Már óvodások!

Megkezdtük az ovit.

Nem írtam eddig, pedig minden nap akartam, de alig jutok ide.
Estére én is nagyon elfáradok az élményektől és a korán keléstől, a délutánokat pedig igyekszem teljesen velük tölteni.

A beszoktatásról és a napirendről dióhéjban:
Reggel 8 és fél9 között érkezünk meg.
Fél11-ig szabad játék van, ami azt jelenti, hogy az óvónők valamilyen tevékenységet csinálnak, előkészítik a kenyérsütést vagy ajándékot készítenek az aznapi szülinaposnak stb., ehhez kapcsolódhatnak a gyerekek ha akarnak de egyébként szabadon irányított játék nélkül zsibonghatnak, játszhatnak.
Fél11-kor körbe rendezik a székeket és kezdetét veszi az úgy nevezett "székkör", amikor mondókáznak, énekelnek, készülnek az aktuális ünnepre.
Ezután következik 11 körül az étkezés utána mese és azután mennek ki az udvarra (jelen esetben a szomszédos játszótérre, mert az ovi udvarán a fű még nem erősödött meg kellőképp)
1 és fél2 közt pedig jönnek a szülők és irány haza.

A székkörön már nem maradhat szülő, vagyis ekkor vagy ott marad a gyerek egyedül és marad egész az ovi végéig vagy hazamegy a szülővel.

Első nap mindenféleképp csak a székkörig maradhatnak a beszokó gyerek, második naptól már választhat.

Hétfőn nagy várakozással indultunk neki az ovinak.
Korábban keltünk a szokásosnál 1 órával, eddig fél8-kor keltek amit most előrehoztunk fél7-re de jól vettük az akadályt, talán mert így kényelmesen, rohanás nélkül tudunk elindulni, vagyis az itthoni megszokott reggeli laza tempóból azért maradt valamennyi.
Megérkeztünk. Szacsa még tudott velünk maradni egy félórát, így egy darabig még mind a négyen ott voltunk.
Eszméletlen hangzavar volt, pedig most még nincs is teljes létszám.

Brúnó és Maja kicsit bátortalanul kezdte felfedezni az ovit és a játékokat és főleg egymással játszottak.
Ők azt hiszem elég lazák és nyitottak, egy új bébiszitterrel negyed óra ismerkedés után zokszó nélkül itthon maradnak hármasban, de be kellett látnom, hogy ez jóval nehezebb pálya lesz nekik.
Ugye ez egy vegyes csoport és a nagyobbak már ismerik egymást, részben leosztott, részben a tavalyi nagyok távozása miatt most újraalakuló hierarchikus renddel.

Látható volt, hogy vannak bandák. Mind a fiúknál, mind a lányoknál.
A fiúk pl. bunkert építettek maguknak az asztalok alá.
Brúnó is szeretett volna bemenni és odajött hozzám, hogy segítsek elintézni, mondtam, kérdezze meg ő, hogy bemehet-e, mire a nagyfiúk részéről egyértelmű nem volt a válasz, amibe kénytelen volt beletörődni, mivel én nem akartam beleszólni jobban a dologba. Egyrészt, mert nem fair a felnőtt hatalmi helyzetéből megoldani egy ilyen konfliktust, másrészt, meg azt hiszem azzal konzerválom azt a helyzetet, hogy szüksége van rám az oviban.
A nagyobb lányoknál hasonló jelenet játszódott le.
Kis székekkel leválasztottak maguknak egy sarkot és nem engedtek be oda senkit, azzal a felkiáltással, hogy oda csak az mehet be, aki tudja a jelszót!

Szóval itt nemcsak arról van szó, hogy én elmegyek és otthagyom őket, mert az megy, hanem hogy elmegyek és otthagyom ebben a teljesen ismeretlen rendszerben, kvázi oroszlánbarlangban őket.

Sokat rohantak hozzám az ölembe, de mindig újra és újra kimerészkedtek és főleg együtt játszottak. Nagyon nagy menedéket jelentenek ebben az egész helyzetben egymás számára.

Tegnapelőtt, hétfőn, tehát csak 10-ig maradtunk, ekkor odajött az óvónéni és elköszönt tőlünk.
Hazafelé kérdeztem mi volt a legjobb és a legrosszabb az oviban, mindketten ugyanazt mondták, a legjobb a kis wc-ben a szappan volt, a legrosszabb, hogy el kellett jönni.

Kedden, tegnap, ugyanúgy főleg egymással játszottak , de sokkal kevesebbet jöttek oda hozzám –persze én is igyekeztem a fal mellé, egyre távolabb ülni- és egyre több kisebb interakciót láttam más gyerekekkel is. Ők is nyitottabbak lettek és úgy láttam, hogy a többi gyerek és egyre érdeklődőbb lett az irányukba.
Ebbe az újaknak szóló kíváncsiságon túl talán az is belejátszik, hogy ők láthatóan egy külön kis csapatot alkotnak, ha a többiek nem engedik őket valahova oda, az nem hatja őket nagyon meg, játszanak tovább egymással és talán a többieket is elkezdte izgatni az ő kis világuk, jobban mintha külön-külön lennének…
Szóval egyre több külsős kapcsolatuk lett és aminek nagyon örültem, hogy nem csak ketten együtt mentek bele más gyerekekkel játékba, hanem volt, hogy csak Maja vagy csak Brúnó játszott más gyerekekkel.

10-kor Betti megint jött elköszönni.
Maja ki is futott átöltözni az öltözőbe, de Brúnó nem igazán figyelt és amikor mentem hozzá, hogy akkor indulunk akkor csodálkozott és mondta, hogy még ne menjünk.
Mondtam neki, hogy jó, de nekem mindenképp mennem kell, ha akar akkor ő maradhat. Erre kérdezte, hogy jó de Maja is marad? Mondtam, menjünk, kérdezzük meg tőle és kimentünk Majához, megkérdeztem tőle újra, hogy nem akar-e maradni és kiderült, hogy de!!!

Így történt, hogy már második nap ottmaradtak, én pedig hihetetlen boldogsággal léptem ki az indián nyárba az ovi kapuján!!!

Fél 1-kor mentem értük, kicsit hamarabb, mint ahogy majd később lesz. Kicsit figyeltem őket messziről mielőtt bementem és láttam, hogy egy bandában, de nem csak egymással játszanak a jáccin és nagyon jól érzik magukat, nem is nagyon akartak az érkezésem után sem indulni.

Maja estére kicsit benáthásodott, nem annyira, hogy megszakítsuk ezt a folyamatot és ne menjünk oviba, de mindenféleképp látszik, hogy azért ez fárasztó neki, ami nem csoda, az egész kis eddigi világuk alakul éppen át.

Ma, a harmadik napon szintén ott voltam 10-ig, de már ezalatt kint ültem és kötögettem az előtérben a kanapén, ők ki-be rohangáltak köztem és a csoportszoba közt és utána ott maradtak szépen, ahogy tegnap is nélkülem.

Úgy tervezem, hogy holnap már csak olyan negyed órát maradnék reggel, holnapután, pénteken, pedig már a jövőbeni rend szerint csak Szacsa vinné őket reggel, és én mennék értük 1 után.

Ja, ki ne felejtsem, a kis wc-k, és különösen a színes bioszappanok továbbra is a kedvencek.
Öt percenként mennek ki és 10-ig olyan 16-szor mosnak fejenként kezet.

Ahogy várható volt, a korábbi kelésnek és a rengeteg élménynek köszönhetően hullák mire hazaérünk, nem egyszerű a hazajövetel, a buszon és a metrón már sok nyígás van, délután pedig hatalmasakat, bő két órákat alszanak.

Persze a ő beszokásukkal párhuzamosan én is beszokom.
Több szempontból is természetesen, de a szülők közösségébe is.
Nagyon kellemes meglepetés számomra, hogy mindenki nagyon kedves, szinte már vártak minket, "ááá, Te vagy a Brúnó és a Maja anyukája!"... a gyerekek is meséltek otthon róluk, és már olyan kedves, nyitott beszélgetéseken vagyok túl, amikre őszintén szólva nem is számítottam.

Mindent összevetve jól haladunk, én pedig rettenetesen büszkén nézek az én már óvodás nagy gyerekeimre!