Rajtunk, ha közéjük ülünk földre, a dohányzóasztalon a kiságy rácsain, széklábon, az ajtórácson, mindenhol.
Sajnos a teljes állásból még nem jött rá, hogyan is kéne „lekapaszkodni”, illetve egy idő után úgy örül magának, hogy elfelejti, hogy kapaszkodni is kell, úgyhogy leginkább, félelemnélküliségét bizonyítandó, zakózik a végén egy nagyot.
Eddig, ha betettem a kiságyba, akkor pár percen belül el is aludt, mivel mindig csak akkor tettem be, mikor láttam, hogy fáradt és ébredés után mindig ki is hoztam, szóval világos volt neki, hogy az ott az alvás helye.
Most viszont, mióta felfedezte, hogy a kiságyrácsok milyen remek kapaszkodók, azóta esze ágában sincs aludni, már kapaszkodik is fel és magyaráz állva a másik kiságyba Brúnónak. Aki persze ettől aztán szintén nem alszik.
Maja ma kihagyta így aztán a délutáni alvást, egyfolytában felállt a kiságyban helyette, utána a kajcsinál viszont már annyira fáradt és nyügős volt, hogy a végére az etetőszékben aludt be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése