Az elmúlt két napban az István kórház vendégszeretetét élveztem, most értünk haza.
Úgy kezdődött, hogy szerda éjjel 1 körül arra ébredtem, hogy elég erősen vérzek, én innentől szerintem sokkos állapotban voltam, elkezdett remegni az egész testem és iszonyú pánik lett rajtam úrrá.
Szerencsére Szacsa jobban észnél volt, hívta a kórházat és már mentünk is be.
Ott az ügyeletes doki csinált egy Uh-t és mondta, hogy élnek a babák nincs semmi bajuk (na itt kezdtem kapni levegőt), és, hogy úgy látja az egyik méhlepény rálóg a méhszájamra.
Kaptam egy ágyat, meg egy Seduxent, hogy lenyugodjak, azt mondták ha valami árt a kölköknek most az az amilyen idegállapotban vagyok, és befektettek.
Szerencsére reggelre elmúlt a vérzés, naponta kétszer néztek szívhangot, minden OK volt.
Most ma reggel a dokim is csinált UH-t, megerősítette ezt a teóriát a lepénnyel és azt mondta, hogy ez a terhesség előrehaladtával arrébb fog onnan menni, ami lehet 5-12 hét, nem lehet tudni.
Addig viszont gyakorlatilag bármikor megismétlődhet a vérzés.
Egész pontosan az az oka, hogy a méh mozog (növekedéstől, az én mozgásomtól, a gyerekek mozgásától, de még akár időjárási fronttól is lehet bármiféle méhtevékenység) szóval, hogy mozog a méh, és a lepény vele együtt rugalmasan mozog, de a méhszájnál nem tud elmozdulni és így megfeszül, mert az egyik vége fix, ettől pedig elpattanhat egy ér.
Az egész olyan, mint egy orrvérzés, de ugye terhesség esetén ez sokkal ijesztőbb.
Addig amíg a lepény nem kezd el leválni addig nincs semmi baj.
Most hazaengedtek, pihizni kell (azt mondta, azért nem kell egyfolytában feküdni, kis séta ilyesmi belefér óvatosan), és persze no sex.
Azért jó, ha igyekszem sokat feküdni mert vízszintesben tehermentesítve van a méhszáj és kisebb az esély, hogy ismétlődjön.
Szerencsére a babák elvileg meg se érezték az egészet, szépen nőnek!
Szacsa mondta is viccelődve, hogy az elmúlt 3 évhez képest már másfél hónapja meglepően simán ment minden babaügyben, úgyhogy ez már szinte időszerű volt.
A lényeg persze, hogy a babák jól vannak, csak az ijedtség volt nagy.
Tényleg nagyon megijedtem, még soha ilyen idegállapotban nem voltam, nagyon furcsa volt az a remegés.
Ami jó volt, hogy három újszülöttel (is) feküdtem egy kórteremben!
Azontúl, hogy nagyon kis elbűvölőek voltak, jó volt látni, hogy hogy mennek az első napok. Úgy általában is, meg konkrétan az István Kórházban mi a gyakorlat, mit kell vinni, mit nem, mik a szokások…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése