Tanfolyam, kezdődő tünetek

Tanfolyam:
Vége lett ma!
Egyáltalán nem bántuk meg, nagyon izgalmas volt és rengeteg olyan dologról volt szó ami vérszerinti gyereknevelése kapcsán is fel fog jönni (kötödés kialakulása, konfliktuskezelés a gyereknevelésben stb.)

Sok olyan feladat volt amikor kaptunk egy -egy szituációt és el kellett gondolkodni hogyan reagálnánk az adott szituban, aztán azt megbeszéltük. 
10 pár volt, nagyon helyesek voltak Ők is, meg akik tartották az egészet azok is.
Egyébként, mindenki nagyjából egyidős volt velünk, mindenki első babáért megy és a párok fele a lombikkal is valahogy még áll. 

Jellemző volt, hogy mindenki eléggé az elején van a folyamatnak minden szempontból, tehát papírok és belső út szempontjából is.
Nagyon toleránsak voltak velünk, mert kicsit tartottunk attól, hogy a mostani helyzet miatt esetleg lesz majd valami probléma.
Összességében nagyon örülök, hogy elmentünk, az Ágacskások tényleg iszonyú jófejek és nagyon jól csinálják a dolgukat, én is csak ajánlani tudom Őket!

Viszont egyben őrületesen fárasztó is volt, mindennap hazajöttem és 2 óra délutáni alvással folytattam a napot. Egyébként is az álomkór már úgy látszik megérkezett.

A filmszemlével kapcsolatban is megbeszéltük a férjemmel, hogy ha álmos vagyok, azonnal szóljak, és már jövünk is haza aludni.

Tünetek kezdenek jönni, émelygek is, álmos is vagyok, mellfeszülök is, de nem sírok, végre!

Egyedül a fenekem a progiszuri miatt van már annyira bedurranva, hiába kenem, hogy azt már kicsit nehezen viselem, de most már tényleg bármit kibírok.

Ami nagyon nehéz, hogy átkozott messze van az első ultrahang, febr. 15, és az aggódás meg ott bujkál, hogy mi lesz. (meg lesz-e egyáltalán még a baba, vagy nem épp 3 is) 

Persze azért hessegetem a negatív gondolatokat, szóval soha jobban!!! 

Öribaba tanfolyam

Most jöttünk meg az örökbefogadós tanfolyamról, azt gondoltam most már menjünk el és álljanak össze a papírok, még bármi lehet azért!

A mai nap egyébként jól telt és élveztem is, de sok újdonságot nem tudtam meg, sok mindent már tudtam vagy már felvetődött bennem és valahol már tartok vele.

A párok 80%-a elég új a témában, szinte mindenki nagyon az elején van, van aki még a Tegyeszben sem volt. Ennek ellenére úgy érzem hasznos érdekes, bár tényleg nagyon fárasztó volt a mai nap!

A közvetlen család már tudja, mivel a lombikról is tudtak és persze már várták a hírt. Természetesen nagyon örültek!!! 
Anyósom már rögtön elkezdett gondolatban vásárolni is nekünk amint megtudta, le kellett állítani, hogy még szó se lehet róla.
Az én anyukám is nagyon örült, persze neki előadtam a paráimat is rögtön, hogy már nem merem magam igazán beleélni már annyi hideg-meleg volt az elmúlt években és félek, nehogy meggondolja esetleg magát, de anyukám nagyon határozottan kijelentette, hogy ilyen nem lesz és kész!!! És, hogy gondolkodjak pozítivan!

Nem tudom igazán merre tovább...

Csináljuk-e tovább a lombikot is meg az öribabát is párhuzamosan vagy csináljuk végig inkább először az összes lombikot és addig álljunk le az öf-el?

Most hétfőtől már nem akarnám lemondani a tanfolyamot, arra mindenképp elmegyünk.

Aztán azon gondolkodtam, hogy ha jobban magamba nézek, látnom kell, hogy bármennyire is elegem van a lombikokból, még van bennem egy ragaszkodás ehhez az úthoz, tehát úgyis végig fogom azt hiszem csinálni az 5-ikig+a fagyikkal. (Bár tisztában vagyok vele, hogy lehet, hogy borzalmas lesz.) 
Tehát, lehet, hogy most amíg ennek a végére nem járok, oda kéne tenni az energiáimat elsősorban.

De arra is gondoltam, hogy időlegesen valószínűleg a legjobb megoldás egy harmadik út, azaz nem menni tovább a fagyikkal se pár hónapig, hanem inkább pihenni , levegőt venni és elmenni egy jó, meddőséggel is foglalkozó pszichológushoz, kitisztázni a bennem lévő gócokat.

Most eljárkálok itthonról és próbálok minél többet emberek közt lenni, mert ott tartom magam, még a saját férjem előtt is valamelyest, egyedül meg a csak a bőgés... 

De biztos vagyok benne, hogy idővel egyre könnyebb lesz, és ezen, úgy látszik, most végig kell mennem, nem tudom megspórolni, néha magunkkal kell harcokat vívni. 
 

Hát most ezek kavarognak, aztán várok egy kicsit, amíg ez is kitisztul, mármint, hogy mit is kell tennem.

Jelentkezés a tanfolyamra

Sikerült ma beszélnem az Ágacskásokkal.

Kellett, hogy küldjek jelentkezésképp egy mailt az elérhetőségeinkkel és akkor majd visszaigazolnak azt mondták.

Ágacskás tanfolyam

Azt beszéltük a két ünnep közt Szacsával, hogy a jan. 30-31- febr. 1-es Ágacskás tanfolyamra bejelentkezünk. 

Igaz pont 31-én fog kezdődni a filmszemle, ami a mi szakmánkban egy nagyon fontos 1 hetes program, de a tanfolyam csak du. 4-ig tart és két nap átfedés van csak, úgyhogy annyit legfeljebb kihagyunk a szemléből. 
  A héten fel is hívom, hogy bejelentkezzünk, az Ágacskásokat. 

Épp most számolgatom, hogy a lombik eredménye valszeg olyan 26-a körül lesz meg, úgyhogy legalább majd az esetleges negatív teszt után rögtön lesz vigasz, rögtön megyünk előre!!!
(Ha meg sikerülne akkor meg szintén jó érzés lesz már rögtön a kistesóra is gyúrni.)

Öribaba-pszichológus másodszor

Voltunk ma öribabás projektügyben pszihonéninél.

Amilyen unszimpatikus volt múltkor, olyan szimpi volt most.
Most nem olyan katonás volt, sokkal lazább volt az egész, nem egy kihallgatáson éreztem magam. Végül is nagyon jó kis beszélgetés lett az egészből, nagyon hasznos volt.

Úgy alakult, hogy főleg a gyerekek lelki világáról beszélgettünk, szinte csak érintve az öribabás dolgot, illetve olyan szemszögből is, de olyan dolgokról is, ami általános gyereknevelési dolog.
Bölcsőde, óvoda, altatás, fegyelmezés ilyenek jöttek szóba.
Persze az ilyen dolgokra nincs egy tuti fiksz jó megoldás, de nagyon érdekes volt hallani, mit mond egy szakember.

És ami a legérdekesebb volt, Szacsa sokkal többet dumált, mint én (pedig nem így szokott lenni), teljesen be volt indulva!

Amikor eljöttünk azt mondta (SZ), mi lenne, ha mi 2x mennénk tanfolyamra, elmennénk az Ágacskához is meg a Tegyeszhez is, mert szerinte ez nagyon hasznos és megéri azt a pár napot...

Tulajdonképp ezzel nekünk már minden előzetes vizsgálat megvan az öf-hoz.

Most várunk a szakvéleményekre, hogy elkészítsék őket, azokat alá kell írnunk. 

Még el kell mennünk a tanfolyamra, közben felterjesztik a papírjainkat a gyámhatóságra ahonnan ha megkapjuk az alkalmasságit akkor mehetünk az alapítványokhoz bejelentkezni a nyíltra (ez kb. tavasszal lesz számításaim szerint), és akkor kezd el ketyegni a kb. 1-1,5 év. 
Ha végig kell menni az összes lombikon az ötödik kb. augusztusban lesz.

Így ha párhuzamosan futtatjuk a két dolgot, és ha a lombikok nem hoznának eredményt, akkor onnantól, az esetleges 5. sikertelen után már csak kb. 1 évet kell várni az öribabára...

Varratszedés

Kivették most délután a varratokat végre!

A két alsó simán ment, de a köldökömben lévővel megküzdött a doki, mert nagyon elbújt, le kellett szednie a varrt is, aztán meg még vagy 5 percig húzta felfelé és próbálta megtalálni a kis göböt, szóval nem volt egyszerű, de kijött!

Egyébként úgy vagyok, és most már Szacsával is beszéltünk erről, hogy ha összejön most, talán akkor is szeretnénk örökbefogadni is.
Én ezt a lombiktortúrát nem hiszem, hogy mégegyszer elkezdeném.
Mondjuk ezt csak egy esetben módosítanánk (mármint az öf-t), ha ikrek lennének, mert mi alapvetően - egyelőre - kettőt szeretnénk.

Már egész kis virgonc vagyok,

tegnap már voltam a lakáson kívül is (tali volt a családinetről a lombikos fórumos lányokkal), de azért főleg még itthon lábadozom.

Holnap délelőtt 11-re megyünk a Kaáliba Krizsához a zárójelentésemmel, megbeszélni a továbbiakat.

Kedden lesz varratszedés, és szerdán megyünk az öribaba ügyben a pszihobanyához és utána, délután már megyek dolgozni is.

Műtét előtti gondolatok erről+arról

Az altatástól nem félek.
Engem már nagyon sokszor altattak, de mindig olyan kis negyedórás altatásaim voltak. Mostanában ugye a punkciók miatt.
Az igazság az, hogy lehet, hogy én nagyon perverz vagyok, de magát az orvosi altatást még imádom is.
Másnapra olyan kipihent vagyok, mint soha.
A múltkori punkció után mondta is a barátnőm, hogy mi történt, úgy ki vagyok simulva, hogy ihaj.
Szóval az altatástól nem parázok, csak ne matatnának, meg vagdosnának közben, és amitől még parázok az a beöntés, mert olyanom még sose volt.

Én egyre inkább azt gondolom, hogy ha nem sikerül nálunk az 5 lombik, akkor még ha össze is tudnánk kaparni a pénzt, nem megyek tovább, mert nem akarom már egyszerűen tovább kínozni magam a hormonokkal, szurikkal, vizsgálatokkal, beültetésekkel stb. és az egésznek a lelki oldalával.
Úgy érzem, ha mennénk tovább utána, akkor soha nem tudnánk megállni, ha nem sikerül, mert hát ugye mikor? A 7., 8., vagy 9. után? Miért épp akkor?

Most persze úgy hangzik, mintha nagyon pesszimista lennék, hogy nem fog soha sikerülni, de én egyre inkább úgy gondolom, hogy ha leállunk az 5. után, akkor nem lesz később lelkiismeret furdalásom, hogy nem tettem meg mindent, és egyre inkább úgy érzem, hogy meg tudnék barátkozni az öribaba gondolatával.
Persze ez nagyon lassú folyamat, azt hiszem csak akkor leszek rá igazán képes ha tényleg már nincs több lehetőség és úgy érzem még kell legalább 1 év amíg kész leszek erre, hogy haza is tudjak vinni esetleg egy babát.
Nagyon sok erő, vagy nem is tudom, mi kell ehhez, mindkettőnk részéről, sok-sok barátkozás a gondolattal.

Holnap akkor bevonulás és műtét...brrrr...

Pszichológus néni

A pszichológus néni nem volt az elején nagyon kellemes élmény, mert kekeckedett velünk, hogy minek csináljuk ezt a lombikozást, meg pont ettől nem jön össze a baba és nem is fog. Mert az orvosoknak ez csak érdek, de hát nem véletlen, hogy nem sikerül, mert ez annyira nem természetes.
Meg, hogy miért nem vagyunk türelmesebbek.
Hiszen „még csak 3 éve” próbálkozunk és, hogy ez meg szörnyű és egyáltalán, hogy bírom én ezt.
Na erre nálam úgy 20 perc után eltört a mécses, kicsit sírtam, aztán összeszedtem magam, de végig nagyon szégyelltem.
Azért igazán nem tudom, minek kell csesztetni valakit, aki már eljutott odáig, hogy szeretne örökbefogadni egy babát, el tudná fogadni sajátjának, vállalva minden nehézséget, ami az öf-el jár.
És tényleg, teljesen igaza van az egész lombikozás szörnyű és egyáltalán nem hobbiból csinálja senki és nagyon-nagyon nehéz a sikertelenségekből újra és újra felállni, minek kell ezeket a sebeket így feszegetni.
Én nem hiszek abban, hogy ez bármilyen mértékben is segít az öf-sal kapcsolatban.
Aztán még átbeszéltük miért akarunk újszülöttet, meg miért nem szeretnénk beteget és romát. Mi elmondtuk, hogy annyira nem érezzük magunkat erősnek, hogy kezelni tudjunk egy lelkileg sérült, vagy beteg, vagy kisebbségi gyerekkel adódó problémákat, épp elég megbirkózni az öf adta nehézségekkel.
Ezt megértette, és úgy láttam, azért díjazta az őszinteséget, meg, hogy nem akarunk többet vállalni mint amennyit úgy érzünk elbírunk.
Még kell hozzá mennünk egyszer mielőtt véleményt ír rólunk nov. végén.

Családlátogatás

Tegnap reggel telefonáltak a Tegyeszből, hogy jönnének családlátogatni az öf. alkalmassághoz és délután már itt is volt egy néni, aki egy bűbáj volt.
Ő lesz a mi családsegítőnk hivatalosan vagy mi.
A lényeg, hogy nagyon tetszett neki a lakás és úgy láttam mi is.
Részletesen felírta mit látott, megint megkérdezte mi a foglalkozásunk-végzettségünk, aztán válaszolnunk kellett (először nekem, aztán Szacsának), hogy miket szeretünk a másikban.
Érdekes volt, mert valahogy így soha nem gondolkodtam ilyen felsorolásszerűen ezen.

Holnap kezdődik a rég várt hétvége, megyünk Zalakarosra 3 napra

Körvonalazódó időpontok

Voltam a laparos dokinál - az István kórházból választottam Dr. Hetényi Gábort - és már biztos, hogy nov. 16-án lesz a műtét.
Utána lévő héten pedig megyek vissza Krizsához megbeszélni, hogyan tovább.

Holnap mentünk volna öribaba pszichológushoz, de megbetegedett a pszichológus gyereke, jövő hét szerda az új időpontunk.

Addig meg még hétvégén wellness Zalakaroson :o)
Hamar elrepül majd az idő.

Olvasgatom a Mózes kosár kiadványokat amiket a Tegyeszben vettem.
Az örökbefogadásról kis füzetek. Pszichológusok írták, főleg összejövetelek, előadások anyagai és olyan jók.
Mondjuk kicsit régiek, így értelemszerűen főleg a zárt örökbefogadás problémáit boncolgatják, de így is nagyon hasznosnak érzem.

Voltunk a Tegyesznél

Elmondták mit jelent ez az egész nagyjából jogilag (pl. öröklés stb.), felvették az adatainkat (név, lakcím stb, valamint, hogy kb. mennyi nettó keresetünk van, hány szobás lakásban lakunk, ami a miénk-e) és, hogy milyen babát szeretnénk arról volt pár kérdés (fiú-lány, egészségest-e, mekkora a legnagyobb akit elvinnénk, hány gyereket szeretnénk)

Most az a következő, hogy meg kell kapnunk az "örökbefogadó szülőnek alkalmas" minősítést.
- Ők ehhez leveleznek kicsit a háziorvossal akinek meg kellett adni nevét, címét.
- Pszihológushoz kell menni
- Környezettanulmány lesz.
- Ha ezeken túl vagyunk, akkor pedig fogunk menni tanfolyamra.

A pszichológushoz kaptunk is időpontot, okt. 18-ára.
A környezettanulmányhoz azt mondták, majd hívnak.
Korrekten elmondták, hogy máshová is mehetünk tanfolyamra, mondtam is, hogy én majd máshová szeretnék.

A titkosba is bejelentkeztünk az újszülöttes programba, nekünk azt mondták a Tegyeszben, hogy csak az esetek 1%-ában fordul elő olyan, hogy mégis igényt tart ilyenkor az anya a babára.
De végül is mindegy, mert valószínűleg a nyílttal úgyis sokkal hamarabb sorra fogunk kerülni.

Bejelentkezés a Tegyeszbe

Péntek reggel 10-re megyünk a Tegyeszbe bejelentkezni az öribabás folyamatba.

Már kaptunk is házi feladatot a Tegyeszből.
A telefonba a nő azt mondta, pénteken a következő kérdésekre kell majd tudni válaszolni, ezeken gondolkodjunk:

- hány gyereket szeretnénk
- kisfiút vagy kislányt
- lehet-e beteg, mennyire, ha igen
- mi a felső korhatár ahogy még hazavinnénk.

Hát nem könnyű, de végül is 10 perc alatt átrágtuk magunkat a kérdéseken. Tudom, hogy vicces de az jutott eszembe, hogy ilyeneken kell gondolkodnunk mintha a Corában sétálgatnánk valamiféle gyerekosztályon ahol válogatni kell.


A kérdésekre így fogunk válaszolni:
- egyelőre csak egy babára jelentkezünk be,
- Csak egészségeset szeretnénk hazavinni (úgy gondoljuk, hogyha mondjuk egyhetesen hazavisz az ember egy egészséges babát még akkor is nagyon sok minden kiderülhet és hát, szóval azt hiszem én nem vagyok elég erős egy olyan beteg babához akiről már születésekor látszik, hogy beteg, sem a neveléséhez sem az esetleges elvesztéséhez, most legalábbis így gondolom),
- hogy kisfiú vagy kislány az mindegy,
- legfeljebb féléveset szeretnénk hazavinni.

A kor persze eleve a nyílt örökbe fogadást fogja eredményezni, mert ha jól tudom ilyen pici babák még nem örökbeadhatóak zárt örökbefogadással.
A nyilttal meg már 5 napos korukban hazavihetőek a kórházból.
Elsősorban azért szeretnénk ilyen pici babát, mert minél nagyobb annál több esély van, hogy ettől az egész tortúrától lelkileg sérül, bár ez már valószínű az újszülöttnél is bekövetkezik, hiszen az anyaméhben töltött idő alatt valószínűleg elég vegyes impulzusokat kap egy ilyen kis prüntyő.

A bejelentkezés nagyon könnyen ment, tegnap felhívtam őket és mondtam, hogy pénteken tudnánk menni, mire mondták, hogy reggel 8 és du. 1 között bármikor jó.
Szóval nem úgy van, gondolom, hogy félóránként ott egy újabb pár, hogy szeretnének hazavinni valakit.
Viszont innentől, úgy tudom, szeretnek ücsörögni a papírokon, én mindenhonnan azt hallom, hogy az egész kb. 2 év alatt megy le.

Meséltem Szacsának, amiket olvastam a neten mások tapasztalatairól és a tanfolyamról amit el kell végezni ahhoz, hogy örökbefogadó szülő lehessen az ember.
Főleg szituációs játékokból áll a leírások szerint és nagyon tetszett Szacsának amiket olvastam róla!
Azt mondta ez tök jó, nagyon örül, mert azért benne is van egy csomó félsz, meg kérdés és nagyon örült, hogy így néz ki egy ilyen tanfolyam, hogy segítik ezeket feloldani meg végiggondolni!
Én leginkább a környezet megítélésének a napi kezelésétől félek és most nem is a mostani környezetemre, barátaimra, szűk családomra értem ezt, hanem az előre nem látható még nem ismert emberkékre, bölcsi, óvoda, iskola ilyesmi.
Sok mindenre fel kell készülni nekem is magamban!

Én eddig is, ahogy utána olvastam, mindig is a nyílt mellett voltam.
Nem szeretném a vérbeli anyja ellen hangolni a lehető legnyíltabban szeretnék majd a babával is beszélni erről, ahogy talán neki is a legkönnyebb lesz megérteni, hogy nem az volt, hogy őt nem szerette valaki, hanem, hogy valamiért akármennyire is szerette volna, nem tudta őt felnevelni, nem tehette meg.
A zaklatástól, a volt anya részéről, nem félek, ha jól tudom nem szokott előfordulni, és tényleg azt gondolom, hogy az anyának is könnyebb, ha látja, hogy jó helyre kerül a babája, mert én nem hiszem azért, hogy van anya, akinek ez olyan könnyen megy akármi is legyen a háttérben.

Az 5 támogatott lombikot mindenféleképpen végig szeretnénk csinálni, ettől függetlenül.
Azért nem könnyű megemészteni a terhesség, a szülés és a szoptatás kimaradását, szóval biztos, hogy amíg lehet megyünk tovább ezen a téren.

Utánajárások

Már nagyon sokat olvasgattam a neten az öribabával kapcsolatban, de még nem tudom melyik alapítványnál kötünk ki.
Ha jól vettem ki a dolgokat erre még lesz is időnk, mert először az állami engedélyezési procedúrán keresztül kell esni (kb. 2-3 hónap) és csak utána lehet konkrétan jelentkezni egy alapítványnál, hogy felkerüljünk a várakozók listájára, ha már megvan az engedélyünk.

Megyünk pihizni!
Még nem döntöttük el hová, Szacsának Zalakaros tetszene eddig a legjobban, de még csak 3 ilyen wellness hotelt találtam eddig a neten, még nézelődünk.

Tervezgetések

Tegnap beszéltem Szacsával és szinte még csak elkezdtem a mondatot és Ő folytatta, hogy vágjunk bele az örökbefogadásba és, hogy Ő is pont gondolt rá és jó ötletnek tartja.
Kérdezgetett, hogy miket tudok eddig róla, aztán megbeszéltük, hogy akkor elkezdek utánanézni.


Az örökbefogadás felderítés-beindítás még nem jelenti azt azért, hogy feladtam volna ám!
Csak hát sokszor egy ilyen öribaba folyamat akár évekig is elhúzódhat tudomásom szerint, és a maradék 3 lombik meg gondolom legfeljebb másfél év alatt, ugye lepörögne.
Persze ha nem sikerül.
Viszont akkor biztos nagyon jó lesz, hogy már nem kell annyira sokat várni a babára! De ha sikerül valamelyik, akkor az öribabalistáról bármikor ki lehet lépni.
Szóval ez csak azt jelenti, hogy több vasat tartunk a tűzben.
A másik meg, hogy kicsit már most megkönnyebbültem, hogy még csak elhatároztuk, hogy elindítjuk ezt is, szóval, olyan jó, tényleg, hogy így vagy úgy, de BIZTOS, hogy lesz baba!
Ott lesz egyszercsak és talán már nem is olyan soká velünk valaki!
Én már csak attól, hogy ezt megbeszéltük érzem, hogy sokkal jobban vagyok, hogy itt egy biztos pont, hogy tuti lesz babánk pár éven belül.


Eszembe jutott még ma munka közben, hogy el is utazhatnánk kicsit, egy hosszú hétvégére, feltöltődni, kikapcsolódni, ezt is megbeszélem majd ma Szacsával.
Már nagyon rég tervezzük különben is , hogy majd egyszer...
Hévizre vagy talán Debrecenbe...


Ma is dolgoztam. talán furcsán hangzik de nagyon kikapcsol, nagyon jól esik most.
A helyzethez képest meglepően jól vagyok!
Lehet, hogy egyszerűen már annyira megszoktam ezt és megtanultam kezelni is, már annyira bennem van, hogy tényleg mindig csak előre kell nézni, rögtön azt nézni mi a következő lépés, mit lehet még tenni.
Persze sírtam, de eszembe jutott rögtön ez az elutazás is, hogy milyen jó lenne, hogy az segítene, valahogy tényleg már reflexszerűen rögtön jön, hogy látnom kell a kiutat, a merre továbbot és azonnal menni tovább!!!

Munkaterápia + örökbefogadás?

Ma egész nap dolgoztam (este 11-ig), úgyhogy még nem sikerült kisírnom se magam, most hazamegyek, hadd szóljon.

De azért büszke is vagyok magamra, előre nézek: már bejelentkeztem a Kaáliba hogyan-tovább beszélgetésre. 22-én megyünk.

Most úgy vagyok, hogy akkor most csináljunk meg minden vizsgálatot még a következő előtt, amit csak lehet, még akkor is ha most így egy hosszabb leállás vár ránk.

A másrészt pedig, komolyan elkezdtem azon gondolkodni, - mondjuk még Szacsával most nem beszéltem erről csak régebben elviekben-, de szóval, hogy be kéne indítani az öribaba folyamatot is.