Tegnap este voltunk az Istvánban.
Megismerkedtünk a szülésznővel.
Nagyon szimpi, olyan kb. velem egyidős csajszi.
Az egyik szülőszobán ücsörögtünk, csinált Ctg-t, most mindkét szívhang nagyon szépen látszott, a babák is élénkek voltak nagyon.
Elvileg volt két nagyobb méhösszehúzódás is a gép szerint, amiből én semmit nem éreztem, és hát olyan kb. 50 perc alatt, az semmi...
A dokim ezalatt épp császározott a szomszédos műtőben és mikor mi érkeztünk, épp láttuk a pár perces magzatmázas kis csöppséget, ahogy hozták fürdetni, nagyon megható volt, Szacsának és nekem is fülig ért a szánk hirtelen... :o))
Még egy hetem van max. szabadlábon, mert jövő hét hétfőn mindenféleképp befekvés.
Összepakoltam a babák ruháit is amiket beviszünk nekik, (mert itt az Istvánban az a divat, hogy saját ruciban vannak a kórházi tartózkodás alatt), és egy külön kis szatyorba tettem azon belül azokat a rucikat amiket életükben először fognak viselni, hogy Szacsának adott esetben csak ki kelljen kapni a bőröndből.
Hihetetlen volt így elképzelni, hogy tényleg benne lesznek nemsokára és válogatni, hogy ebben legyenek-e elsőre...vagy inkább abban...... :o)
Álomkór van rajtam!
Egyfolytában aludnék.
Ma este még voltunk szemben a buddhista centrumban, kicsit büféztünk olyan este 11-ig.
Úgy érzem nem lesz ebből a holnapi szülinapra semmi, nincs semmi jel.
Beszéltem a nagymamámmal is, köszöntöttük egymást, de mondtam Neki, hogy úgy néz ki nem lesz a holnapi szülinapon ajándék, nem érzek semmi erre utaló jelet, egyszer volt csoda Milánóban…. ;o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése