Brúnó játszik

Brúnó még mindig kevésbé szereti a klasszikus értelemben vett kreatív tevékenységeket, mint pl. a festés-rajzolás, gyurmázás. Csak néha, rövid időre köti le az ilyesmi.
De nem mondanám, hogy ne lenne kreatív.
Főleg azokat a játékait szeretem, amikor egy bizonyos tárgy inspirálja valami olyasmire ami elsőre nem nyilvánvalóan következik belőle (legalábbis nekem), vagy amikor egyenesen teljesen másra asszociál, mint amire eredetileg való.
Ilyesmi dolgai az ovi előtt is voltak, de mióta ovis, mintha még felerősödtek volna.
A waldorf módszer sok félkész, továbbgondolásra ösztönző játéka erősíti ezt a fajta kreativitást.

Mai-tegnapi termés:

Ezek a látszattal ellentétben nem színes ceruzák, hanem egy metró... hogy az alagút vagy a szerelvény, azt már döntse el ki-ki maga...

Tűzet rakott a kis sátorban...


A hazahozott bot hasznosítása, igen sok rétű.
Volt már természetesen kard és sétapálca is, de itt most épp egy puhaság-keménység mérő műszer készült.
Csak oda kell nyomni az adott tárgyhoz vagy élőlényhez és azonnal lehet érezni mekkora az ellenállása.



A bot egy másik oldala:
- "Mami most ülj ide le és én leszek a tanár bácsi, te pedig az iskolában leszel.
Ha egy ilyen virágot láttok, akkor nem szabad hozzá közel menni és ide belenyúlni, mert bezárja a szirmait és megharap!....de ez csak egy kép, nem igazi, ezt meg szabad fogni...


...ha pedig egy ilyen nyuszival találkoztok akkor nem kell félni, itt meg szabad simogatni..."



Magára húzza a lavórt és megkér: Mami! Mondd nekem, hogy ébredj kicsim!
Szót fogadok, mire kibújik belőle, mint egy takaróból és nagyot nyújtózkodik.