Mostanában nagyon nyögvenyelősen ment az itthoni torna.
Már olyan másfél-két hónapja nem tudtuk tartani a heti 5 alkalmat.
Mindig volt valami.
Nyáron a sok program, aztán meg az ovibeindulás és az amelletti fáradtság meg az elhúzodó délutáni alvások miatti rövid esték, nekem angol, Pilátesz stb.
És mivel mindeközben Brúnó rohamosan és látványosan fejlődött, valahogy nekem is csökkent a motivációm, egyre könnyebben vettem ha kimarad és nem nagy kedvem volt belevágni nekem se, ha Brúnónak épp nem volt kedve, hogy végignyomjam vele az egészet.
Szacsának már tegnap mondtam, hogy beszéljük meg, mert én nem hiszem, hogy ennél többet fogunk tudni tornázni, és kérdéses, hogy ennek így van-e értelme.
Én persze már azon görcsöltem, hogy hogyan mondjuk majd le és hogy fogja ezt Zsuzsi néni a BHRG-s fejlesztője fogadni, de Szacsa nagyon okosan azt mondta, hogy mondjuk meg őszintén, hogy ennyit tudunk vállalni, heti 2-3-at, az is több, mint a semmi, és ehhez kérnénk segítséget, hogy találjuk ki együtt, hogy mi legyen, mit javasol.
Zsuzsi néni ma nagyon megértően fogadott minket.
Végigkérdezgette a körülményeket és ő is azt látta, hogy nagyon kemény a napi esti két óránkba ezt besűríteni, meg, hogy ő is annyi változást lát Brúnónál, hogy talán szerinte sem baj egy kicsit lazítani és azon gondolkodott, hogy ad nekünk egy ilyen heti 2-3 alkalmas egy szülővel és végrehajtható tornát.
De azért vaciláltunk rendesen mindketten, hogy mi legyen…
Aztán egyszercsak gondolt egyet és eszébe jutott, hogy csináljuk meg újra a felvételkor is készített felmérést, és attól tegyük függővé, hogyan tovább.
Az eredmény fantasztikus volt.
Brúnó a fél évvel ezelőtti 31 pontjáról mostanra 74 pontra jött fel, ami a korosztályának ugyan az alsó határa de már benne van a normálisban. Ez azt jelenti, hogy fél év alatt olyan másfél-két évnyit fejlődött, és ha így folytatja, ami Zsuzsi néni szerint most már valószínűleg a torna nélkül is menni fog, akkor stabilan benne lesz a korosztályának megfelelő szintben.
Három szint van a teszt szerint, akadályozott, veszélyeztetett és normális.
Brúnó az akadályozott közepéből fejlődött fél év alatt a normálisba.
Rettenetesen büszke vagyok rá és ami még hab a tortán, hogy az eredményt látva Zsuzsi néni azt mondta, hogy LEÁLLHATUNK A TORNÁVAL!
Ha van kedve Brúnónak csinálgassuk az eddigi gyakorlatsorokat. Ha úgy látjuk, hogy megáll a fejlődésben akkor jelentkezzünk, de egyébként jövőre november körül menjünk kontrollra.
HURRÁ!!!
Akkor kő esett le a szívemről.
Hogy nem kell ezzel nyúznunk, hogy nem kell csinálni amikor nincs kedve, nem akarja, nem kell veszekedni emiatt, nem mérgezi a kapcsolatunkat ez az egész….
Ma délután amikor egyszercsak eszembe jutott, hogy nem kell tornáznunk, attól a hihetetlen megkönnyebbülésből amit éreztem, akkor jöttem rá, mennyire nyomasztott ez engem eddig.
Ami a mai rossz hír, hogy Maja estére belázasodott 39,5-t mértem.
Semmilyen tünete nincs csak hogy erőtlen, hálni jár belé a lélek.
Kúppal sikerült lenyomni 38,2-ig, éjszaka folyamatosan figyelem majd, remélem hamar túl leszünk ezen és hétfőn már mehet oviba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése