Mindig is nagyon szerettem kötni-horgolni, 8-9 éves korom óta újból és újból fellángol a szenvedély. Számomra olyan, mint egy relaxáció, egyfajta meditáció.
Ennek ellenére már régóta nem kötöttem. Érdekes módon mióta a gyerekek vannak szinte egyeltalán nem, pedig másokat pont a gyerekrucik inspirálnak.
De ami késik nem múlik!
Mostanában újra és újra beleakadtam olyan mintákba a neten, amik elkezdték izgatni a fantáziámat.
Első lépésként elmentem és csodaszép fonalakat vásároltam a Barkában.
Vettem színes fonalakat, de kapható náluk festés előtti nyersszínű fonal is, amelyet méterre motringba kötve kimérnek. A többszínű fonalakhoz vettem házi festésre 6x5 dkg-ot.
Nem volt itthon elég Columbus ruhafesték, rendeltem a Kenderkóctól.
De hát nem bírtam megállni, amíg a festékek megérkeztek, így részben Barkás fonalakból, részben itthoni maradékokból addig is kötöttem Brúnónak egy mellényt. A mintát itt találtam.
Mikor megjöttek a festékek, végre belevághattam a nagy fonalfestés projektbe, ami legalább olyan izgalmas, mint maga a kötés.
Összeállítgatni a színeket és lehet izgulni...az ember soha nem tudhatja milyen is lesz a végeredmény.
Nem is minden olyan lett, amilyenek megálmodtam, de így is tetszenek.
Felgombolyítva, a többi Barka fonallal:
Elsőként két kis madárka (bagoly?) készült belőle. Itt találtam rá, megmutattam, és persze volt igény, úgyhogy kiválasztották a fonalakat, ki melyikből szeretné, én pedig tegnap megkötöttem őket.
Gyönyörűek!!! A fonalak és a végeremény is! :-)
VálaszTörlésköszi! :)
VálaszTörlésKedves Gitta!
VálaszTörlésÉn nagyon örülök neki, hogy inspirálóan hatnak a munkáim és jó, hogy a saját színeidben elkészítetted a gyerekeidnek a madárkákat.
De ne haragudj, amiért negatívumot is kell írjak. Biztosan nem vagy járatos szerzői jogi témákban, mert ez így tulajdonképpen lopás. A munkáim nem mintakönyvek és minden, ami az oldalamon van, az védett. Erre vonatkozik a fejlécben szereplő "all rights reserved!" rész is.
Ettől persze elkészítheted magadnak és a gyerekeidnek az általam tervezett madarakat is, ahogy mást is, nyilván nem is tudom megakadályozni, de kérlek, hogy ne publikáld itt, vagy máshol saját alkotásodként, még így sem, hogy kilinkelted az ötlet forrását - amit különben nagyon méltányolok.
Szeretném, ha megértenéd, hogy ez nem ellened irányul, de én iparművészként az ötleteimből és az alkotásaimból élek, melyeket egyedi termékként forgalmazok.
További jó alkotást kívánok!
üdvözlettel,
picidia
Kedves Dia, én NEM saját alkotásomként publikáltam a baglyokat. Csak saját készítésűnek. A szövegből sztem pontosan kiderül, hogy ez a Te alkotásod, ötleted és a folyamat maga, hogy ott láttuk, a gyerekek ott megnézték, tetszett nekik és ezek után készítettem. Egy percig nem saját ötletként állítom be.
VálaszTörlésHa mindezt nem tettem volna csak beraktam volna, hogy kötöttem két ilyen baglyot, lám milyen ötletes vagyok, akkor valóban saját alkotásként publikáltam volna a fotót.
Ha megsütök egy Stahl receptet arról szted beszámolhatok forrást megjelőlve a blogomban, a saját sütim képével, hogy elkészítettem Judit receptje alapján a sütijét, nekem így sikerült, így néz ki?
Mivel a képen a forrást megjelöltem azt gondolom, hogy nem rontom az üzleted, sőt, fordítva. Talán felhívom itt azoknak a figyelmét is akik engem olvasnak, a Te munkáidra pedig esetleg innen kattintanak először és talán még vásárolnak is ezek után Nálad. Ki tudja?
Ez talán életszerűbb, mint az, hogy valaki idejön meglátja a baglyokat és azt mondja, hogy eddig nem tudtam ki az a Picidia, de az tuti, hogy oda be nem teszem a lábam...
Én értem, hogy sok a lopás a neten, a blogokon sok tartalom megy saját név alatt ami eredetileg nem az, az alkotóknak pedig teli a hócipője és zsigerből rosszul lesznek ha valaki elkészíti azt amiből ők élnek, de érdemes nem mindenre ugrani és szétválasztani, mi az ami korrekt és mi az ami nem, mi az ami hoz és mi az ami visz, és nem ugrani arra ami épphogy korrekt és épphogy hoz(hat) is.
Üdv Gitta
Kedves Gitta!
VálaszTörlésSzerintem elég érthetően leírtam a kommentben, hogy miért lopás az, hogy kiteszed ezt a képet.
Ne keverjük már össze a receptkönyveket, - amit direkt azzal a céllal írnak, hogy mindenki elkészíthesse a benne lévő sütiket/ételeket -, egy művészeti alkotással, melynek felhasználásához az alkotó, jelen esetben én, nem járult hozzá. Ha úgy tettem volna ki a saját oldalamra a madarakat, hogy teszek mellé egy kötésmintát is azzal, hogy készítsen magának, akinek kedve van, akkor nem lenne semmi baj.
Írtam egy posztot is a szerzői jogról és a munkák felhasználásának menetéről, szerintem érdemes elolvasnod, ha ez így még mindig nem érthető számodra.
Még egyszer kérlek, vedd le a fotót az oldalról.
üdv,
picidia
Isteniek ezek a színek! Amiket pedig belőlük készítettél, gyönyörűek!
VálaszTörlésÜgyes vagy, ilyenkor sajnálom, hogy nem tudok kötni :(