Logopédia jegelve

Felhívott ma Brúnó logopédusa.
A nyáron pihentünk és most csinálják az új beosztásokat.

Ha ebben a rendszerben, vagyis a Korai fejlesztőben (ingyen) akarunk maradni, akkor vagy valamikor napközben tudunk menni délelőtt, vagy délután kettőre vagy háromra.

Tudtam ezt eddig is és vajúdtam is egész nyáron, hogyan legyen.
Hiszen az ovit nem akarom hetente egyszer kihagyni.
De a délutánt sem tudom, hogy oldjuk meg.
1 órával korábban kell majd kelniük, mint most, fél8-8 helyett fél7-kor, és délután is, a fél2-es alvás is későbbre fog kicsivel tolódni ha 1 és fél2 közt hozom el őket, és egy fárasztó élménydús nap után még BKV-zunk háromnegyed órát mielőtt alhatnak…hullák lesznek, na.

Elmondtam őszintén Bogi néninek a hasfájásaimat és hogy nem tudom mennyire lenne Brúnó használható így délutánonként alvás nélkül (az meg még plusz probléma, hogy közben a hulla fáradt Maját is nyúzom, hiszen muszáj magammal vinnem és a folyosón vele várnunk Brúnóra, úgy, hogy neki muszáj csendben maradnia…)

Mindent összevetve én arra gondoltam, hogy maszekhoz kéne mennünk, ahol tudunk kérni egy későbbi időpontot, mondjuk 5 vagy 6 óra felé, és rákérdeztem nem tud-e ajánlani valakit, vagy esetleg ő nem vállalja-e be.

Erre ő megkérdezte, hogyan fejlődik?
Elmeséltem, hogy gyakorlatilag szókincsben teljesen beérte a kortársait, Maját, csak nagyon piszkos, teli van felesleges hangzókkal és emiatt nehezen érthető, de az is rohamosan tisztul.
Mondtam rá példákat is. (pl.: aludni-kaludni és még mindig sok hangzóban van „d”)
Elmeséltem azt is, hogy sokszor úgy kompenzál, teszi magát érthetővé, hogy lassítja a saját beszédtempóját.

Bogi néni azt mondta, hogy most a következő 1 évben az észlelésén lehetne dolgozni, az „igazi” logopédiát még úgy sem kezdik el 5 éves kor előtt, mivel egyrészt még magától is alakul, másrészt ennyi idősen még nem tudnak vele komolyan dolgozni, mivel nem érti meg a feladatokat, hogy hová tegye a nyelvét, ilyesmit…

Ő azt mondta, hogy szerinte felesleges pénzkidobás lenne most a következő évben akkor kifizetnünk egy maszekot.
Amúgy is meglátjuk, majd az ovi milyen hatással lesz, egyrészt az ottani sok foglalkozás, ami a Waldorfban különösen hangsúlyos, másrészt a közösség maga.
A tornát meg csináljuk úgyis tovább.

Egy szó mint száz, abban maradtunk, hogy most egy évig kihagyjuk a logopédiát és jövő szeptemberben pedig Brúnót, hogy hogy áll.

Megkönnyebbültem és nagyon bízom benne, hogy jól döntöttünk, Brúnó így is bámulatosan fejlődik és megterhelő is lett volna neki(k) nagyon.