Átalakították az ágyat székké, amin feküdtem, felkötötték a lábaim.
Visszahozták felöltöztetve a babákat, de szörnyű volt a szemem nem bírtam kinyitni, az egész testem remegett, amit nem tudtam leállítani…9 hónapig vártam, hogy lássam őket, álmodoztam róla, vajon hogy néznek ki és most nem tudtam kinyitni a szemem…
A méhem feladta, elfáradt a kitágult izomzat, a szülést még végig tudta csinálni, de utána már nem kezdett el összehúzódni, aminek következtében nem állt el a vérzés, dőlt a két lepény helyéről.
Atóniás vérzés...hivatalosan ilyen szép neve van.
Eddigre összevarrta a doki a gátsebet.
Aztán szétszakította emiatt, hogy betapintson, nem maradt-e bent lepénydarab (nem), vagy nem sérült-e meg a méhfal.
Aztán még 4 helyen vénát nyitottak, egy helyen már amúgy is bennem volt a branül, így összesen 5 helyen nyomatták az oxitocint belém, hogy elinduljanak a méhösszehúzódások, de nem reagált a méhem.
Közben a vérveszteség miatt elvesztettem az eszméletem nagyjából, a vérnyomásom 60/30 volt amire még emlékszem, hogy mondták mellettem.
És közben csak azt éreztem, hogy iszonyúan fáj amit csinálnak, ordítottam, ezek az emlékeim.
Szóval az oxira nem reagáltam vénásan, aztán adott a doki egy oxitocin injekciót közvetlenül a méhembe… erre se…elkezdte előkészíttetni a műtőt, hogy kikapják a méhem, nehogy elvérezzek…
Aztán közben elkezdte masszírozni belülről a méhem és közben imádkoztak (ezt a doki mesélte így később) és erre végre megindultak az összehúzódások.
Fél4 kor születtek meg a bébik és olyan fél8 körülről vannak újra emlékeim, addig szinte eszméletlenül aludtam, miután vége lett ennek...
Ekkor már kaptam vért és vérplazmát is, lógott ki belőlem egy pisikatéter.
A szülésznő mikor magamhoz tértem mondta nekem, hogy hááát szép kis születésnap, volt itt minden, szülés, újraszületés, én kb. ekkor realizáltam mi is történt.
Ennek ellenére nem maradt rossz élményem a szülésről, ez inkább Szacsának lehetett horror, aki ott ült a két babával és ilyeneket mondtak az érdeklődő kérdésére, hogy akkor most mi van, hogy: hááát, próbáljuk stabilizálni az állapotát...
Újabb rendkivül előnyös képek rólam, hááát kb. ilyen állapotban voltam estére:
A gyerekeket este 8 körül először csak a fényképezőgépen láttam, ők lent voltak a csecsemőosztályon.
Este fél 11-kor kaptam egy ágyat egy emelettel lejjebb egy háromágyas kórteremben.
Hoztak egy kerekesszéket és azzal letoltak a csecsemőosztályra mielőtt az ágyamhoz vittek.
Ekkor láttam őket élőben először :o)
Maja aludt, Brúnó pedig élénken nézelődött, állítólag egész nap szinte le sem hunyta a szemét, kíváncsi volt a világra :o)
Ott ültem vagy félórát, csak gyönyörködtünk Szacsával, aztán eltoltak aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése