Maját megcsípte az egyik ujján délután egy a lakásba tévedt méhecske (nomen est omen?).
Szerencsére nem allergiás rá, mint kiderült.
Telefonálgattam össze-vissza.... mivel már kiszedtem a fullánkot addigra, csak fájdalomcsillapítani kellett, meg jegelni illetve borogatni.
Szegény fogalma sem volt, hogy mi történt vagy egy órán keresztül kisebb szünetekkel folyamatosan sírt, aztán elaludt.
Pár óra múlva lejjebb lohadt a duzzanat és nem is fájlalta annyira.
Szegénynek nagyon rosszkor jött, mert mivel ő ugye még mászik, azon van mindig a súly.
De úgy néz ki túléljük ezt is.
Ekkor ott voltam, szegényke, emlékszem nagyon sírt! :(
VálaszTörlés