Holnap plasztika

Holnap vonulok be a kórházba, hogy rendbeszedjék újból a gátamat.
Csak reggel megyek és délután ki is engednek.
Altatásos műtét lesz, kivágnak belőle és összevarrják újra.

Megjött a vér

késő délután... A 3 adag nagyon lassan lecsöpögött, egyszer rosszul lettem közben, elkezdtem remegni, akkor leállították, de aztán mondtam, hogy folytassuk és megembereltem magam, megígértem, hogy minden rendben lesz :o)

Éjszakára most már nem akarom őket beküldeni a csecsemőosztályra, úgyhogy muszáj!

Nagyon kész vagyok

Alig tudok felállni kimenni a  wc-re ami itt van a szobában. Semmi erőm nincs.

Vettek vért és megállapították, hogy még mindig nem állt helyre a vérképem, az egyik nővérke azt mondta Ő még nem látott ilyen rossz vérképet. 

Megint vért fogok emiatt kapni, de most már hozatják nekem, a szülés után sürgősségit kaptam, ez viszont már direkte az én véremhez fog passzolni. 

Nagyon remélem, hogy ez segíteni fog és visszatér az erőm, mert nagyon nagy szükségem van rá.

Szacsa reggel 8-tól este 10-ig tulajdonképpen itt van velem és segít.

Tisztába teszi a gyerekeket, viszi őket a csecsemőosztályra ha kell, hozza őket vissza, segít elmosogatni stb. mert egyedül ezt most ebben az állapotban nem tudnám megoldani.

Ezért úgy döntöttünk átmegyünk fizetős szobába, ahol intimebben lehetünk és nem zavarunk másokat, hiszen itt a szobában még másik két frissen szült kismami is van és bár nem mutatják, de nem biztos, hogy örülnek neki, hogy Szacsa kora reggeltől késő estig itt van.

Éjszakára még mindig bent vannak a babák a csecsemőosztályon, csak szoptatni hozzák őket, ha megkapom a vért utána viszont remélem már jobban leszek annyira, hogy éjszakára is itt tudjanak maradni velem.

Szóval ennyit rólam a bébik viszont gyönyörűek, tulajdonképpen folyamatosan csak nézzük őket gyönyörködünk bennük. Egyszerűen nem lehet betelni velük. Képesek vagyunk 1 óráig úgy  nézni ahogy szuszogva alszanak néha nyújtózkodva egyet, mintha a világ legizgalmasabb akciófilmjét néznénk... 

Az utolsó képen fürdés után új ruciban

Szülés...egy pont egy

Ezek után mondták, hogy akkor most összevarrnak, a babákat elvitték.

Átalakították az ágyat székké, amin feküdtem, felkötötték a lábaim.

Visszahozták felöltöztetve a babákat, de szörnyű volt a szemem nem bírtam kinyitni, az egész testem remegett, amit nem tudtam leállítani…9 hónapig vártam, hogy lássam őket, álmodoztam róla, vajon hogy néznek ki és most nem tudtam kinyitni a szemem…

A méhem feladta, elfáradt a kitágult izomzat, a szülést még végig tudta csinálni, de utána már nem kezdett el összehúzódni, aminek következtében nem állt el a vérzés, dőlt a két lepény helyéről. 

Atóniás vérzés...hivatalosan ilyen szép neve van.

Eddigre összevarrta a doki a gátsebet.

Aztán szétszakította emiatt, hogy betapintson, nem maradt-e bent lepénydarab (nem), vagy nem sérült-e meg a méhfal.

Aztán még 4 helyen vénát nyitottak, egy helyen már amúgy is bennem volt a branül, így összesen 5 helyen nyomatták az oxitocint belém, hogy elinduljanak a méhösszehúzódások, de nem reagált a méhem.
Közben a vérveszteség miatt elvesztettem az eszméletem nagyjából, a vérnyomásom 60/30 volt amire még emlékszem, hogy mondták mellettem.
És közben csak azt éreztem, hogy iszonyúan fáj amit csinálnak, ordítottam, ezek az emlékeim.
Szóval az oxira nem reagáltam vénásan, aztán adott a doki egy oxitocin injekciót közvetlenül a méhembe… erre se…elkezdte előkészíttetni a műtőt, hogy kikapják a méhem, nehogy elvérezzek…

Aztán közben elkezdte masszírozni belülről a méhem és közben imádkoztak (ezt a doki mesélte így később) és erre végre megindultak az összehúzódások.

Fél4 kor születtek meg a bébik és olyan fél8 körülről vannak újra emlékeim, addig szinte eszméletlenül aludtam, miután vége lett ennek...

Ekkor már kaptam vért és vérplazmát is, lógott ki belőlem egy pisikatéter.

A szülésznő mikor magamhoz tértem mondta nekem, hogy hááát szép kis születésnap, volt itt minden, szülés, újraszületés, én kb. ekkor realizáltam mi is történt.

Ennek ellenére nem maradt rossz élményem a szülésről, ez inkább Szacsának lehetett horror, aki ott ült a két babával és ilyeneket mondtak az érdeklődő kérdésére, hogy akkor most mi van, hogy: hááát, próbáljuk stabilizálni az állapotát... 

Újabb rendkivül előnyös képek rólam, hááát kb. ilyen állapotban voltam estére:

A gyerekeket este 8 körül először csak a fényképezőgépen láttam, ők lent voltak a csecsemőosztályon.

Este fél 11-kor kaptam egy ágyat egy emelettel lejjebb egy háromágyas kórteremben.

Hoztak egy kerekesszéket és azzal letoltak a csecsemőosztályra mielőtt az ágyamhoz vittek.

Ekkor láttam őket élőben először :o)

Maja aludt, Brúnó pedig élénken nézelődött, állítólag egész nap szinte le sem hunyta a szemét, kíváncsi volt  a világra :o)

Ott ültem vagy félórát, csak gyönyörködtünk Szacsával, aztán eltoltak aludni.

Szülés...egy pont nulla

Tegnap, 36+4 naposan hajnali 03:15-kor arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz.  
Csak úgy dőlt belőlem a meleg folyadék.

Szinte felkiáltottam örömömben és meglepetésemben, amitől Szacsa is felébredt. 

MÉGISCSAK MA, SZÜLINAPRA!!! :o)))))))) 

Felkeltünk, pakolásztunk, Szacsa még lezuhanyozott, semmi idegeskedés nem volt a legnagyobb nyugalomban és boldogságban nekikészültünk a nagy útnak. 

Olyan ötkor elindultunk a kórházba, elindulás előtt még csináltunk egy képet, itt már talán kicsit kisebb lett a hasam az egyik adag elfolyt magzatvíz miatt.

.

Az autóban sem éreztem semmit még.

Megérkeztünk, mondtam az ügyeletes szülésznőnek, mi van, meg, hogy ikrek.
Megkérdezte, miben állapodtunk meg a dokimmal, szülhetek-e simán.

Mondtam igen, mindkét baba fejvégű.

 
Jött egy ügyeletes orvos, megvizsgált, ami eléggé fájt, mondta, hogy tényleg fejvégű mindkettő, és 1 centire vagyok kinyílva.
CTG-re tettek.
Nagyon enyhe fájások voltak csak, én se éreztem őket, és a gép se nagyon mutatta erősnek. Inkább olyan szélgörcsszerűeknek éreztem, nem fájásoknak.

07:30 körül megjött a dokim, Ő is megvizsgált, mondta, hogy nem nagyon tágulok, de adjunk neki időt, lépcsőzzek, sétálgassak, és ha 10-ig nincs érdemi változás, akkor oxitocinra kötnek.
Ez a nehéz tágulás állítólag sokszor ikres probléma, mert annyira kitágul a méhizomzat a nagy poci miatt, hogy már nem tud annyira dolgozni.

Szóval elkezdtem lépcsőzni, de addigra már érezgettem a fájásokat, és egy porcikám se kívánta a bámuló látogatókat, vad idegeneket a folyosón, mivel ugye nem volt egy külön „vajúdó lépcsőház”, ott mászkált mindenki akinek épp dolga volt arrafelé, úgyhogy inkább elfoglaltuk a szülőszobánkat.

Itt felraktak újra a ctg-re és persze aztán az oxitocint is bekötötték.

Na ekkor már voltak fájások rendesen.
Nem kívántam semmilyen masszázst, semmit, csak csöndet ilyenkor, és csináltam a légzéstechnikát.
Ez egy ideig működött is, de aztán dél körül, 4-5 centis méhszájjal szóltam, hogy szeretnénk kérni EDA-t.
Olyan fél 1 kor már nevetgéltem a férjemmel, minden fájdalom elmúlt.

A két órás adag alatt 8 centire tágultam, úgyhogy nem is adtak többet, lassan újra éreztem a fájásokat, és nem sokkal később már jöttek is a tolófájások.

 
Összeállt a team, a szülésznőm, a dokim, és Szacsa meg persze én a babákkal.
A dokim elmagyarázta, hogyan csináljam, ha jön a fájás szóljak és lábakat felhúzni, nyakat lefeszíteni, nagy levegő és toljak oda ahol a kezét érzem.

Ha elfogy a levegő csere és újra.
Persze pokolian fájt, de érdekes módon ez teljesen mellékes volt akkor, csak az volt a fontos, hogy hatékony legyek, hogy segítsek Brúnónak.
És még csak nem is azért mert azt éreztem, hogy huuu én most szülök és milyen magasztos dolog ez, - mert erre csak akkor döbbentem rá igazán, akkor kapott el valami szentimentális érzés, amikor egyszer csak azt kiáltotta Szacsa, hogy gyerünk Gitta, ne hagyd abba, már látom a Brúnó fejét, ott a haja!, - szóval addig egyszerűen csak vitt valami előre, és nagyon koncentráltam, hogy mindent jól csináljak, mikor jött a fájás, hogy lábak, levegő, nyakat le stb., minden a helyén legyen és a lehető legerősebben nyomjak a fájdalom ellenére is.
Valahogy ez a munka vált fontossá és a fájdalom egyáltalán nem.

Nagyon jól esett, hogy a fájások szünetében mikor felnéztem, mindenki csendben volt, keresett magának egy kis helyet, ahová leült és csendben várta, hogy újra adjam a jelzést, hogy indulunk...ilyenkor újra összeállt a csapat, mindenki a helyén, szülésznő, meg Szacsa drágám két oldalról, doki szemből, én meg csináltam a dolgom.
Nagyon biztonságban éreztem magam.

Sajnos a gátat nem sikerült megvédeni, mert annyira be voltam vizesedve (ott is), hogy az egyik nyomásnál megrepedt, a következőben így már vágtak.

 
Végül 15:30-kor megszületett Brúnó a maga 2630 gr-jával!!!!

A mellkasomra helyezték pár pillanatra, aztán elvitték, burkot repesztettek és a következő nyomásra a vízzel szinte kiszörfözött 15:34-kor Majácska is 2360 gr-mal!!!!





Odatették őket egyenként a mellkasomra, az arcukat nem láttam, mert nagyon a nyakamnál voltak, de éreztem a nedves meleg testüket, hallottam a hangjukat…

Ezt nem lehet leírni, csodálatos volt, annyi év után, amire ennyit vártunk, álmodoztunk, hogy mindez megtörtént, hogy itt vannak, megérkeztek, egészségesek, gyönyörűek!!!!

Az, hogy szülinapra jöttek, pedig csak hab a tortán! :o)

Ha én tudtam volna ezt előre, hogy csak a 35. szülinapomra várnak, mert így akarnak időzíteni, biztos nem sírtam volna annyit a sok sikertelen ciklus után... de most mindenért kárpótoltak... azt hiszem ezt hívják úgy, hogy földöntúli boldogság... mindenkinek ezt kívánom!!! :o)

Pár kép még az első percekből:

Vihar előtti csend

Tegnap este voltunk az Istvánban.

Megismerkedtünk a szülésznővel. 
Nagyon szimpi, olyan kb. velem egyidős csajszi.
Az egyik szülőszobán ücsörögtünk, csinált Ctg-t, most mindkét szívhang nagyon szépen látszott, a babák is élénkek voltak nagyon.
Elvileg volt két nagyobb méhösszehúzódás is a gép szerint, amiből én semmit nem éreztem, és hát olyan kb. 50 perc alatt, az semmi...

A dokim ezalatt épp császározott a szomszédos műtőben és mikor mi érkeztünk, épp láttuk a pár perces magzatmázas kis csöppséget, ahogy hozták fürdetni, nagyon megható volt, Szacsának és nekem is fülig ért a szánk hirtelen... :o))

Még egy hetem van max. szabadlábon, mert jövő hét hétfőn mindenféleképp befekvés.
Összepakoltam a babák ruháit is amiket beviszünk nekik, (mert itt az Istvánban az a divat, hogy saját ruciban vannak a kórházi tartózkodás alatt), és egy külön kis szatyorba tettem azon belül azokat a rucikat amiket életükben először fognak viselni, hogy Szacsának adott esetben csak ki kelljen kapni a bőröndből.
Hihetetlen volt így elképzelni, hogy tényleg benne lesznek nemsokára és válogatni, hogy ebben legyenek-e elsőre...vagy inkább abban...... :o) 

Álomkór van rajtam! 
Egyfolytában aludnék.

Ma este még voltunk szemben a buddhista centrumban, kicsit büféztünk olyan este 11-ig.

Úgy érzem nem lesz ebből a holnapi szülinapra semmi, nincs semmi jel.

Beszéltem a nagymamámmal is, köszöntöttük egymást, de mondtam Neki, hogy úgy néz ki nem lesz a holnapi szülinapon ajándék, nem érzek semmi erre utaló jelet, egyszer volt csoda Milánóban…. ;o)

Vizsgálat, CTG, 36+0

Voltunk tegnap dokinál, pont a 36 hetet töltöttem.

A Ctg... hát elég felemásra sikerült. 
Brúnót nézték először, neki nagyon szép kis görbéje volt, aztán Maját, de neki nem tudták eltalálni, hová kéne tenni a tappancsot a hasamon, így teljesen értelmezhetetlen lett amit mutatott a gép.
A doki mondta, hogy a gép nincs a helyzet magaslatán, de a baba szerinte rendben van...igyekszem elhinni....
Holnap, vasárnap este megyünk be a kórházba, megismerkedünk a szülésznővel, és csinálnak majd megint Ctg-t, ott állítólag jobb gép van.
A dokim is bent lesz, mert ő lesz épp az ügyeletes.

Engem is megvizsgált tegnap, már el van simulva teljesen a méhnyak, de a nyákdugó még bent van.
Kicsit célozgattam, hogy nagyon nehéz már, azt mondta, ikerszülést soha nem indítanak oxitocinnal.

Ha kibírom a befekvésig (18-a, tehát kb. 9 nap) és utána pár napon belül még mindig semmi, akkor esetleg annyit csinálhatunk, hogy összeszorítom a fogam, Ő egy kicsit erőteljesebben megvizsgál és attól hátha beindul.

Hát nem tudom...majd meglátjuk...inkább próbálok addig dumálni a bébikkel!

A mai nap is egy célállomás volt,

amit kitűztem nekik meg magamnak, hogy idáig még muszáj kibírnunk egyben, mivel délután megyek fodrászhoz, ahová gondolom majd jó darabig nem jutok el ha megszületnek... 

De persze ettől még nem engedem utána se ki Őket.

A következő cél a jövő hét kedd, a szülinapom, amig ki kell bírnunk...

Eddig úgy néz ki szófogadó gyerekek.

Eddig bírta a hasamon a bőr! 
Szétrepedt a pocakom felén, gyönyörű piros hálózatot alkotva.
Mondjuk ez is nagyon szép teljesítmény volt tőle...

Egyfolytában figyelgetem ám a jeleket, kiváncsi vagyok miből fogom tudni, hogy indulni kell....

Lehet, hogy ajándékok akarnak lenni

ők is, mint én voltam a nagyinak???

Elvileg 8-án kell mennem dokihoz legközelebb, de a 12-e is jeles dátum nálunk, mert aznap lesz a szülinapom és a nagymamámé is. 
   

Alvásról jobb, ha nem is beszélünk, totál össze-vissza, olyan 5 órát tudok aludni éjszaka, na persze nem egyhuzamban, de kb. annyi megvan.
Néha meg egy-egy félórát nappal, de ez ritka.
 

Az egész szüléstől most már egyáltalán nem félek, csak ettől, hogy olyan hulla fáradt leszek, hogy nem lesz erőm...azon izgulok, hogy reggel kezdődjön ne este, hogy viszonylag kipihenten kezdjünk bele...

Szültem álmomban

Egész jól aludtam, viszont azt álmodtam, hogy valamiért be kellett indítani a szülést, álmomban kaptam egy injekciót és elindult az egész folyamat...remélem még a valóságban várunk kicsit!

Tegnap voltunk vizsgálaton

ismét a dokinál. 23 hét+4 napon.

Volt ultrahang, méreteket nem mértünk most és fotót se csinált, de azért jól megkukkoltuk Őket.
Azt mondta már nem lesz helyük helyet cserélni, ezek szerint marad a mostani felállás.
Brúnó baloldalt, Maja jobboldalt.
Így, hogy tudjuk sokkal személyesebb beszélni hozzájuk, tudom mikor, melyik van ébren stb.
Brúnó be van fordulva már, a feje lefelé, ezért fáj annyira ezen az oldalon a bordáim alatt, hiszen pont ide nyújtózkodik meg rugdos.
Majácska még ücsörög, biztos még fontos meditálnivalója van, de a doki szerint még simán befordulhat, csak helyet cserélni nem tudnak, de a saját térfelükön belül tudnak forogni.

A doki meg Szacsa tisztán látták a Maja punciját, a nagyajkakat. Én nem tudtam összetenni ahogy ott feküdtem a képet, de a Brúnónak a fütykösét már nem lehetett nem észrevenni nekem se, mert szépen lebegett a herezacsija felett, olyan volt mintha pont izgalmi állapotban lenne, vicces volt.
Szóval most már tényleg 100% a nemek :o)

Sajnos a Brúnó lepénye nem nagyon akar elmozdulni a méhszájamról egyelőre.

A doki azt mondta, azért kezdjek el készülni lélekben a császárra is, mert ahogy most állnak a dolgok arrafelé tart ez a terhesség, persze még bármi lehet.
De ezenkívül nagyon megdicsért, nagyon szépen haladunk, azt mondta most már megcsináljuk, ebből gyerek lesz!!!

Jövő hét vasárnap meg megyünk 4D-re, azt is alig várom már!!! :o)

Szülésfelkészítő 2.

Voltam ma a szülésfelkészítő tf. második óráján.
A mai téma a hüvelyi szülés menete volt.
Évek óta olvasgatom a szüléstörténeteket meg a szakirodalmat, újságokat ez ügyben, azt hittem már nem nagyon lehet nekem erről újat mondani, de ma kiderült, hogy igen.
Olyan részletesen és nagyon jól összefüggéseiben mesélte el a nő, hogy rengeteg részletet most értettem meg.
Hogy ez az egész folyamat milyen részletekig menően csodálatosan van kitalálva!
Hihetetlen!
Hogy mindennek milyen kis fontos funkciója van!
Lehet, hogy soha nem fogok így szülni, de ennek ellenére hihetetlen érdekes volt!

Hüvelyi/császáros szülés

Nagyon kettõsek az érzéseim.

Egyrészrõl nagyon szeretnék természetes úton szülni, a fájdalomtól nem félek (meg egyébként is végszükség esetére már fel találták az EDA-t), kifejezetten kíváncsi vagyok, pláne, hogy mi nem tervezünk több babát, szóval most vagy soha.
A természetes utat valahogy nagyon szépnek képzelem és a nagy hasi műtét, meg annak a gyógyulása is nagyon taszít.

Más részrõl viszont a babák érdeke van, mert persze a legfontosabb azért mégiscsak az, nem pedig az én gyönyörű szülésélményem, és nem tudom hogyan lennének nagyobb biztonságban!?

Szóval inkább természetesen szeretnék szülni, de ennek olyan 40% esélye van ikreknél, hiszen mindkét babának be kell fordulni fejjel lefelé és ott az utolsó pillanatban is mindennek rendben kell lenni (vérnyomás, szívhangok, cukor stb).
A hétvégén szült egy lány a ikresek.hu fórumán, akinek végül ez is-az is lett, az elsőt megszülte simán, a második babánál meg muszáj volt a csaszi. Na ezt jó lenne elkerülni, ennyire azért nem vagyok kiváncsi mindenre... 2in1... ;o) de ha elkezdjük természetesen, akkor ez is benne van a pakliban...
Szóval szerintem ikreknél a természetes szülés egy nagy ajándék, nem is kezdem beleélni magam, úgy látszik vmit vmiért.

Most egyelőre úgy vagyok vele, hogy megpróbálok mindkét út felé nyitottnak maradni és úgy gondolkodni, hogy úgy lesz a legjobb, ahogy lesz.

Szacsás szülésre készülünk

Szóba kerül a szülés is itthon már néha-néha.

Apás szülés lesz, ha sikerül természetesen szülni.
De megkértem Szacsát, hogy készüljön fel, olvasson szüléstörténeteket meg ilyesmi, mert kimutatott, hogy sokszor az apák jelenléte lassítja a szülést, ha az anya azért "tartja magát", hogy a párja nehogy rosszul érezze magát esetleg.
Szóval, hogy készüljön fel, tudja milyen stádiumok várhatók, kb. mi fog mikor történni, mi mit jelent és, hogy lehet, hogy nem leszek magamnál, nem fogok tudni esetleg kommunikálni.
Magára marad egy ismeretlen helyzetben, vagy lehet, hogy egyenesen ingerülten, esetleg elutasítóan fogok viselkedni. Minden megeshet, nem tudom mit hoz ki majd belőlem a helyzet és a szülés szempontjából fontos, hogy ott ne kelljen "viselkednem".
Persze lehet, hogy minden csak szép és könnyű lesz, de jobb, ha felkészül!