Egy ajándék mozizás

Most telefonáltam Dr. Hajdú Krisztinának.

Ő egy nagy nevű genetikus, állítólag nagyon jó szeme van és Ő csinálta nálunk a redukciót.
Akkor azt beszéltük meg, hogy majd megyek hozzá nagy genetikai ultrahangra is a 18 hét körül.
Na most felhívtam és mivel a Praxis magánrendelőbe, ahol dolgozik, csak június 3-ra tudtak volna időpontot adni hozzá, jövő hét szerdára behívott a Szabolcs u-ba, a kórházba ahol dolgozik. (Ott is van 4D?, nem kérdeztem)
Közben meg jövő hét vasárnap amúgy is megyünk a saját dokihoz szintén nagy Uh-ra az AfP utánira.
Szóval jövő héten van két mozielőadásra is jegyünk!!! Hurráááá!!!
Remélem, az egyiken legalább szétdobják a kis lábukat, hogy megmutassák milyük van!

A koedukált pocaknak örülnénk persze a legjobban, de igazából mindennek, csak szeretnénk tudni, mert akkor lehetne igazán komolyan nevet nézni, és akkor már úgy beszélhetnénk hozzájuk.

Egyre gyanúsabbak

a "bélmozgásaim", asszem kezdem érezni Őket!!!
Olyan jó terhesnek lenni!!!

Ma éjjel azt álmodtam,

hogy a doki (álmomban egy ismeretlen pali volt) mondja, hogy jó akkor holnap menjek és elindítjuk a szülést.
Én meg nem mertem megkérdezni, hogy nem korai még egy kicsit, és aggódtam, hogy minden rendben lesz-e így, vagy nem kevert-e össze valamit...

AFP

Reggel 7-re hősiesen elmentem vérvételre (AFP) a kórházba.
Nekem ez elég durvinger volt, mert én 9-kor szoktam mostanában kelni nem 6-kor, ráadásul tegnap Szacsa éjfélkor jött haza a munkából, így mire elaludtam hajnal 1 volt.

Az AFP elvileg a vérből megmutatja, hogy nincs-e down-szindróma vagy nyitott gerinc, mellkas stb. a babáknak.
Pont a 16. héten kell levenni éhgyomorra, és két hét múlva mikor megvan az eredmény. Akkor csinálnak egy alapos ultrahang vizsgálatot is a kettő együtt már általában értékelhető.
Viszont az AFP-vel tévednek a legtöbbet, rengeteg mindentől függ a pontos eredmény, ráadásul ikreknél nehezen értékelhető, hiszen most ha pl. alacsony, vagy magas (általában inkább magasabb) akkor az melyik babára vonatkozik vagy mihez képest nézzék?
De a papirforma miatt, mivel kötelező, megcsináltatta doki.

16. hetet töltjük

épp most a babákkal!

Mocorognak az tuti, de én még nem érzem sajna!
Bár néha gyanús!!!

Már szép nagyok, elvileg most olyan 15-16 centisek fejük búbjától a sarkukig.
Remélem a következő ultrahangon, anyák napján, nem szégyenlősködnek és jó nagy terpeszbe vágják majd a kis lábukat!!!
"Orgona ága..." helyett most ez lenne Tőlük a legnagyobb ajándék!

Már átadják a helyet a buszon :o)

Szacsás szülésre készülünk

Szóba kerül a szülés is itthon már néha-néha.

Apás szülés lesz, ha sikerül természetesen szülni.
De megkértem Szacsát, hogy készüljön fel, olvasson szüléstörténeteket meg ilyesmi, mert kimutatott, hogy sokszor az apák jelenléte lassítja a szülést, ha az anya azért "tartja magát", hogy a párja nehogy rosszul érezze magát esetleg.
Szóval, hogy készüljön fel, tudja milyen stádiumok várhatók, kb. mi fog mikor történni, mi mit jelent és, hogy lehet, hogy nem leszek magamnál, nem fogok tudni esetleg kommunikálni.
Magára marad egy ismeretlen helyzetben, vagy lehet, hogy egyenesen ingerülten, esetleg elutasítóan fogok viselkedni. Minden megeshet, nem tudom mit hoz ki majd belőlem a helyzet és a szülés szempontjából fontos, hogy ott ne kelljen "viselkednem".
Persze lehet, hogy minden csak szép és könnyű lesz, de jobb, ha felkészül!

Babakocsi

A hétvégén megvettük a babakocsit, volt egy kedvező ajánlat használtan arra a kocsira, ami nekünk szóba jöhet.
Sajnos ikerkocsiból szinte semmi választék nincs, pláne egymás mögöttiből, hogy még ki is tudjak menni vele a házból a szűk ajtókon, kapukon, így gyakorlatilag csak ez jöhetett szóba (Peg Perego Duette).
Van hozzá 2 hordozó is, amit rá lehet pattintani a babakocsira, és ami egyben autósülés is. Már itt áll a leendő gyerekszobájukban, ami ma még kupiszoba...

Végre egy kis mozizás

Ma vagyok 15+0.
Voltunk a dokinál, egy nagyon rövid kis uh volt most csak (most először hasi).
Épp csak bekukkantottunk, megnéztük a szívüket, de méredzkedés se volt ma, meg fotózás se, meg lábköz nézegetés se.
Lényeg, hogy egészségesek, élénkek, jó volt látni Őket!!!
Szerencsére a méhszáj is szépen zárt.
Sokat beszéltünk még az előttünk álló vizsgálatokról, hogyan lesznek, mi lesz a menetrend, kitöltötte a beutalókat.
Szóba jött még a vérszegénységem és egyéb ilyen apróbb nyalánkság.

Május 7-én vasárnap, anyák napján megyünk legközelebb, akkor lesz egy alapos uh, akkor a 18 hét után leszünk, talán akkor már lesz punci vagy fütyi mutogatás is, ha olyan kedvük lesz a drágáimnak.
Az anyák napi ultrahangban az az igazán szép ráadásul, hogy azt beszéltük meg a dokival, hogy akkor videofelvétel is lesz, és utána megyünk egyenként a kettőnk anyukájához és megmutathatjuk nekik az unokákat! :o)

Ezen a héten szinte napról napra elkezdett nőni a hasam, és mindenki kérdezgeti, hogy: csak nem?
Mi tagadás büszke vagyok!
Egyébként velünk minden OK, bár mostanában egy hete megint hányok, remélem nem tart sokáig most már!
Nagyon le vagyok fogyva emiatt, már csak 52 kg vagyok, úgy fogok kinézni lassan, mint egy etióp a növekedő hasammal, ha így folytatom.

Már csak egyet kell aludni,

holnap este megyünk megint UH-ra!!!
Egyre jobban be vagyok sózva, már 4 hete nem láttam őket!

Védőnőm

Épp most ment el a védőnőm, most volt itt először.
Szépen kitakarítottam, de aztán csak a konyháig jött, a lakásban körül sem nézett.
Megnézte a vérképemet, Ő is nagyon alacsonynak találta a hemoglobinom, így ellátott mindenféle jó tanáccsal, hogy miket egyek-igyak. Állítólag ettől (is) vagyok ennyire fáradt és aluszékony.
Egyébként nagyon szimpi, kedves nő, hálistennek!

Két napja megint

émelygek és hányok sajnos, remélem ez már az utolsó támadás a rókacsalád részéről, és most már lassan tényleg felfogják, hogy semmi keresnivalójuk itt.

Ja és még annyi, hogy a vérvételem eredménye szerint vérszegény vagyok, méghozzá oly módon, hogy van elég vasam, de a bilirubin meg a hemoglobin kevés. Ez nem nagyon tetszett a háziorvosomnak.
Egy hét múlva pénteken megyünk a nőgyógyász dokimhoz, majd Ő remélem, megmondja mit is kell tenni ilyenkor.

Nekem még mindig olyan mintha nem is lenne igaz az egész!
Talán ha majd mozognak már, akkor lassan felfogom! :o)

Menetrend

Legközelebb a 15. héten megyek a dokimhoz ultrahangra, 2 hét múlva.

Aztán megcsináltatjuk a 16. héten az AFP-t, az kötelező.
Bár nálam állítólag nem sok értelme lesz, mert állítólag értékelhetetlenül magas lesz, ikreknél eleve magasabb, de egy redukált visszahúzódó babóval már pláne az egekben lesz.

Úgyhogy azt javasolták, hogy a 18-20. hét körül menjünk egy nagyon alapos 4d-s genetikai Uh-ra.

Meg lehetne még menni magzatvízvizsgálatra is, de azt nem vállaljuk, hiszen az is egy-egy burok átszúrással jár, inkább kockáztatunk annyit, amennyit az segítene megerősíteni a 4d UH eredményét.

Babóknak még nincsenek igazán beceneveik, most már megvárjuk amíg megmutatják a lábuk közit (kicsit reménykedem hátha már a 15. hetin lehet majd látni) aztán lesz igazi nevük is.
Már gondolkodtunk neveken, lánynevekből van is egy nagyon kedvenc, de fiúnevekkel nem túl jól állunk.

12+5 napos pocakfotók

Sajnos nem csináltam teljesen alapfotókat, amíg még semmi nem látszott.
Most már ilyen :o)

Gyömbér és babaruhák

Állítólag hányásra jó a gyömbér.
Vettem igazi gyökeret, abból minden nap lereszelek kb. 1 cm-nyit, beleteszem a teatojásba és leforrázom kb. 1,5 l vízzel, és azt iszogatom, melegen-hidegen egész nap.

Szerintem finom is ráadásul, de jobb is mostanában, de nem tudom, hogy emiatt-e vagy különben is javult volna a helyzet mostanra (ami valószínűbb).

Voltunk kint a bababörzén hétvégén és vettünk 1-2 rucit a babáknak.

A kanapéra tettem és az óta sincs szívünk elpakolni, oda járunk olvadozni, mint valami oltárhoz. Olyan hihetetelen, hogy benne lesznek a babák, a kis testük pár hónap múlva!

Szacsa  is!!! Azt mondta az egyik ilyen túrája után, hogy ezt soha nem gondolta volna magáról!

Egyébként kicsit még korai, már csak azért is, mert a babarucik nagy része ráadásul kifejezetten lányos vagy fiús, kevés semleges van köztük és hát még kicsit várni kell, amíg megmutatják magukat, de nem lehetett üres kézzel hazajönni.

Nő-nővöget :o)

Most elmegyek csavarogni, muszáj néznem lassan valami kényelmesebb nacit!

Este lesz egy kis ünneplés

Szacsával, talán moziba megyünk, meg beülünk vhová (ha addig el nem ájulok)! 
És a tág családi-baráti hírzárlatot is oldjuk ma!

Ünneplés tárgya: ma betöltöttük a 12.hetet! :o)

A pocakom most kezdett el kiemelkedni, de még csak olyan jóllakottnak nézek ki. 

Nem dolgozom, mert egy ideig nagyon hánytam, aztán meg a redukció miatt voltam itthon, meg az orvosom is ezt mondja ilyen előzmények után.
Április végén-május elején lehet, hogy mégis fogok mert lesz egy nagyon laza ám nagyon jól fizető munka ahol a férjemnek kéne kicsit asszisztenskedni egy játékfilmben. Majd meglátjuk! 

Voltunk ma redukció-kontrollon

 és megint mindkét babát láttuk élni! :o) :o)

Nőnek, mint a bolondgombák, az ülőmagasságuk már 6 cm, a fejméretük (homlokok közti távolság) pedig 22mm. Megnézték a tarkóredőt is meg az orrcsontot is, mindkettő szuper, így a Down-kór szűrés lényegi részén gyakorlatilag átmentünk. 

Most először hallottuk kihangosítva a szívüket is, nagyon megható volt, mintha két kis vonat zakatolna ezerrel.
Most bő 3 hétig nem látjuk Őket újra, úgy megszoktuk, hogy mostanában annyit nézegethettük, de végül is ez jót jelent, hiszen minden rendben most már csak nyugiban nőniük kell!

Én még mindig nem érzek semmit, mindig elcsodálkozom az Uh-n, hogy tényleg ott vannak!!! Lassan muszáj elhinnünk! :o))) 

Mázsás súly a szívemről

Itt vagyok csak most értünk haza a nőgyógyászomtól. 

Kedden megvolt a redukció, kellemetlen volt de ki lehetett bírni, de ezt inkább nem részletezem, nem akarok senkit sokkolni. 

Ami szerencse volt, hogy kicsit differenciálódtak méretileg akkora, így lehetett látni melyik baba legyen az áldozat :o(

Jövő hét szerdán megyünk kontrollra, de ma már ugye voltunk UH-n az imént, ahol mindkét babát láttuk élni 42 és 43 mm-esek, ami azért is nagyon szép, mert kedden, azaz 2 és fél napja még csak 36 és 38 mm-esek voltak, tehát töretlenül szépen fejlődtek, úgy néz ki nem ártott meg Nekik a beavatkozás.

Egyik:


Másik:


Annyira boldog vagyok/vagyunk szinte egy mázsás súly kezd leszakadni a szívemről és talán végre elkezdhetjük (a szokásos parákat leszámítva) élvezni ezt az egészet!!!! 

Ja, és még vmit elfelejtettem írni!
A redukciós dr. néni, Dr. Hajdú Krisztina mondta, hogy egyébként tiszta ciszta a petefészkem, meg is vannak jól nőve (mármint a petefészkek) és a legnagyobb ciszta 4 centis és, hogy ez a stimutól van bizony. 
Na nekem még soha 1 db cisztám nem volt tudomásom szerint, úgyhogy jól megijedtem, hogy még ez is! Mondta is a drnő, hogy hát igen, de még hármasterhes se voltam soha!

Beszéltem azóta róla Krizsával és Hetényi dokival is, mindketten azt mondták, hogy hát igen ez a hiperstimutól van, de ez még normális ami nekem van, és szép lassan vissza fognak majd a terhesség alatt húzódni, a félidőig, vagy legkésőbb a szülésig pedig majd el is tűnnek. 
   

Holnap redukció...

utána este nem biztos, hogy jövök, mert lehet, hogy inkább teljesen fekszem majd egy ideig, még a géphez se állok fel, mégiscsak eléggé megbolygatjuk a dolgokat, azt hiszem ez most a legtöbb, amit tehetek az ügyért, szóval a lelkiismeretem miatt is, most nyugiban leszek inkább.

Pénteken estefelé fogok menni amúgy is a saját nőgyógyászomhoz, ha akkor látom majd, hogy minden rendben van odabent a többivel, akkor fogok, azt hiszem, megnyugodni csak, és lehet, hogy addig nem is írok, úgyse nagyon tudnék mit csak, hogy túl vagyok rajta... 

3x32 mm

Voltunk ma ultrahangonn, 32mm-esek a babák, mind ugyanakkora és nagyon nagy élmény volt, mert már lehetett látni ahogy kézzel-lábbal kalimpálnak a kis édesek! 

Kedden dél körül lesz meg a redukció.

Azt mondta ma Szacsa: Te egy hős vagy drágám! Mondtam neki, hogy jólesik, hogy ezt mondja, de megkérdezhette volna azért valaki, hogy szeretnék-e hős lenni, mert inkább, ha már úgy kérdeznék, hát inkább nem szeretnék! 
De sajnos nincs sok választásunk ugye, csak menni minden nehézségnél egyszerűen előre és bízni abban, hogy minden rendben lesz...

Várakozás

Itt vagyok, csak nem nagyon történik velem semmi, most várunk.

Voltunk Krizsánál, Ő is látta szépen mindhármat.

Mikor hívtam másnap reggel már tudta, Hetényi felhívta még aznap este amikor nála voltunk.

Az azért jó érzés, hogy így komunikálnak, a gondomat viselik.

Krizsa mondta, hogy még várjunk, hátha mégis felszívódik a 3. babó.

Aztán ha nem, akkor valszeg a 12. hétig meg kell lennie a redukciónak. 

Meg arra is várnunk kell, hogy kicsit differenciálódjanak esetleg, hogy egyértelmű legyen melyik, mert múlt héten még pont egyforma méretűek voltak.

 
Ami viszont jó hír, hogy ha nem is múlt el a rosszullét teljesen, mintha lassan azért mérséklődne, egyre kevesebb a konkrét rókázás!

Újabb népszámlálás

Hazaértünk.

Annál a dokinál voltunk Dr. Hetényi Gábornál aki annak idején a laparoszkópiát is csinálta, őt választottam dokinak nála szeretnék majd szülni.
 

Nagyon szép egészséges 2 centis babákat láttunk erős szívhanggal, viszont rögtön 3-at is. 
Ez van!
Egyik szemem :o) másik pedig :o(
Az egyikőjük:


Vissza kell mennem a feladóhoz (Krizsához) megbeszélni a továbbiakat!
Holnap hívom majd a Kaálit!

Próbálok a pozitívumra koncentrálni, mert azért tényleg nagyon szépek voltak!

Tényleg nagyon örülünk, de ez esetben mi a redukció mellett döntünk, ami még hátra van.

Nagyon kicsi az esély, hogy az én alkatommal egészségesek legyenek, vagy egyáltalán megmaradjanak.
 
A dokim is ezt mondta most, de sima ikreket még javasolt! 

Így 3 különbözó dokival beszéltünk, nem hiszem, hogy bármelyiknek érdekében állt volna riogatás. 

Még a legoptimistább orvos is azt mondta, hogy annak az esélye, hogy 3 egészséges gyerek megszülessen, féléves korukig ne legyen velük komolyabb probléma, és az én szervezetem se károsodjon annak az esélye 10%. (Volt, aki 2-3%-ot mondott).
A maradék 90 (illetve több) %-ban válogatott horror dolgokról beszéltek, statisztikai adatokkal, hogy azon belül mire hány % esély van. ( Pl.: hogy táplálékharc következtében haljon meg a 20. hét körül az egyik, hogy esetleg vigye magával a többit, de szó volt súlyos sérültségről, 800grammal született picikről és sok szívfájdító dologról, ha akarnám se tudnám felsorolni, mindezt számokkal, mire mennyi esély van) 
A hármas ikerterhességet általában a 30-32. hétig sikerül elvinni (ez sima ikrek esetében 36-37. hétre megy fel), tehát a legtöbb esetben koraszülött babákról van szó.
Ezzel szemben a 9-12 héten elvégzett redukció kockázata 1-2%(!)

Egyébként nyilván a sima ikres terhességnek is van kockázata, nekünk úgy mondták 10%.

Tehát az, hogy az ikerterhességnek két egészséges babóca legyen a vége, az 90%.

Azért néha gondolok arra, milyen jó lehet úgy véletlenül teherbe esni, nem nyomni progiinjekciót, nem hányni és problémamentesen terhesnek lenni... 

DE hát a mi babáink nem adják könnyen magukat. De a fő, hogy itt vannak!!!!!

Tegnap tök jól voltam,

semmi hányás (2 hete nem volt ilyen nap), csak egy kis émelygés és ma is eddig minden rendben. 
Remélem nincs semmi baj csak a homeós bogyók hatnak!

Hogy mindig van min izgulni ugye?

Ha rosszul vagyok az a baj, ha nem akkor meg az.
Na de azért örülök nagyon, így sokkal jobb. Csak belül minden legyen OK!!!!

Holnap ultrahang!

Még mindig a rókák + homeo

Tegnap voltam a homeos drnéninél.
Mindenfélét kérdezgetett, volt aminek volt köze a hányáshoz, de a legtöbb kérdés inkább a lelkialkatomra vonatkozott.
Pl.: Szeretem-e a munkám, hogyan érint ha kiesek belőle, ha bánatom van sírok-e egy nagyot, szeretem-e ha valaki ilyenkor megvigasztal, inkább a hideget bírom vagy inkább a meleget, társaságban nyitott vagyok-e és ha idegenek mind, inkább optimista vagy inkább szorongós tipus vagyok-e stb.
Aztán 20 perc ilyesmi után felírta ezeket:
Phosphor C30 napi 5 golyó,
Veratrum albim C30 napi 5 golyó.
Ezeket úgy kell szednem, hogy egyik nap ezt másik nap azt felváltva.
Azt mondta kb. 1 hét múlva lesz teljes a hatás.
Na majd meglátjuk!

Ha valami tudatalatti oka van a hányásnak, hát azért hányok, mert attól szorongok, hogy hátha már nincsenek is itt a babák és valahogy legalább ez egy olyan biztos dolog, egy jel, hogy bent vannak még.

De  tudom, hogy pár hete még én is hogy vágytam erre, és tényleg örülök is, inkább hányjak, csak árukapcsolással legyenek babák is! 
Persze jobb lenne valami kellemesebb jel, vagy bizonyosság, de hát minden nap nem mehetek UH-ra, sajnos ;o)

Rókák és szado-mazo

Csak másfél órája ébredtem fel, mert az éjszaka nem sokat aludtam hajnal 5kor és reggel 8kor is ki kellett menjek hányni, de az már megkönnyebbülés volt, előtte egész éjszaka csak kínzott a rosszullét.

Most épp jól vagyok, este meg már megyek a homeopátiás drnénihez és remélem pontot teszünk ennek a végére. 
 
A párom taktikája a fenékbeszurira (még mindig nyomom a progeszteront): először ad a fenekemre egy puszit, aztán ráüt (ettől nem  érzek utána semmit), aztán bök! 

Megy nálunk a szado-mazo esténként! ;o)

Rosszalkodnak

Az elmúlt pár napban volt egy kis ijedtség. 

Csütörtökről péntekre virradó éjszaka éjfél körül kimentem WC-re és néhány csepp barna jött ki belőlem, amitől rettenetesen megijedtem. 
Egy végigizgult éjszaka után reggel 7:50-kor felhívtam Krizsát, aki azt mondta, hogy nyugodjak meg, igyak meg egy felest, feküdjek le és emeljem meg a Magne B6 adagomat (a progiadagomat már nincs hová emelni), de higgyem el, hogy nem lesz semmi baj, ez a babáknak nem árt csak azért csinálják, hogy engem tönkretegyenek.

És hogy valszeg a soron következő menzim lehet a ludas. Hát az igaz, hogy annak holnap kéne megjönnie.

Meg lehet, hogy a harmadik baba távozik ugye éppen.
Na lényeg, hogy amennyire sikerült megnyugodtam, most feküdtem 2 napot, még ide a géphez sem álltam fel és elmúlt a barnázás úgy néz ki.

Viszont szerencsére továbbra is émelygek és hányok mint a lakodalmas kutya, vagy hogy mondják, szóval kezdem elhinni, hogy talán tényleg minden rendben. 

Én már mindennel próbálkozom hányás ellen de eddig még nem jöttem rá, hogy mitől vannak néha a nyugisabb fél napok. Az biztos, hogy ha már jönnie kell, jobb, ha kijön, utána jobb. 
Most ott tartok, hogy alig tudok már valamit megenni, szinte semmit nem is kívánok, főleg ami szilárd és íze van. Húsra rá se tudok nézni. 

A napi menü valami ilyesmikből áll össze: szárított kenyércsipsz, mandula, pár szem mazsola, nyers zöldség vagy gyümölcs (nem tudom mennyi benne a vitamin, mert főleg ugye primőr van még csak). 

Ezeket próbálom váltogatni a sokszor keveset elvén, ha épp nagyon jól vagyok, akkor gyorsan kihasználom az alkalmat és benyomok egy fél vajas zsömlét is.

Sokat iszok és szedem a Maternát, hogy valami vitamin legyen a bébiknek.

Azért jó lenne, ha sikerülne találni valami jó kis homeopátiás szert, mert néha már depis vagyok ettől a sok rosszulléttől és szeretnék inkább vidám, boldog kismami lenni. 

Persze belül így is nagyon boldog vagyok! 

Az is jellemző, hogy Tv nézés közben félóráként elérzékenyülök valamitől, és rám jön a sírás. Olyan boldogságos! Elég hozzá annyi is, hogy valaki nyerjen a téli olimpián egy érmet, és annak örüljön, nem beszélve arról, ha véletlenül egy csecsemőt látok meg a képernyőn, na akkor kész! 
Gondolom a hormonok....

Uh-ra elvileg csak 28-án megyek, hát az most megint nagyon izgi lesz, hogy mit találunk odabent ezek után! 

Első babás ultrahang, népszámlálás

Itt vagyok, hazaértünk.

3 petezsák van de, úgy néz ki csak 2-ben van élet, nekik nagyon szépen ver a kis szívűk, a harmadiknak kb. 10 percig nézte Krizsa innen onnan, nem tudta biztosra mondani, mert még nagyon picik, de mintha abban nem lenne. Meg a harmadik kisebb is egy kicsivel (egyébként 7mm-esek), meg nem lehetett látni a szikhólyagját de az is lehet, hogy csak elbújt. Szóval valószínű megoldja a természet.
 

 
Íme:

Megvolt ma az első hányás is az UH előtt a Kaáli Wc-jében.

   
2 hét múlva már valószínű minden látszani fog addigra javasolta a következő UH-t Krizsa.
Progiinjekció is még 2 hétig megy, azt is valahogy csak túlélem.
 

Egyébként nagyon boldogok vagyunk, abszolút csak arra koncentrálok, hogy minden rendben lesz, hatalmas kő esett le a szívemről így is, mikor láttam a két életerős babót!!! :o)

Nem leszek elkeseredve, ha kettő marad, hanem épp, hogy nagyon örülni fogok.

53 kg vagyok, nem vállalnék egy 3-as terhességet, félek, hogy nagyon alacsony súllyal tudnának csak megszületni, és nagyon örülnék, ha megoldódna magától.

Megpróbáltam aludni egy kicsit, mert éjszaka nem annyira sikerült, és egy hulla vagyok, de csak nem jön álom a szememre. 

Csak jönnek, meg jönnek a gondolatok, túlságosan is fel vagyok dobva!
Olyan hihetetlen!
Annyira kívánom mindenkinek ezt az érzést!!!!

Egyre jobban

émelygek.

Émelygés, lamenta

Én is állandóan aludnék, viszont egyben egyfajta furcsa álmatlanság is van rajtam éjszaka. Többször fel szoktam ébredni és egy félóra mire visszaalszom.

Van egy enyhe rosszullétszerűség, olyan émelygős levertség, de ha csak ennyi marad azt röhögve is kibírom!
Meg már nem tudom, mi van a terhességtől meg mi nem, olyan, mint az első két hét is volt, az ember egyfolytában keresi a jeleket.

 

Az igazság az, hogy ha választhatok én ezt szeretném :o), Szacsa ezt :o) :o), ettől rettegek :o) :o) :o) és már mondtam Szacsának, hogy ne hagyjon ez esetben elérzékenyülni, szóval akkor tuti mennie kell egynek! :o( De egyelőre igyekszem nem gondolni erre.

Én nagyon félek a kis születési súlytól és, hogy mind3 beteg lesz. Nagyon sok negatív példát hallottam, igaz pozítivat is, de én most már nem szeretnék kockáztatni.

Pont két hete írta egy régi lány az egyik fórumon, hogy bevállalták mind3-at és a huszadik hét körül mind elvesztették.:o(

Na de tényleg, hess-hess negatív gondolat.... ;o)

Tanfolyam, kezdődő tünetek

Tanfolyam:
Vége lett ma!
Egyáltalán nem bántuk meg, nagyon izgalmas volt és rengeteg olyan dologról volt szó ami vérszerinti gyereknevelése kapcsán is fel fog jönni (kötödés kialakulása, konfliktuskezelés a gyereknevelésben stb.)

Sok olyan feladat volt amikor kaptunk egy -egy szituációt és el kellett gondolkodni hogyan reagálnánk az adott szituban, aztán azt megbeszéltük. 
10 pár volt, nagyon helyesek voltak Ők is, meg akik tartották az egészet azok is.
Egyébként, mindenki nagyjából egyidős volt velünk, mindenki első babáért megy és a párok fele a lombikkal is valahogy még áll. 

Jellemző volt, hogy mindenki eléggé az elején van a folyamatnak minden szempontból, tehát papírok és belső út szempontjából is.
Nagyon toleránsak voltak velünk, mert kicsit tartottunk attól, hogy a mostani helyzet miatt esetleg lesz majd valami probléma.
Összességében nagyon örülök, hogy elmentünk, az Ágacskások tényleg iszonyú jófejek és nagyon jól csinálják a dolgukat, én is csak ajánlani tudom Őket!

Viszont egyben őrületesen fárasztó is volt, mindennap hazajöttem és 2 óra délutáni alvással folytattam a napot. Egyébként is az álomkór már úgy látszik megérkezett.

A filmszemlével kapcsolatban is megbeszéltük a férjemmel, hogy ha álmos vagyok, azonnal szóljak, és már jövünk is haza aludni.

Tünetek kezdenek jönni, émelygek is, álmos is vagyok, mellfeszülök is, de nem sírok, végre!

Egyedül a fenekem a progiszuri miatt van már annyira bedurranva, hiába kenem, hogy azt már kicsit nehezen viselem, de most már tényleg bármit kibírok.

Ami nagyon nehéz, hogy átkozott messze van az első ultrahang, febr. 15, és az aggódás meg ott bujkál, hogy mi lesz. (meg lesz-e egyáltalán még a baba, vagy nem épp 3 is) 

Persze azért hessegetem a negatív gondolatokat, szóval soha jobban!!!