Nos, ez egy borzasztó kép

 rólam, de lehet látni rajta mennyire vizesedek...

Éjszaka

megint nagyon szenvedtem, nem tudtam aludni, annyira jött vissza a sav, hogy szabályosan folyt, amitől meg egyfolytában köhögnöm kellett és szörnyű hányingerem volt, na attól meg sétálgatni. 
De megvan ez az éjszaka is, az a fontos, még mindig egyben!

18 kg-ot híztam, szerintem ebből kb. 15 kg a pocakban van, jó nehéz...

Nyűgök

Fáj éjszaka a hasam alja! :o( 
Plusz, ha nagyon mocorognak és nyomkodják a fejükkel belülről a méhszájat, az kifejezetten kellemetlen, fájdalmas tud lenni, néha már tényleg megijedek, hogy kinyitják maguknak a kaput.

Holnap lesz egy hete, hogy a doki mondta, hogy 3 hetet kell feltétlen kibírni, szóval egy héttel elvileg már beljebb vagyunk! :o) :o) :o) 

Kánikula

Már megint iszonyatosan meleg van, egész nap kába vagyok ettől az időtől.

Kis panaszkodás

Hát szóval... boldog vagyok, de azért egyre  nehezebb.

A testem mintha most nem is az enyém lenne, hanem elsősorban a gyerekeké és hát ahogy haladunk előre egyre nehezebb és egyre több nyüggel jár a dolog.

Egyik problémám, hogy egyre erősebben savasodok, nyilván egyre kevesebb hely van a gyomromnak és tolják fel a nyelőcső meg beleér. Eddig csak este éreztem, meg ha vízszintesben voltam, de most már egész nap van és egész fent a torkomban érzem. 
Azt hiszem mostantól belőlem fog élni a Rennie-gyár... 

Aztán iszonyatos nehezen mozgok, sétálni kb. mint egy pingvin tudok, lépcsőzni már nagyon nehéz. 10szer meggondolom, hogy leüljek-e valahová, mert akkor fel is kell állni.

Alig tudok aludni a válogatott problémák miatt. 

Pisilés is nagyon sok van és a legszebb az, amikor valahogy úgy tudnak néha helyezkedni, hogy a pisiléstől egyáltalán nem múlik el az inger maga, így gyakorlatilag egyfolytában kell, és ilyenkor csak számolgatok, hogy ez most reális vagy nem, mert mire mondjuk nagy nehezen megszervezem, hogy hol, ha nem otthon vagyunk, akkor ugye kiderül, hogy az egész csak a nagy hűhó semmiért.... 

Délelőttönként nézem az úszó EB-t, legalább addig is felrakom a lábam, mert különben hihetetlen méreteket tud ölteni, olyan fura ránézni, mintha valami maszkmester csinálta volna vmi alienes filmhez...legalábbis nekem, egyeltalán nem hasonlít a saját lábamhoz nehéz azonosulni vele...
Már csak 1 cipőmbe férek bele, de mindegy, mert úgyse tudok már nagyon kimenni az utcára.... meg hát fáj is, Szacsa minden este megmasszirozza esténként, visszafelé nyomja a vízet, valamennyire hasznél, legalább reggel 1-2 órát kisebb, de aztán újra ugyanilyen... 

Néha az az igazság, hogy nagyon kibukok, nehéz már nagyon, ráadásul azért még elég sokat ki kéne bírni, jobb meg már nem lesz és ez a tudat is néha elég nyügőssé tesz. Aztán valahogy összeszedem magam, napokig példaszerűen viselkedek, nem panaszkodok stb. aztán megint jön egy mélypont... 

Talán most ez a kicsit hűvösebb idő jobb lesz....