj csendben maradnia…)

Mindent összevetve én arra gondoltam, hogy maszekhoz kéne mennünk, ahol tudunk kérni egy későbbi időpontot, mondjuk 5 vagy 6 óra felé, és rákérdeztem nem tud-e ajánlani valakit, vagy esetleg ő nem vállalja-e be.

Erre ő megkérdezte, hogyan fejlődik?
Elmeséltem, hogy gyakorlatilag szókincsben teljesen beérte a kortársait, Maját, csak nagyon piszkos, teli van felesleges hangzókkal és emiatt nehezen érthető, de az is rohamosan tisztul.
Mondtam rá példákat is. (pl.: aludni-kaludni és még mindig sok hangzóban van „d”)
Elmeséltem azt is, hogy sokszor úgy kompenzál, teszi magát érthetővé, hogy lassítja a saját beszédtempóját.

Bogi néni azt mondta, hogy most a következő 1 évben az észlelésén lehetne dolgozni, az „igazi” logopédiát még úgy sem kezdik el 5 éves kor előtt, mivel egyrészt még magától is alakul, másrészt ennyi idősen még nem tudnak vele komolyan dolgozni, mivel nem érti meg a feladatokat, hogy hová tegye a nyelvét, ilyesmit…

Ő azt mondta, hogy szerinte felesleges pénzkidobás lenne most a következő évben akkor kifizetnünk egy maszekot.
Amúgy is meglátjuk, majd az ovi milyen hatással lesz, egyrészt az ottani sok foglalkozás, ami a Waldorfban különösen hangsúlyos, másrészt a közösség maga.
A tornát meg csináljuk úgyis tovább.

Egy szó mint száz, abban maradtunk, hogy most egy évig kihagyjuk a logopédiát és jövő szeptemberben pedig Brúnót, hogy hogy áll.

Megkönnyebbültem és nagyon bízom benne, hogy jól döntöttünk, Brúnó így is bámulatosan fejlődik és megterhelő is lett volna neki(k) nagyon.

Bálnás jácci

Így hívják a legközelebbi, Köztársaság téri játszóteret, mivel a közepén egy nagy, apró mozaikokkal kirakott bálna lakik.
Itt találkoztunk ma Anikóval, Borikával és Marcival, akik nem igazán látszanak ezeken a képeken, mert nem nagyon voltak egyszerre egy helyen a gyerekek.






Ezt a nagyfiút jól megkergették, ha képen nem látszana egy vámpír (Brúnó) és egy oroszlán (Maja) a félelmetesek, a nagyfiú pedig aranyos volt, hagyta magát ;o)




Nagyon jó volt, a végére viszont történt egy kisebb tragédia... 
Brúnó elhozott magával egy nagyon pici kis markolóautót, tényleg nagyon pici volt a Kindertojásban volt, de ahhoz képest nagyon kis profi. Már régi nagy kedvenc volt. Már mikor indultunk mondtam neki, hogy az nagyon kicsi, nagyon kell rá vigyázni.
Hát természetesen elvesztettük, csak egy pici alkatrészét találtuk meg a homokban és hiába túrtam fel a fél homokozót, nem lett meg a többi része.
Brúnó nagyon keservesen sírt, tulajdonképp egész hazáig és mondogatta, hogy de Mami én a markolóautót szeretem a legjobban.
Vele most történt először ilyen.
Maja már régebben elvesztett egyszer egy pici plüss mókuskát, amolyan kis kulcstartón fityegőset, egyszer meg egy kis 3-4 centis műanyag dinoszauruszt.
Mindkettőt számontartja, emlegeti azóta is, és azóta ő nagyon figyel az ilyen esetekben.
Ha épp nem tud játszani az adott kis játékkal amit viszünk valahová akkor ideadja azonnal, hogy vigyázzak rá én.

Mostanában

a kedvenc képem.

Olyan nagyok már rajta és olyan gyönyörűek.

Szelektív

Ma levittük a nemrég a lépcsőházba beállított színes kukákba a szemetet.

Ők hoztak egy-egy adagot. 

Átbeszéltük melyikbe mit kell tenni, fémet, műanyagot papirt.

A mai nappal letettük a zöld nevelés alapjait.