Dobókocka

Ugyan tegnap jöttem haza, de nálunk a földön van a gép és még nem tudtam leülni ide.
Ma már jobban vagyok, bár még mindig nagyon lassított felvételként mozgok.


Szóval:
Nem találtak semmit nálam ami indokolhatná a baba késedelmét.
Találtak egy kis miómagöböt a méhem hátsó falán ezt eltávolították, és egy kis összenövést a petevezetőm (vagy fészkem már nem emlékszem) és valamelyik hasi szerv között ami még a vakbélműtétem miatt maradt (8 éves koromban volt), azt is szétválasztották, de azt mondta a doki, hogy mindez egyáltalán nem kéne, hogy befolyásolja a babásodást.
Amúgy teljesen szabályos és tökéletes minden odabent.

Még azt is mondta, hogy ez a lombikozás olyan, mintha elővennénk egy dobókockát és elhatároznánk, hogy 5-öst kell dobni.
Lehet, hogy elsőre sikerül, lehet, hogy csak 8-ra.
Mondtam, hogy na én odáig biztos, hogy nem fogok elmenni, azt én nem bírom ki, azt mondta, hogy ne adjam fel, mert nálam sikerülnie kell!!!
....most azt néztük meg, hogy van-e valami kizáró ok, amiért lehetetlen lenne 5-öst dobni és ilyen nincs!

Az jó persze, hogy nincs nálam semmilyen szervi baj, hisz az mindig jó hír ha az ember egészséges, csak hát olyan nehéz akkor épp ésszel felfogni, hogy akkor mi a fenétől nem sikerül 3 éve se spontán, se inszemmel, se lombikkal??????????!!!!!!!!!!!!
Na mindegy dobálom tovább azt a dobókockát amig lehet!!!
Mi mást tehetünk?!


A beöntéstől (amitől én nagyon paráztam) egy kedves nővérke adta, egy nőgyógyászati vizsgálóra fektetett (tehát nem négykézláb) a cső kb. fél centi átmérőjű volt, nem fájt mikor becsúsztatta, a víz meleg volt, és nem is volt olyan nehéz kicsit bent tartani.
Amitől én még nagyon féltem, az a pisikatéter volt, mert azt mindenféleképp beteszik a műtét közben, (leengedik a hólyagot, nehogy megsértsék a műszerekkel) és láttam, hogy mindenkinek bent is hagyják utána.
A műtét előtt nagyon megkértem a dokimat, hogy ha csak lehet, én nagyon szeretném, ha az még az altatás alatt kikerülne! És szerencsére így is lett!
Az első 10 perc az nagyon kemény volt ébredés után, de rögtön kaptam fájdalomcsillapítót, mást mindent ki lehetett bírni.

Arról, hogy mi megy az egészségügyben arról meg annyit, hogy első nap reggel 8-tól este fél7-ig vártam ágyra a folyósón!!!
A végén pedig még nagyon szerencsésnek is érezhettem magam, mivel, volt olyan aki velem egyszerre kapott ágyat, (persze Ő is egy nap várakozás után) és csak halogatták a műtétét, nem tudták megmondani mikor lesz, én már a zárójelentésemre vártam mikor Ő még mindig nem tudta mi lesz a sorsa.
Az egész amiatt van állítólag, hogy nincs elég altatóorvos, és emiatt tologatják ide-oda a műtéteket.
A mellettem lévő ágyon feküdt egy lány aki szegénykém abortuszra várt.
Amikor jött érte a műtős fiú, mondta, hogy nem fogják elaltatni csak érzésteleníteni.
Teljesen kibukott, képzelhetitek! Tiszta középkor!!!!
A másik lány akinek elhalt terhessége miatt műszeres befejezése volt, megkapta a méhszájtágító pálcikát, (ami pokoli fájdalmakat és görcsöléseket okoz fél napra) és utána még 5 és fél órán keresztül nem tudtak neki ágyat adni, szegény kint szenvedett a folyosón civil ruhában.
A nővérke azt mondta, hogy direkt lehetetlenítik el a kórházak helyzetét, vonják meg a pénzt odafentről, ciklusról ciklusra (tehát nem csak ez a kormány), mert privatizálni akarják, és előtte jól tönkreteszik. 1. hogy már ne legyen kérdés, hogy kell-e privatizáció vagy se mert tarthatatlanok az állapotok, 2. hogy olcsóbban lehessen majdan megvenni. :o(