Jancsikáéknál voltunk

Bence lepett meg minket ezzel a két képpel.

Apa kicsit számítógépezne

de nagy a felháborodás...

így már békesség van :o)

Nekünk a Balaton...

Nagyon jól éreztük magunkat a Balcsin, bár a gyerkőcöknek az egyetlen ami nem jött be, na, az maga a Balaton volt.

A víz most olyan 22 fok körül van, és egyáltalán nem értették a drágáim, miért is kéne abba belemászni?
Aztán próbálkoztunk iszapépítgetéssel a parton, de attól meg olyan piszkosak lettek, hogy muszáj volt lefürdeni, de ugye a strandon csak hideg vizes zuhanyzó volt, ami persze szintén heves sírást váltott ki…
Mikor mindezen túl voltunk, egyrészt ott volt a kicsit gyomos fű amin kényelmetlen volt négykézláb közlekedni mert szúrt, másrészt az volt igen érthetetlen, hogy az ősök miért nem engedik a parton, hogy elmászkálva a bázispokrócról, minden szomszédos otthagyott pokrócnál lévő nájlonszatyrot kipakoljanak...
Szóval a strand elég fura egy hely….
Ott egyedül a homokozó és az ott lévő nagy piros csúszda jött be, de az nagyon.

Ami viszont nagyon klassz volt az a kertben a hinta, meg a homokozó meg a felfújható kismedence.

Így fürödtek esténként, kád hijján a zuhanyzótálcában.

Kajcsi a parton jobbról...

és balról.

Voltunk vendégégben többször is a környéken nyaraló barátainknál.

Az egyik nap pedig, amikor délelőtt egy kicsit borúsabb volt, elmentünk a badacsonyi vitorláskikötőbe. (kis nosztalgia a szülőknek, mert nagy vitorlásként, itt szoktunk volt egész tavalyig mi is kikötni...)


És voltunk az edericsi szafariparkban is, ami nem egy nagy számA babakocsit nem lehetett tolni az utak gyanánt kialakított vastagon felszórt fehér murvában, az egész kicsit lepukkant, és eleve nem valami sok állat van, de most fedezik fel az állatokat, ha két cica lett volna ott összesen, az is bejött volna nekik, úgyhogy végülis az is jól sült el...

Szóval jöttünk-mentünk, nagyon klassz volt!

A szállás szuper volt. Két szobánk volt, mindkettőben duplaágy, egy kényelmes terasz amelyik mindkét szobából nyílt, fürdőszoba, konyha, étkező...

Az egész Balaton egyébként tényleg nagyon kultúrált lett, olcsó (mindenhol 600-650 ft-os menüket kínálnak pl.) és nagyon kedvesek voltak mindenhol velünk.

Ami kiborító volt az a két és fél óra autóút fel és le, folyamatos üvöltés, hogy ki akarnak szállni, hiszti, cumi és minden dobálás oldalra, és persze lefele és felfelé is felváltva aludtak...alig vártam, hogy megérkezzünk haza.

Itt még jókedvűen.

Fű és homok

Szoktatjuk őket a fűhöz meg a homokozóhoz, hogy a nyaralás alatt már ellegyenek a strandon. Egyre jobban megy, az első két alkalommal még nagyon féltek tőle, nem voltak hajlandók letenni a lábaikat, sírtak és másztak vissza a nyakunkba, de most már egész bátrak.

Az elején se paráztam ezen túlságosan, nem voltam egy nagy sterilizálós, de a maradék higiénia mániámat a gyerekekkel kapcsolatban azt hiszem most vesztettem el, amikor először beültek a homokozóba és elkezdték enni a homokot...
Tiszta sár volt mindkettő arca...meg egyfolytában vennének be minden kis ágat stb, amit ott találnak... azóta már egy kulcscsomó vagy ilyesmi meg se kottyan a szemeimnek... 

Testi kontaktok

Elkezdtek nagyon bújósak lenni.
Leülök a földre közéjük, és rendszeresen odajönnek játék közben, bemásznak az ölembe, puszilgattatják magukat, néha vissza is nyalnak, betankolnak szeretetből, aztán megint mennek a dolgukra. :o)


Új játékuk, hogy Brúnó hasra veti magát a földön egy párnán és Maja megmasszírozza.
Úgy kezdődött, hogy én ilyenkor elkezdtem dögönyözni Brúnót, ő ezen hatalmasakat kacagott, és Maja is kedvet kapott, odajött és dögönyözte ő is Brúnót, akinek persze nagyon tetszett a dolog.
Azóta már nélkülem is csinálják.

Ha jókedvük van

egész nap megy a duma, hogy bábábábábábábá, meg ápápápáppá, Maja pedig azt is szokta mondani, hogy tyá.

A fejrázást már mindketten csinálják. Ez kifejezetten viccelődés náluk. Valószinűleg azt is élvezik ahogy közben mozog a világ...

Üdvözlés

Majának kialakult egy játéka az apjával.

Mikor Szacsa hazajön, leborulásokat végeznek egymás előtt.

Elémegy négykézláb, aztán a magasba emeli a kezét és a földhöz csapja örömében és ezt többször egymás után.

Így köszöntik egymást minden este, nagyon kedves jelenet.

Fejlődési ugrás

Most kb. egy hete megint mintha lett volna egy fejlődési ugrásuk.

Most nem mozgásban, amit idáig tudnak, azt most már tökélyre fejlesztették, hanem inkább értelmileg.

A kommunikációban látszik főleg.

Brúnó sokkal lazább, humorosabb lett, rengeteget bohóckodik, vicces játékokat kezdeményez, amiken aztán jót mulat.

Ha valamivel játszik (értsd: a szájába dugdossa és ott „szájharmonikázik” vele) azt mindig odanyújtja pár másodpercre nekünk is, nekünk is meg kell kicsit csócsálni. Ezt többször egymás után megcsinálja, és közben jókat kacag rajta.

Városi gyerekek

Ma voltunk a ligetben. A játszótérnél kivettük őket a babakocsiból és bevittük őket a homokozóba.

Mindketten éktelen sírásba kezdtek, nagyon nem tetszett nekik a dolog, féltek.

Aztán Brúnó olyan 10 perc alatt megbarátkozott a homokkal és elücsörgött benne.

Bár nem nevezném homokozásnak, amit csinált, mert csak ült és kivette a homokozóból a tárgyakat, és jól megkóstolgatta, de már ez is valami.

Maja végig nem engedte meg még azt se, hogy a lába leérjen, ahogy közelítettük a homokhoz sírt és húzta fel mindenét.

Aztán próbálkoztunk még a fűbe üléssel, ott is mindketten sírdogáltak, úgyhogy gondoltuk mára elég is lesz ennyi, hazahoztuk őket a jól megszokott biztonságos parkettára.... legközelebb folyt. köv...

 

Van egy tükrös szekrényünk

a sarokban,

ami nagyon izgalmas, mert ugyan nehéz felkapaszkodni rá ha nincs ott épp a mami vagy a papa, akin könnyebb

de nagyon megéri, mert rém érdekes dolog van ott mindig

és még finom is...

De a fényképezőgép a legizgibb a világon, ha a mami előveszi azonnal abba is hagyjuk amit épp fotózni akarna... de így is örül... :o)

Majácska ébredés után

Majának már kettő

fogacskája van,  úgy nézem áttört a bal alsó 1-es is.

Játék-játék-játék

Sok a dolguk

Ücsörögnek, nézelődnek, felállnak, felfedeznek...

Nálunk járt Jancsika

hozta a szüleit is, Bencét és Sárit...

Majácska jellegzetes lábtartása

Ha ül, akkor szinte mindig így van.

Második első fogacska!

Majának is kibújt az első fogacskája.
Szinte teljesen egyszerre jött Brúnóéval, és pont tükörben, azaz Brúnónak az alsó bal 1-es, Majának a jobb 1-es jött ki elsőnek.
Pedig valahol azt olvastam, hogy ilyen az egypetéjűeknél szokott csak lenni.
Most majd nyilván a mellette lévő kis fogak bújnak ki aztán kiváncsi vagyok a folytatásra, mennyire maradnak szinkronban.

Búcsú a virágoktól

„Kölcsönadtam” az összes szobanövényt.
Majd pár év múlva veszünk újakat, így legalább egy dologgal kevesebb, amit tiltani kell nekik, hogy ne húzgáld, ne borítsd fel, nem szabad kikotorni a földet stb.
Most kicsit sivár hirtelen a lakás, de majd megszokjuk.

Kibújt az első fog!

Brúnónak ma reggelre áttört az első foga!
Nem is vettem észre, hogy jön, nem volt nyűgösebb egyáltalán, talán csak annyi, hogy az elmúlt napokban, mintha több kaki lett volna.
Ezzel megtört a jég.
Jó sokáig vártak vele, Szacsának, meg nekem is, ennyi idősen más 4-5 fogunk volt.
Remélem a többi is ilyen „észrevétlenül” jön majd.

Anyja-fia

Ujjé a ligetben

naccerűűű...

Lecsekkoltuk és tényleg.

Mióta ez az új babakocsi van azóta pedig a közlekedés is egyszerűbb lett, bár még így se semmi kimozdulnom egyedül a házból...

A koreográfia egyedül:
Pelenkázótáskát a vállamon átvetem, egyik gyereket a konyhai asztal tetején a hátihordozóba beteszem, felveszem, másik gyereket ölbeveszem, a babakocsit szabad kézbe veszem.
Idáig megvagyunk, felmálházva, mint egy karácsonyfa.
Elindulunk.
Lakásajtón ki, a babakocsit leteszem, ajtót az így szabaddá vált kezemmel bezárom, kulcs eltesz, babakocsi vissza a kézbe, lépcsőkön le, nagykapun ki.
Kint vagyunk az utcán! Most már csak be kéne mindenkit varázsolni a helyére…
A babakocsit egykézzel kinyitom, szerencsére egy rántással kinyilik.
Az ölben lévő gyereket beleültetem.
A hátihordozót leteszem, úgy, hogy a ház előtti padhoz gugolok, abból a gyereket babakocsiba teszem, hátihordozó összecsukom és a babakocsi aljába pakolom! És már csak a pelenkázótáskát kell fel kötni és indulhatunk is...
Hazafelé kéretik visszafelé olvasni...

Szóval nem csoda, rengeteget ülünk itthon.
Még szerencse, hogy megszokták és nagy a lakás, van mozgástér.

Ha Szacsa itthon van és tudunk együtt menni, akkor megyünk, ha nem, akkor azért kell hozzá egy elhatározás.
Majd ha megtanulnak lépcsőzni, az elvileg olyan 17-18 hónapos kor…

Néha felhívok valakit a szomszéd szangából, hogy nem tudna-e segíteni csak 5 percre, amíg kijutunk és ha ő hozza az egyik gyereket, akkor már minden könnyű.

Ilyenkor leginkább kitolom őket a Ligetbe, ott jó levegő van és sokat lehet sétálni.
Van is egy bejáratot helyünk ahol meg szoktam őket etetni.
Néha találkozunk Jerkéékkel, akit az ikres fórumról ismerek.
Fél évvel idősebb, szintén vegyespáros ikrei vannak, ugyanilyen babakocsival, viccesen nézhetünk ki kivülről.
Múltkor valaki meg is kérdezte okosan, hogy négyesikrek-e...


Na de vissza a mai naphoz, most pont az volt, hogy Szacsával sikerült sétálnunk egy nagyot, andalogni, kacsákat nézni...