Lánchídon megyünk át.
Közösen, egymás szavába vágva, fontos dolgokat osztanak meg velünk:
- Ha valaki bántani akarja a hídat, akkor az oroszlánok igaziak lesznek és megvédik a hídat... és bedobják azt aki bántani akarja a Dunába... és ott megeszik a veszélyes állatok... a cápa... a rák meg összevágja az ollójával, mert olyan hegyes ollója van, hogy még a földgömböt is összevágja...
és amikor kész vannak az oroszlánok, akkor újra szobrok lesznek.
*****
Tegnap kicsit tisztult az ég.
Én:
- Nézzétek csak, tegnap nem láttuk a repülőt csak hallottuk, de ma felszakadozott a felhőzet...
Válasz (szintén együtt):
- Igen, amikor szakadoznak, akkor a felhőkarcolóba mennek a felhők.
...a felhőkarcolókba kikarcolják milyen aklakú legyen a felhő és kivágják...
ollóval...
...akkor lesz olyan nagy, ha összetapadnak és amikor szétnyilnak ugyanolyan alakúak lesznek, mint voltak...
...és amikor összetapadnak, akkor olyan nagyok lesznek, hogy nem férnek el sehol és akkor visszamennek a felhőkarcolókba, hogy újra szétvágják... és nem lehet összevágni, csak szétvágni...
De jó lenne nekünk is olyan világban elni, ahol (nyelv nélküli, tehát hablatyolásra alkalmatlan, ám semmiképpen sem fogatlan!) oroszlánok védik azt, ami igazán szép!
VálaszTörléskomoly gondolatok! :)
VálaszTörlés