Bejelentkezés a Tegyeszbe

Péntek reggel 10-re megyünk a Tegyeszbe bejelentkezni az öribabás folyamatba.

Már kaptunk is házi feladatot a Tegyeszből.
A telefonba a nő azt mondta, pénteken a következő kérdésekre kell majd tudni válaszolni, ezeken gondolkodjunk:

- hány gyereket szeretnénk
- kisfiút vagy kislányt
- lehet-e beteg, mennyire, ha igen
- mi a felső korhatár ahogy még hazavinnénk.

Hát nem könnyű, de végül is 10 perc alatt átrágtuk magunkat a kérdéseken. Tudom, hogy vicces de az jutott eszembe, hogy ilyeneken kell gondolkodnunk mintha a Corában sétálgatnánk valamiféle gyerekosztályon ahol válogatni kell.


A kérdésekre így fogunk válaszolni:
- egyelőre csak egy babára jelentkezünk be,
- Csak egészségeset szeretnénk hazavinni (úgy gondoljuk, hogyha mondjuk egyhetesen hazavisz az ember egy egészséges babát még akkor is nagyon sok minden kiderülhet és hát, szóval azt hiszem én nem vagyok elég erős egy olyan beteg babához akiről már születésekor látszik, hogy beteg, sem a neveléséhez sem az esetleges elvesztéséhez, most legalábbis így gondolom),
- hogy kisfiú vagy kislány az mindegy,
- legfeljebb féléveset szeretnénk hazavinni.

A kor persze eleve a nyílt örökbe fogadást fogja eredményezni, mert ha jól tudom ilyen pici babák még nem örökbeadhatóak zárt örökbefogadással.
A nyilttal meg már 5 napos korukban hazavihetőek a kórházból.
Elsősorban azért szeretnénk ilyen pici babát, mert minél nagyobb annál több esély van, hogy ettől az egész tortúrától lelkileg sérül, bár ez már valószínű az újszülöttnél is bekövetkezik, hiszen az anyaméhben töltött idő alatt valószínűleg elég vegyes impulzusokat kap egy ilyen kis prüntyő.

A bejelentkezés nagyon könnyen ment, tegnap felhívtam őket és mondtam, hogy pénteken tudnánk menni, mire mondták, hogy reggel 8 és du. 1 között bármikor jó.
Szóval nem úgy van, gondolom, hogy félóránként ott egy újabb pár, hogy szeretnének hazavinni valakit.
Viszont innentől, úgy tudom, szeretnek ücsörögni a papírokon, én mindenhonnan azt hallom, hogy az egész kb. 2 év alatt megy le.

Meséltem Szacsának, amiket olvastam a neten mások tapasztalatairól és a tanfolyamról amit el kell végezni ahhoz, hogy örökbefogadó szülő lehessen az ember.
Főleg szituációs játékokból áll a leírások szerint és nagyon tetszett Szacsának amiket olvastam róla!
Azt mondta ez tök jó, nagyon örül, mert azért benne is van egy csomó félsz, meg kérdés és nagyon örült, hogy így néz ki egy ilyen tanfolyam, hogy segítik ezeket feloldani meg végiggondolni!
Én leginkább a környezet megítélésének a napi kezelésétől félek és most nem is a mostani környezetemre, barátaimra, szűk családomra értem ezt, hanem az előre nem látható még nem ismert emberkékre, bölcsi, óvoda, iskola ilyesmi.
Sok mindenre fel kell készülni nekem is magamban!

Én eddig is, ahogy utána olvastam, mindig is a nyílt mellett voltam.
Nem szeretném a vérbeli anyja ellen hangolni a lehető legnyíltabban szeretnék majd a babával is beszélni erről, ahogy talán neki is a legkönnyebb lesz megérteni, hogy nem az volt, hogy őt nem szerette valaki, hanem, hogy valamiért akármennyire is szerette volna, nem tudta őt felnevelni, nem tehette meg.
A zaklatástól, a volt anya részéről, nem félek, ha jól tudom nem szokott előfordulni, és tényleg azt gondolom, hogy az anyának is könnyebb, ha látja, hogy jó helyre kerül a babája, mert én nem hiszem azért, hogy van anya, akinek ez olyan könnyen megy akármi is legyen a háttérben.

Az 5 támogatott lombikot mindenféleképpen végig szeretnénk csinálni, ettől függetlenül.
Azért nem könnyű megemészteni a terhesség, a szülés és a szoptatás kimaradását, szóval biztos, hogy amíg lehet megyünk tovább ezen a téren.