Ovis szülinapok

Ma ünnepelték az oviban a szülinapjukat.

Nem tudom minden waldorf oviban így van-e, de a miénkben ez nagyon komoly szertartás.

Mostanra kerültek sorra, mert egyrészt egyenként a nyáriakat is megünneplik ilyenkor ősszel, másrészt már olyanokat is előbbre vettek akiknek igaziból később volt ugyan, de nagyobbak, régebb óta járnak oda, mivel az egész szertartáshoz fontos, hogy ők is ismerjék a többi gyereket és viszont.

Már előző nap mindenkinek hangsúlyosan szólnak, szülőknek, gyerekeknek, hogy másnap kinek lesz a szülinapja.

Mindenki már otthon készül, az ünnepeltek persze csak izgulnak és másnap az általuk szépnek vélt ruhákba öltöznek, a többiek viszont apró ajándékokkal készülnek.

Reggel miközben mindenki szabadon játszik a fal melletti óvónéni-asztalnál tovább folyik a készülődés.
Elővesznek egy kézzel kötött üres füzetet, ráírják az óvó nénik a gyerek nevét és az évszámot, jelen esetben pl. „Maja 2010” és „Brúnó 2010” és mindenki, aki akar, rajzol bele annyit és azt amit épp akar, további apró ajándékokat is készíthetnek még ilyenkor vagy az otthonról hozottakat csomagolják.
Minden ajándékot egy kis selyemkendővel letakart asztalra tesznek.
Az egyik óvó néni sütit is süt.
Az ünnepelt eközben játszik a többiekkel, annál is inkább, mert ezen a napon különös kényeztetésben van része.
Az ünnepség részeként ugyanis két vendéget fog választani, ami nagyon kiemelt státusz, majdnem akkora mint az ünnepeltté, úgyhogy igyekszik szinte mindenki a kedvében járni már reggeltől, hátha ráesik majd a választás.
Amikor aztán vége van a verselős-éneklős ún. székkörnek, akkor veszi kezdetét a szülinap.
Az ünnepeltek kiválasztják a „vendégeket”, akik kikísérik az előtérbe amíg a többiek átrendezik a székeket, trónt az ünnepeltnek, amely mellett kétoldalról a vendégek ülnek.
Amikor kész vannak, a vendégek eltakarják az ünnepelt szemét amíg visszamennek és a többiek palástba és koronába öltöztetik csukott szemű szülinaposokat.
Az óvó nénik mesét mondanak, ami az ünnepelt életéről szól, kezdve onnan, hogy a meg nem született gyerekek birodalmából útnak indultak, a mostani szülinapig.
Megemlítve a szülőket akik várták őket, ha már nagyobb testvér várja őket vagy később kistestvér születik azt mind beleszővik a mesébe, a főbb eseményekkel amik addig történtek velük.
Szülinapi dalokat is énekelnek hozzá közösen, pl. a „serkenj fel kegyes nép…” egy szülinapi változatát.
Aztán előkerülnek az ajándékok, a vendégek körbe adják őket, mindenki megnézi a becsomagolt ajándékokat és mondják hozzá: - ezt Gergőtől kapta Brúnó… stb.
Az ajándékok ezután bontatlanul egy kosárba kerülnek, csak otthon bonthatja ki az ünnepelt, - így később otthon, a családban folytatódik az ünnep.
Mindenki egyenként kíván a szülinaposnak valamit, miközben minden egyes kívánság elhangzása után egy-egy színes fagolyót fűznek nyakláncba, ami szintén ajándék lesz.
Majd elérkezik a sütizés ideje, a vendégek itt is kiemelt státuszban az elsők közt kapnak belőle.

Mindezt persze én csak hallomásból tudom, talán keverem is a sorrendet, mivel szülő ilyenkor nincs jelen.
Mire én megérkeztem Brúnó palástban és koronában rohangált az oviban és izgatottan mesélték mi történt meg kik voltak a vendégeik.
Brúnónak Áron, Majának Sára.
Csak egy vendéget választottak, mert egymás mellett akartak ülni, bár itthon már Brúnó úgy mesélte, hogy neki két vendége volt, Áron és Julcsi.

Zuhogott ma az eső, mintha dézsából öntötték volna, így nagyon hálás vagyok Vencel anyukájának, hogy hazahozott és megkímélt attól, hogy az esőben hatalmas ajándékosszatyorral, két fáradt szülinapossal hazabékávézzak.

Az ajándékkosarak már látványra gyönyörűek voltak.
Én tulajdonképp már ezen a ponton meghatódtam, de ahogy bontogatták ki a sok kézzel készített meg szívvel becsomagolt kis ajándékokat, a sok-sok kis kagylót, üveggolyót, papírvirágot, mecsboxot, rajzokat, nyakláncot, karkötőt, szappanbuborék fújót, kézzel festett képkeretet, gyöngyökből vasalt kis képet… stb...hihetetlen melegséget és hálát éreztem és érzek az ovistársaik, a szülők, az óvó nénik, és egyáltalán a jó sorsunk iránt, hogy ennek a kis csapatnak a tagjai vagyunk.

Azt hiszem részemről most érkeztem meg igazán ide.