Tegnap csináltam egy tesztet reggel, azzal a nekifutással, hogy derüljön ki végre hivatalosan is, hogy negatív és abbahagyhassuk végre a progiszurit... közben felraktam a reggeli teát a konyhában, abszolút nem bíztam benne és ahogy visszanéztem látom, hogy JÖN KI A MÁSODIK CSÍK IS.....!!!
Elsírtam magam örömömben ott azonnal, de azért gondoltam OK, azért ez még nem biztos...
Ma reggel csináltam még egy tesztet: pozitív, aztán még egyet, az is pozítiv, aztán felmentem a Kaáliba vérvételre mert ugye minden teszt tévedhet, én már nem hiszem el olyan könnyen...és 1300 a HCG-m, ami nagyon magasnak számít... lehet, hogy nem is egy baba van velem!!!!
Felfoghatatlan!
Hihetetlen boldog vagyok!!!
Már mikor a laborosnő vitte be a Krizsához az eredményt, intett, hogy most vagyok kész, viszem be a papírt. Mire én: És? Ő meg integetett vissza, hogy: nagyon jó!
10 perc múlva behívott Krizsa, persze én már tudtam.
Nyújtja a kezét: Gratulálok!
És azt mondja: hát akkor van egy jó hír meg egy rossz.
Hát én majdnem összeestem, mi lehet az a rossz?
Hát, hogy már alig fogunk találkozni.
Olyan édes ember, de hát majdnem szívinfarktust kaptam, hogy valami baj is van!!!
Szacsa most kezdi igazán felfogni!
Nincs itthon, de telefonálgat, hogy és mi lesz, ha ikrek lesznek, meg, hogy mennyire örül!
Egyébként az elmúlt években annyit álmodoztam, hogy hogyan mondom majd meg Neki, aztán tegnap reggel csak kezemben a teszttel magamon kívül ébresztettem, alig bírtam beszélni meg gondolkodni, aztán meg már csak zokogtam a boldogságtól...
Innen nézve már túlzás volt ekkora depresszióba esni hét elején, de mentségemre legyen mondva, hogy 1 év két hónap alatt nyomtam le 4 inszemet 3 lombikot plussz egy fagyi ET-t egyszerűen nagyon elfáradtam. Meg hát ugye a hormonok!
Holnaptól ettől függetlenül megyünk az öribaba tanfolyamra!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése