Vasárnap írtam és azóta sok minden történt velem.
Voltam kedden a Kaáliban Ultrahangon és 5 és fél szép tüszőcskét látott a doki (a fél is már 14mm volt).
Azt mondta, hogy ez most már bőven jó, lassan sok is. Viszont a nyálkahártya még csak 7A volt, így csak holnap lesz az inszem, reméljük, addig vastagodik!
Közben megfordult a fejemben valami....
A Kaáliban most a Szmatona dokihoz járok, de kedden Ő nem volt bent, így Krizsa doki vizsgált meg.
Mi egyszer már találkoztunk 3 hónappal ezelőtt, akkor 2 percet beszéltem vele, amikor az első inszemnél hétvégén Szmatonát nem érték el nekem, akkor vele beszéltem telefonon. Másnap már bent volt Szmatona, de bemutatkoztam akkor Krizsának, hogy velem beszélt előző nap telefonon, innentől viszont akkor intézem a saját dokimmal tovább a dolgot.
Mikor most Krizsa bejött a vizsgálóba be akart mutatkozni, de megismert, hogy már találkoztunk!
Ezek után elkezdett velem beszélgetni, hogy hol lakom, szeretek-e ott lakni, mivel foglalkozom, meg ilyenek végig a vizsgálat alatt.
Én a Szmatonával az elmúlt 4 hónap alatt nem beszélgettem ennyit.
Majd a szobájában is nagyon kedves volt és olyan dolgokat is megkérdeztem tőle, amiket a Szmatitól eddig valahogy nem.
Szóval egy szó mint száz, azon gondolkodom, hogy átmennék a Krizsához.
Még rágódom rajta. Mondjuk holnap még a Szmatona fogja csinálni az inszemet, aztán esetleg a következő hónaptól. (Bár ne lenne rá szükség!)
És ha átmegyek nem tudom, ezt hogy illik? Szeretném szépen intézni!
A másik még, hogy megkérdeztem a Krizsát, hogy hányadik inszem szokott sikerülni? Mire Ő: "Az inszemnél 10% az esély a sikerre, tehát 90%, hogy nem sikerül, úgyhogy: Én úgy fogalmaznék sehányadikra.”
Ezt nem azért írom, mert annyira szomorúvá tett volna és tudom, hogy van, aki pont beleesik a 10%-ba, de pont ellenkezőleg, engem ez annyira felszabadított.
Egyszerűen úgy éreztem, hogy fölösleges idegeskednem ezen az egészen.
Ezt nem tudom igazán, hogy mondjam, de valahogy kevésbé görcsölök, meg nincs az a rossz érzés, hogy biztos valami velem nincs rendben, de nagyon.
Lehet persze, hogy pont ettől jön majd össze!
És azontúl, hogy így felszabadított engem ez a mondat, egyben nagyon tetszett az őszintesége Krizsának.
Aztán persze azért még mondta, hogy nagyon szorít, hogy nekünk most ez a negyedik sikerüljön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése