Az első akciókba én nagyon beleéltem magam, megmondom őszintén, engem legjobban az első inszem sikertelensége viselt meg.
Na, ott aztán én tutira vettem, hogy na most majd ez, ez sikerül.
Nézegettem mikor hány sejtes, mikor ágyazódik be, hol tart stb., napra pontosan egy ilyen könyvben.
Azóta azért már óvatosabb duhaj vagyok.
A mostanit meg már elég lazára vettem, annyira, hogy most jutott eszembe pl., hogy nincs is tűm a Suprefacthoz, elfelejtettem kérni, meg ilyesmi.
Valahogy az egészre nem vagyok most annyira rápörögve ...egyelőre, persze majd punkció környékén meg ET körül-után lehet, hogy elkap a gépszíj...
Bár azt hiszem, azért nem gondolok rá annyit, mert valahol nem is hiszek benne.
Persze tudom, hogy bármikor sikerülhet, de ez végül is a 4. ET lesz, már nehéz elhinnem, hogy ez nekünk "használ"…
A párom azt mondta mikor most Krizsánál bent voltunk és én kicsit pesszimistáskodtam, mert Krizsa lehűtőtt a hatchinghoz táplált reményeimmel kapcsolatban (csak ennyiben lesz más a mostani lombik mint az előző), szal azt mondta, jó, de a HARMADIKat még nem próbáltuk soha. (ez a 3. lesz hivatalosan, mert az egyik fagyibabás volt)
Ezen jót kacarásztak Krizsával. Hááát, majd meglátjuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése