Tegnap beszéltem Szacsával és szinte még csak elkezdtem a mondatot és Ő folytatta, hogy vágjunk bele az örökbefogadásba és, hogy Ő is pont gondolt rá és jó ötletnek tartja.
Kérdezgetett, hogy miket tudok eddig róla, aztán megbeszéltük, hogy akkor elkezdek utánanézni.
Az örökbefogadás felderítés-beindítás még nem jelenti azt azért, hogy feladtam volna ám!
Csak hát sokszor egy ilyen öribaba folyamat akár évekig is elhúzódhat tudomásom szerint, és a maradék 3 lombik meg gondolom legfeljebb másfél év alatt, ugye lepörögne.
Persze ha nem sikerül.
Viszont akkor biztos nagyon jó lesz, hogy már nem kell annyira sokat várni a babára! De ha sikerül valamelyik, akkor az öribabalistáról bármikor ki lehet lépni.
Szóval ez csak azt jelenti, hogy több vasat tartunk a tűzben.
A másik meg, hogy kicsit már most megkönnyebbültem, hogy még csak elhatároztuk, hogy elindítjuk ezt is, szóval, olyan jó, tényleg, hogy így vagy úgy, de BIZTOS, hogy lesz baba!
Ott lesz egyszercsak és talán már nem is olyan soká velünk valaki!
Én már csak attól, hogy ezt megbeszéltük érzem, hogy sokkal jobban vagyok, hogy itt egy biztos pont, hogy tuti lesz babánk pár éven belül.
Eszembe jutott még ma munka közben, hogy el is utazhatnánk kicsit, egy hosszú hétvégére, feltöltődni, kikapcsolódni, ezt is megbeszélem majd ma Szacsával.
Már nagyon rég tervezzük különben is , hogy majd egyszer...
Hévizre vagy talán Debrecenbe...
Ma is dolgoztam. talán furcsán hangzik de nagyon kikapcsol, nagyon jól esik most.
A helyzethez képest meglepően jól vagyok!
Lehet, hogy egyszerűen már annyira megszoktam ezt és megtanultam kezelni is, már annyira bennem van, hogy tényleg mindig csak előre kell nézni, rögtön azt nézni mi a következő lépés, mit lehet még tenni.
Persze sírtam, de eszembe jutott rögtön ez az elutazás is, hogy milyen jó lenne, hogy az segítene, valahogy tényleg már reflexszerűen rögtön jön, hogy látnom kell a kiutat, a merre továbbot és azonnal menni tovább!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése