Az advent maga várakozást jelent. A karácsony előtti hetek időszaka.
Természetesen az egésznek van egy waldorfos, antropozófia felőli megközelítése, szellemi magyarázata, hogy milyen stádiumokon megyünk keresztül ebben az időszakban szellemi szinten, de ezt most kihagynám, és csak arról írok, hogyan zajlik ez a szimbólumok szintjén, vagyis a gyerekek szempontjából.
A Szt. Márton ünnep vége után kiürül az oviban az évszakasztal, megváltoznak a színek.
Az őszi színek után egy sötétkék alapot kap.
Erre épül fel a 4 hét alatt egy világ.
Az első héten az ásványok, kövek jelennek meg.
A második héten a növények, gombácskák stb.
A harmadik héten az állatok, csacsi, kacsa, bárány.
A negyedik héten pedig az emberek szintje, a kisbaba (jó, jó, OK, Jézus) megszületik.
A négy hét alatt két figura, egy férfi és egy nő (Mária és József), az évszakasztal egyik sarkából a másikba, a lassan benépesülő jászol felé vándorol.
„Éjszakánként amikor még Bettiék sincsenek ott” egy-egy pici lépést megtéve, a lépteik nyomában hagyva egy-egy pici arany csillagot, összesen 24 lépést megtéve.
Ez nagyon tetszik a gyerekeknek, minden reggel szaladnak oda megnézni mekkorát léptek, és nagyon izgatja a fantáziájukat ez a misztérium, hogy csak akkor lépnek, amikor senki sem látja, többször elmesélték nekem, hogy „de csak akkor amikor még az óvónénik is otthon alszanak…”
Néhány kép a teljes évszakasztalról, az ünnep estéjéről:
Ezalatt az időszak alatt az oviban használt szimbólumok:
- az alma, almát szárítanak, vízszintesen félbevágva egy újabb szimbólumot kapunk,
- az ötágú csillagot, ami az ember jelképe,
- a fenyő, ami mindig felfelé mutat, az ég felé tör,
- a kristály, ami a tökéletesség jelképe,
- a rózsa, ami a tisztaság és erény (Mária) szimbóluma.
Az advent második és harmadik hetében minden reggel gyertyamártogatással kezdődik, negyed 9 és háromnegyed 9 közt a szülőkkel együtt két héten keresztül ez a reggeli program.
Félkörbe ülnek a székekkel az évszakasztal felé, (ez az úgy nevezett székkör,) Betti pedig egy lábas forró méhviasz mellett ül középen. Kapnak egy névvel ellátott facsipeszbe fogott gyertyabél szálat és szépen sorban a középre mennek és mártanak egyet.
Közben a szülők adventi dalokat énekelnek, aki tudja az kívülről, aki nem, az vehet egy kis szövegfüzetet.
Az ünnep napjának délelőttjén ezeket a gyertyákat gyapjúangyalkával feldíszítve kapták meg az óvónőktől.
Készítettek még úgy nevezett adventi tálat, ezt mi szülők kapjuk tőlük.
Minden gyerek ugyanazokat az alapanyagokat kapja, de kicsit mindenkié más lesz, valahogy rá jellemző.
És maga a nagy nap estéje.
Háromnegyedhatkor gyülekezünk az oviban a gyerekekkel. A csoportszoba ajtaja el van függönyözve senki nem lát be, sötét van, az előtérben pár mécses és gyertya ég.
Amikor mindenki megjött, egyszerre bemegyünk.
Bent szintén csak pár elszórt mécses, de alapvetően sötét.
A kiürített szobába egy fenyőspirált épített a földre Betti és Brigi, a belső út szimbólumát. Körülötte a falnál a kisszékekre, leülnek a gyerekek a szülők pedig a szoba másik sarkába húzódva figyelnek, éneklik innentől az adventi dalokat, amiket már a gyertyamártogatásnál is.
Nagyon misztikusan hangzik, de Betti mesélte, hogy egyik évben az építés alatt Brigi átlépte egy helyen, és abban az évben három gyereke lépte át később ugyanott…
A spirál közepén egy nagy gyertya mellette egy kristály és egy vörös rózsa.
És kezdetét veszi az ünnep.
A szülők ugye szorgalmasan énekelnek a sarokban végig.
Brigi bemegy lejárva a spirált és meggyújtja a nagy gyertyát majd ugyanazon az úton visszafelé kijön.
Innentől ott áll a spirál elején és sorban hívja a gyerekeket.
Mindegyik kap egy almába szúrt gyertyát, amivel szintén bemennek a nagy gyertyához, egyedül meggyújtják, és visszafelé az úton elhelyezett aranycsillagokra helyezik őket a földre.
Egyre nagyobb a fény a szobában és a spirál körül, míg végül mindenki gyertyája ég.
A cél, hogy ez a kép maradjon meg a gyerekekben ezt vigyék haza, a fényben úszó spirál képét, így innentől már felgyorsulnak az események.
Mindegyik megfogja a székét és kimennek vele az öltözőbe, ahol Brigi mesél nekik egy mesét, közben a csoportszoba ajtaján újból bezárul a függöny és a mese után a lehető leghamarabb hazamegyünk, hogy ne kezdődjön el a szokásos tombolás, ami egy csoportnyi gyerek közt pillanatok alatt kialakul, hanem még ezzel az áhítatos hangulattal induljunk haza.
Előre tisztáztuk már anno a „felvételi beszélgetésnél” Bettiékkel, hogy ez az időszak lesz az úgymond legvallásosabb jellegű az évben, így ebből a szempontból kicsit izgultam, hogyan is zajlik, össze tudjuk-e egyeztetni a buddhizmusunkkal itthon.
Karácsonyfa nincs és más klasszikus karácsonyi ünnepségre utaló dolog tulajdonképp nincs, inkább egy beavatáshoz hasonlít nekem az egész este.
Az advent négy hete alatt is úgy láttam, ahogy B&M itthon közvetítették, hogy a Jézuska Mária stb. emlegetése valóban megáll a szimbólumok szintjén, nincs élesen vallásos jellege. Jézuska a gyerek, Mária az anyaság, erény jelképe és az egész egy mese egy kisbaba születéséről valóban nem vallásos éllel, nincs hangsúly az olyan dolgokon, mint az emberiség megváltója stb.
Így igaziból nem okozott problémát a dolog. Az egyetlen, ami nekem egy kicsit nehéz, és amin át kell lépnem magamban, az az adventi dalok szövege, amit mi felnőttek éneklünk a gyertyamártogatásnál aztán az ünnepen, nagyon szép a dallamuk, de a szövegük azért nekem néhol meredek, ahogy buddhista létemre énekelgetek ott a Kisjézusról, a Betlehemről, Máriáról, de ezzel úgy vagyok, hogy amíg nincs ilyen jó buddhista ovi, mint ez, addig belefér. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése