Apa kabátja

Ment az ökörködés az előszobában... így tuti nem tud dolgozni menni ;)

Az ikerségnél a tükörmozdulatok mindig érdekesek.
Ki tudja, hogy valóban van-e valami plusz, vagy csak az ember jobban felkapja rá a fejét, mint egyéb esetben. (ráadásul ezt most pont akkor produkálták amikor majdnem egyformán voltak öltözve, ami nagyon ritka, kb. egy évben két nap)

Egy régebbi alvós kép a témában:

Csontvázak könyvekben és szekrényekben

Kivettünk a könyvtárból egy nagyon jó kis könyvet az emberi testről.
Imádják, sokat kérnek, hogy meséljek belőle, beszélgessünk a könyvben írtakról, meg van, hogy csak félrevonulnak vele és nézegetik a képeket.
Minden benne van az érzékszervekről, izmokról, csontokról belső szervekről, folyamatokról és a szaporodásról is.

Nagyon szeretik ezt a két oldalt, ahogy követni lehet, hogy hogyan növekszik a pocakban a baba a születésig, és már tudják mekkorák voltak odabent, amikor az autónkat vettük, amikor nyaralni voltunk stb.



Mivel van benne ikres és hármasikres rajz is, mutattam nekik, hogy ők így voltak a pocakban, vagyis ikrek, ezért születtek egyszerre, és ezért van egyszerre a szülinapjuk.



Egy hirtelen ötlettől vezérelve pedig elmondtam nekik, hogy ők amikor a pocakban még nagyon kicsi voltak, akkor így, hárman voltak, de az egyik baba végül nem született meg.
- Miért?
- Azért mert nagyon veszélyes hárman lenni a pocakban és ő visszafordult.
- És hogy hívták?
- Nem tudom, a gyerekek csak akkor kapnak nevet, amikor megszületnek és ő nem született meg. Még azt sem tudom fiú volt vagy lány, szerintetek?
- Nem tudom én se.
- Én se…
- És most van neki egy másik mamija?
- Igen, remélem, hogy egy másik anyuka pocakjába költözött amikor tőlünk elment és most már van neki egy másik mamija.
- Akkor nem te vagy a mamija már?
- Nem.
- És nekünk nem a testvérünk?
- Nem, most már nem.
- Kár. (Brúnó)
- Emlékeztek erre, hogy hárman voltatok bent a pocakomban?
- Én nem. (Maja)
- Én igen. (Brúnó)

Hát ilyen egyszerűen megtörtént véletlenül ez a beszélgetés, ami igazából nem nyomasztott, de épp a napokban jutott eszembe, hogy lassan már talán egyszerűen elmagyarázva megértenék.

Este fürdetés közben amikor nem voltam ott, el is újságolták Szacsának, hogy ők hárman voltak a pocakomban és volt egy testvérük.

Ovis szülinapok

Ma ünnepelték az oviban a szülinapjukat.

Nem tudom minden waldorf oviban így van-e, de a miénkben ez nagyon komoly szertartás.

Mostanra kerültek sorra, mert egyrészt egyenként a nyáriakat is megünneplik ilyenkor ősszel, másrészt már olyanokat is előbbre vettek akiknek igaziból később volt ugyan, de nagyobbak, régebb óta járnak oda, mivel az egész szertartáshoz fontos, hogy ők is ismerjék a többi gyereket és viszont.

Már előző nap mindenkinek hangsúlyosan szólnak, szülőknek, gyerekeknek, hogy másnap kinek lesz a szülinapja.

Mindenki már otthon készül, az ünnepeltek persze csak izgulnak és másnap az általuk szépnek vélt ruhákba öltöznek, a többiek viszont apró ajándékokkal készülnek.

Reggel miközben mindenki szabadon játszik a fal melletti óvónéni-asztalnál tovább folyik a készülődés.
Elővesznek egy kézzel kötött üres füzetet, ráírják az óvó nénik a gyerek nevét és az évszámot, jelen esetben pl. „Maja 2010” és „Brúnó 2010” és mindenki, aki akar, rajzol bele annyit és azt amit épp akar, további apró ajándékokat is készíthetnek még ilyenkor vagy az otthonról hozottakat csomagolják.
Minden ajándékot egy kis selyemkendővel letakart asztalra tesznek.
Az egyik óvó néni sütit is süt.
Az ünnepelt eközben játszik a többiekkel, annál is inkább, mert ezen a napon különös kényeztetésben van része.
Az ünnepség részeként ugyanis két vendéget fog választani, ami nagyon kiemelt státusz, majdnem akkora mint az ünnepeltté, úgyhogy igyekszik szinte mindenki a kedvében járni már reggeltől, hátha ráesik majd a választás.
Amikor aztán vége van a verselős-éneklős ún. székkörnek, akkor veszi kezdetét a szülinap.
Az ünnepeltek kiválasztják a „vendégeket”, akik kikísérik az előtérbe amíg a többiek átrendezik a székeket, trónt az ünnepeltnek, amely mellett kétoldalról a vendégek ülnek.
Amikor kész vannak, a vendégek eltakarják az ünnepelt szemét amíg visszamennek és a többiek palástba és koronába öltöztetik csukott szemű szülinaposokat.
Az óvó nénik mesét mondanak, ami az ünnepelt életéről szól, kezdve onnan, hogy a meg nem született gyerekek birodalmából útnak indultak, a mostani szülinapig.
Megemlítve a szülőket akik várták őket, ha már nagyobb testvér várja őket vagy később kistestvér születik azt mind beleszővik a mesébe, a főbb eseményekkel amik addig történtek velük.
Szülinapi dalokat is énekelnek hozzá közösen, pl. a „serkenj fel kegyes nép…” egy szülinapi változatát.
Aztán előkerülnek az ajándékok, a vendégek körbe adják őket, mindenki megnézi a becsomagolt ajándékokat és mondják hozzá: - ezt Gergőtől kapta Brúnó… stb.
Az ajándékok ezután bontatlanul egy kosárba kerülnek, csak otthon bonthatja ki az ünnepelt, - így később otthon, a családban folytatódik az ünnep.
Mindenki egyenként kíván a szülinaposnak valamit, miközben minden egyes kívánság elhangzása után egy-egy színes fagolyót fűznek nyakláncba, ami szintén ajándék lesz.
Majd elérkezik a sütizés ideje, a vendégek itt is kiemelt státuszban az elsők közt kapnak belőle.

Mindezt persze én csak hallomásból tudom, talán keverem is a sorrendet, mivel szülő ilyenkor nincs jelen.
Mire én megérkeztem Brúnó palástban és koronában rohangált az oviban és izgatottan mesélték mi történt meg kik voltak a vendégeik.
Brúnónak Áron, Majának Sára.
Csak egy vendéget választottak, mert egymás mellett akartak ülni, bár itthon már Brúnó úgy mesélte, hogy neki két vendége volt, Áron és Julcsi.

Zuhogott ma az eső, mintha dézsából öntötték volna, így nagyon hálás vagyok Vencel anyukájának, hogy hazahozott és megkímélt attól, hogy az esőben hatalmas ajándékosszatyorral, két fáradt szülinapossal hazabékávézzak.

Az ajándékkosarak már látványra gyönyörűek voltak.
Én tulajdonképp már ezen a ponton meghatódtam, de ahogy bontogatták ki a sok kézzel készített meg szívvel becsomagolt kis ajándékokat, a sok-sok kis kagylót, üveggolyót, papírvirágot, mecsboxot, rajzokat, nyakláncot, karkötőt, szappanbuborék fújót, kézzel festett képkeretet, gyöngyökből vasalt kis képet… stb...hihetetlen melegséget és hálát éreztem és érzek az ovistársaik, a szülők, az óvó nénik, és egyáltalán a jó sorsunk iránt, hogy ennek a kis csapatnak a tagjai vagyunk.

Azt hiszem részemről most érkeztem meg igazán ide.

Brúnó egyedül

volt tegnap oviban.
Ennyit, kb. 5,5 órát szerintem még nem töltöttek egymástól távol eddig.
Maja még mindig beteg és úgy alakult, hogy tegnap és ma is meg tudjuk oldani, hogy Szacsa elhozza a nap közepén Brúnót az oviból, vagyis nem kell mozgatnom ehhez a beteg Maját. :)
Megkérdeztük vasárnap este, hogy akar-e másnap Maja nélkül oviba menni és örömmel igent mondott.
Reggel kicsit nehezen ment az ébredés és újra meg újra visszabújt az ágyba, de nem tudom, hogy ez valóban csak az ébredésnek szólt, vagy kicsit azért megijedt, hogy most tényleg egyedül megy az alig ismert terepre....
De végül elment és nagyon boldogan jött haza!!!
A kérdésemre, hogy kivel játszott, azt válaszolta "senkivel, egyedül", de aztán a este fürdőkádban kiderült, hogy Áron az ő legjobb barátja az oviban. :)
Ma is egyedül vagyunk itthon Majával, Szacsát kértem, hogy amikor Brúnóért megy, kérdezzen rá Briginél-Bettinél, hogy játszott-e másokkal, majd referálok.

friss info: ma megkérdezte Szacsa, és azt mondja Betti, hogy sokat játszik másokkal is, sőt az igazi nagyfiús bandával is :)
holnap már megy Maja is

Már óvodások!

Megkezdtük az ovit.

Nem írtam eddig, pedig minden nap akartam, de alig jutok ide.
Estére én is nagyon elfáradok az élményektől és a korán keléstől, a délutánokat pedig igyekszem teljesen velük tölteni.

A beszoktatásról és a napirendről dióhéjban:
Reggel 8 és fél9 között érkezünk meg.
Fél11-ig szabad játék van, ami azt jelenti, hogy az óvónők valamilyen tevékenységet csinálnak, előkészítik a kenyérsütést vagy ajándékot készítenek az aznapi szülinaposnak stb., ehhez kapcsolódhatnak a gyerekek ha akarnak de egyébként szabadon irányított játék nélkül zsibonghatnak, játszhatnak.
Fél11-kor körbe rendezik a székeket és kezdetét veszi az úgy nevezett "székkör", amikor mondókáznak, énekelnek, készülnek az aktuális ünnepre.
Ezután következik 11 körül az étkezés utána mese és azután mennek ki az udvarra (jelen esetben a szomszédos játszótérre, mert az ovi udvarán a fű még nem erősödött meg kellőképp)
1 és fél2 közt pedig jönnek a szülők és irány haza.

A székkörön már nem maradhat szülő, vagyis ekkor vagy ott marad a gyerek egyedül és marad egész az ovi végéig vagy hazamegy a szülővel.

Első nap mindenféleképp csak a székkörig maradhatnak a beszokó gyerek, második naptól már választhat.

Hétfőn nagy várakozással indultunk neki az ovinak.
Korábban keltünk a szokásosnál 1 órával, eddig fél8-kor keltek amit most előrehoztunk fél7-re de jól vettük az akadályt, talán mert így kényelmesen, rohanás nélkül tudunk elindulni, vagyis az itthoni megszokott reggeli laza tempóból azért maradt valamennyi.
Megérkeztünk. Szacsa még tudott velünk maradni egy félórát, így egy darabig még mind a négyen ott voltunk.
Eszméletlen hangzavar volt, pedig most még nincs is teljes létszám.

Brúnó és Maja kicsit bátortalanul kezdte felfedezni az ovit és a játékokat és főleg egymással játszottak.
Ők azt hiszem elég lazák és nyitottak, egy új bébiszitterrel negyed óra ismerkedés után zokszó nélkül itthon maradnak hármasban, de be kellett látnom, hogy ez jóval nehezebb pálya lesz nekik.
Ugye ez egy vegyes csoport és a nagyobbak már ismerik egymást, részben leosztott, részben a tavalyi nagyok távozása miatt most újraalakuló hierarchikus renddel.

Látható volt, hogy vannak bandák. Mind a fiúknál, mind a lányoknál.
A fiúk pl. bunkert építettek maguknak az asztalok alá.
Brúnó is szeretett volna bemenni és odajött hozzám, hogy segítsek elintézni, mondtam, kérdezze meg ő, hogy bemehet-e, mire a nagyfiúk részéről egyértelmű nem volt a válasz, amibe kénytelen volt beletörődni, mivel én nem akartam beleszólni jobban a dologba. Egyrészt, mert nem fair a felnőtt hatalmi helyzetéből megoldani egy ilyen konfliktust, másrészt, meg azt hiszem azzal konzerválom azt a helyzetet, hogy szüksége van rám az oviban.
A nagyobb lányoknál hasonló jelenet játszódott le.
Kis székekkel leválasztottak maguknak egy sarkot és nem engedtek be oda senkit, azzal a felkiáltással, hogy oda csak az mehet be, aki tudja a jelszót!

Szóval itt nemcsak arról van szó, hogy én elmegyek és otthagyom őket, mert az megy, hanem hogy elmegyek és otthagyom ebben a teljesen ismeretlen rendszerben, kvázi oroszlánbarlangban őket.

Sokat rohantak hozzám az ölembe, de mindig újra és újra kimerészkedtek és főleg együtt játszottak. Nagyon nagy menedéket jelentenek ebben az egész helyzetben egymás számára.

Tegnapelőtt, hétfőn, tehát csak 10-ig maradtunk, ekkor odajött az óvónéni és elköszönt tőlünk.
Hazafelé kérdeztem mi volt a legjobb és a legrosszabb az oviban, mindketten ugyanazt mondták, a legjobb a kis wc-ben a szappan volt, a legrosszabb, hogy el kellett jönni.

Kedden, tegnap, ugyanúgy főleg egymással játszottak , de sokkal kevesebbet jöttek oda hozzám –persze én is igyekeztem a fal mellé, egyre távolabb ülni- és egyre több kisebb interakciót láttam más gyerekekkel is. Ők is nyitottabbak lettek és úgy láttam, hogy a többi gyerek és egyre érdeklődőbb lett az irányukba.
Ebbe az újaknak szóló kíváncsiságon túl talán az is belejátszik, hogy ők láthatóan egy külön kis csapatot alkotnak, ha a többiek nem engedik őket valahova oda, az nem hatja őket nagyon meg, játszanak tovább egymással és talán a többieket is elkezdte izgatni az ő kis világuk, jobban mintha külön-külön lennének…
Szóval egyre több külsős kapcsolatuk lett és aminek nagyon örültem, hogy nem csak ketten együtt mentek bele más gyerekekkel játékba, hanem volt, hogy csak Maja vagy csak Brúnó játszott más gyerekekkel.

10-kor Betti megint jött elköszönni.
Maja ki is futott átöltözni az öltözőbe, de Brúnó nem igazán figyelt és amikor mentem hozzá, hogy akkor indulunk akkor csodálkozott és mondta, hogy még ne menjünk.
Mondtam neki, hogy jó, de nekem mindenképp mennem kell, ha akar akkor ő maradhat. Erre kérdezte, hogy jó de Maja is marad? Mondtam, menjünk, kérdezzük meg tőle és kimentünk Majához, megkérdeztem tőle újra, hogy nem akar-e maradni és kiderült, hogy de!!!

Így történt, hogy már második nap ottmaradtak, én pedig hihetetlen boldogsággal léptem ki az indián nyárba az ovi kapuján!!!

Fél 1-kor mentem értük, kicsit hamarabb, mint ahogy majd később lesz. Kicsit figyeltem őket messziről mielőtt bementem és láttam, hogy egy bandában, de nem csak egymással játszanak a jáccin és nagyon jól érzik magukat, nem is nagyon akartak az érkezésem után sem indulni.

Maja estére kicsit benáthásodott, nem annyira, hogy megszakítsuk ezt a folyamatot és ne menjünk oviba, de mindenféleképp látszik, hogy azért ez fárasztó neki, ami nem csoda, az egész kis eddigi világuk alakul éppen át.

Ma, a harmadik napon szintén ott voltam 10-ig, de már ezalatt kint ültem és kötögettem az előtérben a kanapén, ők ki-be rohangáltak köztem és a csoportszoba közt és utána ott maradtak szépen, ahogy tegnap is nélkülem.

Úgy tervezem, hogy holnap már csak olyan negyed órát maradnék reggel, holnapután, pénteken, pedig már a jövőbeni rend szerint csak Szacsa vinné őket reggel, és én mennék értük 1 után.

Ja, ki ne felejtsem, a kis wc-k, és különösen a színes bioszappanok továbbra is a kedvencek.
Öt percenként mennek ki és 10-ig olyan 16-szor mosnak fejenként kezet.

Ahogy várható volt, a korábbi kelésnek és a rengeteg élménynek köszönhetően hullák mire hazaérünk, nem egyszerű a hazajövetel, a buszon és a metrón már sok nyígás van, délután pedig hatalmasakat, bő két órákat alszanak.

Persze a ő beszokásukkal párhuzamosan én is beszokom.
Több szempontból is természetesen, de a szülők közösségébe is.
Nagyon kellemes meglepetés számomra, hogy mindenki nagyon kedves, szinte már vártak minket, "ááá, Te vagy a Brúnó és a Maja anyukája!"... a gyerekek is meséltek otthon róluk, és már olyan kedves, nyitott beszélgetéseken vagyok túl, amikre őszintén szólva nem is számítottam.

Mindent összevetve jól haladunk, én pedig rettenetesen büszkén nézek az én már óvodás nagy gyerekeimre!

Késsel-villával

Olyan két hete azt vettem észre, hogy Brúnó szabályosan késsel-villával eszi az elé rakott rizottót, miközben én épp mosogattam (vagyis nem közvetlenül engem utánzott, ahogy épp eszek).

Én csak a kisvillát adtam hozzá, de ő előkereste hozzá a kis gyerekszett kését is és nekilátott.
Szépen feltolta a késsel a villára az adagot és bekapta a villát, helyes kézben tarva a villát és a kést, ahogy kell.

Egy percig nem tanítottam neki, meg sem fordult a fejemben, hogy már itt kéne tartanunk.

Nagyon megdicsértem, hogy milyen ügyes és kérdeztem tőle, meglepődve-örülve, hogy te megfigyelted, hogy kell ezt csinálni?

Maja kissé féltékenyen figyelte a jelenetet és közölte, hogy ha pont szemben ülnék vele az asztalnál, akkor már ő is meg tudta volna figyelni... egy nappal később már ő is tudott késsel-villával enni :o) ...

hát ilyen amikor az ikrek húzzák egymást :o)

Testi kontaktok

Elkezdtek nagyon bújósak lenni.
Leülök a földre közéjük, és rendszeresen odajönnek játék közben, bemásznak az ölembe, puszilgattatják magukat, néha vissza is nyalnak, betankolnak szeretetből, aztán megint mennek a dolgukra. :o)


Új játékuk, hogy Brúnó hasra veti magát a földön egy párnán és Maja megmasszírozza.
Úgy kezdődött, hogy én ilyenkor elkezdtem dögönyözni Brúnót, ő ezen hatalmasakat kacagott, és Maja is kedvet kapott, odajött és dögönyözte ő is Brúnót, akinek persze nagyon tetszett a dolog.
Azóta már nélkülem is csinálják.

Második első fogacska!

Majának is kibújt az első fogacskája.
Szinte teljesen egyszerre jött Brúnóéval, és pont tükörben, azaz Brúnónak az alsó bal 1-es, Majának a jobb 1-es jött ki elsőnek.
Pedig valahol azt olvastam, hogy ilyen az egypetéjűeknél szokott csak lenni.
Most majd nyilván a mellette lévő kis fogak bújnak ki aztán kiváncsi vagyok a folytatásra, mennyire maradnak szinkronban.

Hancúr

Pár napja elkezdtek egymással szabályosan hancúrozni.
Most látszik milyen jó lehet ikernek lenni, hogy az embernek már ilyen hamar van egy játszópajtása aki pont ott tart a fejlődésben, mint ő.
Mennek négykézláb körbe-körbe, nagyokat nevetnek egymásra, és mintha csak azt mondanák egymásnak: gyere, játszunk ezzel, vagy inkább ezzel.
Néha közben meg is simogatják egymást, és nagyokat kurjongatnak hozzá.
Mindenhol felállnak kapaszkodva, sőt, cifrázzák, sokszor már csak egy kézzel kapaszkodnak és rúgóznak, táncikálnak hozzá.
Maja pár hete nemet int a fejével (persze még nem tudja, hogy ez nemet jelent) és hatalmasakat nevet közben.
Ez egyfajta kommunikáció nála, játékra felhívás.
Szereti az orrocskáját is összedugni a miénkkel, piszézni.

Ikres talin

voltunk ma a városligeti jáccin.
Egy ikres fórumról szerveződött ahol levelezek.
Több mint 30 család gyűlt össze, vagyis apukákkal gyerekekkel együtt minimum 120-an.
A mieink még kicsik, de a nagyobbak szülei leginkább futottak a gyerkőcök után...

Ott készült rólunk ez az idilli kép. 

Eddig alig készült rólunk családi kép amin mind a 4en rajta vagyunk, erre most hétvégén kettő is :o)

Maja is ül!

Maja kileste Brúnótól a felülés tudományát és már ő is csinálja.
Hihetetlen édesek ahogy egymásal szemben ülve játszanak sokszor.

Mozgás

Többször is rajtakaptam ma Maját, hogy mikor épp nincs sürgős kúsznivalója, hanem csak úgy elmolyol valamivel, akkor négykézláb húzza a lábait is úgy hintáztatja magát.

Brúnó is egyre inkább szeretné elérni a távoli tárgyakat.
A fő megoldó képlet az, hogy a hátára fordul, és úgy nyújtózkodik, az már jól megy. Persze ettől sokszor csak távolabb kerül a tárgytól, de nagyon dolgozik és sokszor sikerrel.

Szóval Brúnó leginkább egyhelyben játszik a szőnyegen, míg Maja bejárja a nappalit kúszva.
A legédesebb az, mikor észreveszik egymást, mosolyognak és elkezdenek "beszélgetni", Maja pedig odakúszik Brúnóhoz és kicsit együtt játszanak egymással.
Vagy ugyanazzal a tárggyal, vagy egymás végtagjait fogdossák, simogatják.

Etetőszékek és nevek

Találtam használtan a neten 2 nagyon jó etetőszéket jó áron.
Vasárnap találkozunk az eladókkal és hozzuk a székeket :o)
Muszáj is, mert a hordozókban, ahogy fel vannak téve a konyhaasztal tetejére, már nagyon balesetveszélyes.
Az egyik, hogy egyfolytában másznának, fordulnának hasra a székben is, persze be vannak kötve, úgyhogy ezt nem tudnak, de a másik, hogy már olyan ügyesen hajtják magukat a lábukkal, hogy az is nagyon meredek, ahogy repül előre-hátra a két szék egyfolytában…
Remélem tetszeni fognak nekik a székek.
Még nem ülnek biztosan, de állítólag annyira hátra lehet hajtani az üléseket, hogy olyan szögben tudnak majd félig feküdni, mint most a hordozókban.

Lassan mintha hallgatnának a nevükre, de nem vagyok biztos benne, hogy azért néznek rám, mikor szólok nekik.
A „nagy könyv” szerint már időszerű is, de nem tudom, ez ikreknél hogyan módosul, általában azért mindketten idenéznek, mikor az egyikük nevét mondom…
De az például érdekes, hogy Maja leginkább énekelgetve beszél, míg Brúnó a Bé és eR hangokat próbálgatja, azt mondja sokat, hogy abuuuu, az R-t pedig hosszan tudja pörgetni, tehát kifejezetten a nevének a betűit.
Persze közben még szokta pl. azt is mondani, hogy mem, memememe...

Kezecskék

Rettenetesen ügyesen fognak már, használják a kezüket.
Egymás kezével is nagyon szeretnek játszani, elkapják a másikét, és nagyon elmélyülten tanulmányozzák, persze amíg az hagyja.
Persze a felnőttek keze is nagyon izgatja őket, a miénket is ugyanezzel az átéléssel nézegetik és a mindent-meg-kell-kóstolni alapon húzzák a szájukba.

Maja érdeklődne

Brúnó is benne lenne a játékban, de a fényképezőgép érdekesebbnek bizonyul...

Általában most már sokat "beszélnek", láthatóan mindketten örülnek a másik jelenlétének.

Néha rajta lehet őket kapni, ahogy hosszan "beszélgetnek", vagy egymást fogdossák, tapizzák.

Az első igazán nagy barátkozás

A jelenet percekig tartott, ami új, mert eddig mindig csak pár pillanatra vették észre egymást. 
Maja az egyik hasra fordulása alkalmával észrevette Brúnót és most nagyon komolyan érdeklődött. Fogdosta, igyekezett megérinteni a haját is. Brúnó igazi "cool pasiként" türte, nem igazán volt kölcsönös az érdeklődés.
Ez amúgy általában is jellemző a kapcsolatukra egyelőre, Maja többször nyitott Brúnóra, Brúnó viszont szinte mintegy csak nyugtázza, hogy hát ilyen is van a világban, de nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget.

Első betegség és egyebek

Jött ma délelőtt a drnéni.
Úgy volt, hogy ma kapják meg a 4. havi oltásukat, de kiderült, hogy piros a torkuk.
Drnéni szerint egy vírus.
Nincs semmi más tünetük csak ez, nem lázasak, nem köhögnek, semmi.
Bár azóta Brúnót mintha látnám, hogy köhög…
Remélem, nem bontakozik jobban ki a dolog, elvileg van esélyünk, féléves kor alatt van, hogy csak így láz meg nagyobb baj nélkül lemegy egy ilyen vírus.
Állítólag az anyatejnek is köszönhető, a védelem így működik.
Szóval úgy néz ki, megvan az első betegségünk, de szerencsére ez csak amolyan beszoktató körnek néz ki, annyira rettegtem ettől, biztos azért jött ilyen finoman, nem valami nagy láz meg fájdalom…
Az oltást pedig elhalasztottuk két héttel.

Ahogy írtam is, Maja sajnos megint nem hajlandó szopizni, tulajdonképp az az egy alkalom volt a csoda.
Ha odateszem a cicihez, úgy csinál, mintha valahol teljesen máshol lenne, mint aki észre se veszi, hogy ott a cici és ha mutogatom neki akkor pedig elkezd sírdogálni…

Egyre többet kommunikálnak.
Most már akár 10 percig is nézik egymást.
Maja ilyenkor ránevet Brúnóra és beszél hozzá, Brúnó viszont inkább csak jó alaposan szemügyre veszi Maját.

Varratszedés

Kivették most délután a varratokat végre!

A két alsó simán ment, de a köldökömben lévővel megküzdött a doki, mert nagyon elbújt, le kellett szednie a varrt is, aztán meg még vagy 5 percig húzta felfelé és próbálta megtalálni a kis göböt, szóval nem volt egyszerű, de kijött!

Egyébként úgy vagyok, és most már Szacsával is beszéltünk erről, hogy ha összejön most, talán akkor is szeretnénk örökbefogadni is.
Én ezt a lombiktortúrát nem hiszem, hogy mégegyszer elkezdeném.
Mondjuk ezt csak egy esetben módosítanánk (mármint az öf-t), ha ikrek lennének, mert mi alapvetően - egyelőre - kettőt szeretnénk.

Álmodozós

Az ember persze óhatatlanul is elgondolkodik az ikerségen is...Szívesen venném az 1x2 felállást, csak kicsit a terhességtől és a koraszüléstől tartok!
Most hétvégénvolt a National Geographicon egy a műsor a terhességről, akkor úgy elképzeltem, hogy kettőnek azért elég kicsi ott a hely.
Most én kettőt kaptam vissza, hát majd meglátjuk!