Újabb népszámlálás

Hazaértünk.

Annál a dokinál voltunk Dr. Hetényi Gábornál aki annak idején a laparoszkópiát is csinálta, őt választottam dokinak nála szeretnék majd szülni.
 

Nagyon szép egészséges 2 centis babákat láttunk erős szívhanggal, viszont rögtön 3-at is. 
Ez van!
Egyik szemem :o) másik pedig :o(
Az egyikőjük:


Vissza kell mennem a feladóhoz (Krizsához) megbeszélni a továbbiakat!
Holnap hívom majd a Kaálit!

Próbálok a pozitívumra koncentrálni, mert azért tényleg nagyon szépek voltak!

Tényleg nagyon örülünk, de ez esetben mi a redukció mellett döntünk, ami még hátra van.

Nagyon kicsi az esély, hogy az én alkatommal egészségesek legyenek, vagy egyáltalán megmaradjanak.
 
A dokim is ezt mondta most, de sima ikreket még javasolt! 

Így 3 különbözó dokival beszéltünk, nem hiszem, hogy bármelyiknek érdekében állt volna riogatás. 

Még a legoptimistább orvos is azt mondta, hogy annak az esélye, hogy 3 egészséges gyerek megszülessen, féléves korukig ne legyen velük komolyabb probléma, és az én szervezetem se károsodjon annak az esélye 10%. (Volt, aki 2-3%-ot mondott).
A maradék 90 (illetve több) %-ban válogatott horror dolgokról beszéltek, statisztikai adatokkal, hogy azon belül mire hány % esély van. ( Pl.: hogy táplálékharc következtében haljon meg a 20. hét körül az egyik, hogy esetleg vigye magával a többit, de szó volt súlyos sérültségről, 800grammal született picikről és sok szívfájdító dologról, ha akarnám se tudnám felsorolni, mindezt számokkal, mire mennyi esély van) 
A hármas ikerterhességet általában a 30-32. hétig sikerül elvinni (ez sima ikrek esetében 36-37. hétre megy fel), tehát a legtöbb esetben koraszülött babákról van szó.
Ezzel szemben a 9-12 héten elvégzett redukció kockázata 1-2%(!)

Egyébként nyilván a sima ikres terhességnek is van kockázata, nekünk úgy mondták 10%.

Tehát az, hogy az ikerterhességnek két egészséges babóca legyen a vége, az 90%.

Azért néha gondolok arra, milyen jó lehet úgy véletlenül teherbe esni, nem nyomni progiinjekciót, nem hányni és problémamentesen terhesnek lenni... 

DE hát a mi babáink nem adják könnyen magukat. De a fő, hogy itt vannak!!!!!

Tegnap tök jól voltam,

semmi hányás (2 hete nem volt ilyen nap), csak egy kis émelygés és ma is eddig minden rendben. 
Remélem nincs semmi baj csak a homeós bogyók hatnak!

Hogy mindig van min izgulni ugye?

Ha rosszul vagyok az a baj, ha nem akkor meg az.
Na de azért örülök nagyon, így sokkal jobb. Csak belül minden legyen OK!!!!

Holnap ultrahang!

Még mindig a rókák + homeo

Tegnap voltam a homeos drnéninél.
Mindenfélét kérdezgetett, volt aminek volt köze a hányáshoz, de a legtöbb kérdés inkább a lelkialkatomra vonatkozott.
Pl.: Szeretem-e a munkám, hogyan érint ha kiesek belőle, ha bánatom van sírok-e egy nagyot, szeretem-e ha valaki ilyenkor megvigasztal, inkább a hideget bírom vagy inkább a meleget, társaságban nyitott vagyok-e és ha idegenek mind, inkább optimista vagy inkább szorongós tipus vagyok-e stb.
Aztán 20 perc ilyesmi után felírta ezeket:
Phosphor C30 napi 5 golyó,
Veratrum albim C30 napi 5 golyó.
Ezeket úgy kell szednem, hogy egyik nap ezt másik nap azt felváltva.
Azt mondta kb. 1 hét múlva lesz teljes a hatás.
Na majd meglátjuk!

Ha valami tudatalatti oka van a hányásnak, hát azért hányok, mert attól szorongok, hogy hátha már nincsenek is itt a babák és valahogy legalább ez egy olyan biztos dolog, egy jel, hogy bent vannak még.

De  tudom, hogy pár hete még én is hogy vágytam erre, és tényleg örülök is, inkább hányjak, csak árukapcsolással legyenek babák is! 
Persze jobb lenne valami kellemesebb jel, vagy bizonyosság, de hát minden nap nem mehetek UH-ra, sajnos ;o)

Rókák és szado-mazo

Csak másfél órája ébredtem fel, mert az éjszaka nem sokat aludtam hajnal 5kor és reggel 8kor is ki kellett menjek hányni, de az már megkönnyebbülés volt, előtte egész éjszaka csak kínzott a rosszullét.

Most épp jól vagyok, este meg már megyek a homeopátiás drnénihez és remélem pontot teszünk ennek a végére. 
 
A párom taktikája a fenékbeszurira (még mindig nyomom a progeszteront): először ad a fenekemre egy puszit, aztán ráüt (ettől nem  érzek utána semmit), aztán bök! 

Megy nálunk a szado-mazo esténként! ;o)

Rosszalkodnak

Az elmúlt pár napban volt egy kis ijedtség. 

Csütörtökről péntekre virradó éjszaka éjfél körül kimentem WC-re és néhány csepp barna jött ki belőlem, amitől rettenetesen megijedtem. 
Egy végigizgult éjszaka után reggel 7:50-kor felhívtam Krizsát, aki azt mondta, hogy nyugodjak meg, igyak meg egy felest, feküdjek le és emeljem meg a Magne B6 adagomat (a progiadagomat már nincs hová emelni), de higgyem el, hogy nem lesz semmi baj, ez a babáknak nem árt csak azért csinálják, hogy engem tönkretegyenek.

És hogy valszeg a soron következő menzim lehet a ludas. Hát az igaz, hogy annak holnap kéne megjönnie.

Meg lehet, hogy a harmadik baba távozik ugye éppen.
Na lényeg, hogy amennyire sikerült megnyugodtam, most feküdtem 2 napot, még ide a géphez sem álltam fel és elmúlt a barnázás úgy néz ki.

Viszont szerencsére továbbra is émelygek és hányok mint a lakodalmas kutya, vagy hogy mondják, szóval kezdem elhinni, hogy talán tényleg minden rendben. 

Én már mindennel próbálkozom hányás ellen de eddig még nem jöttem rá, hogy mitől vannak néha a nyugisabb fél napok. Az biztos, hogy ha már jönnie kell, jobb, ha kijön, utána jobb. 
Most ott tartok, hogy alig tudok már valamit megenni, szinte semmit nem is kívánok, főleg ami szilárd és íze van. Húsra rá se tudok nézni. 

A napi menü valami ilyesmikből áll össze: szárított kenyércsipsz, mandula, pár szem mazsola, nyers zöldség vagy gyümölcs (nem tudom mennyi benne a vitamin, mert főleg ugye primőr van még csak). 

Ezeket próbálom váltogatni a sokszor keveset elvén, ha épp nagyon jól vagyok, akkor gyorsan kihasználom az alkalmat és benyomok egy fél vajas zsömlét is.

Sokat iszok és szedem a Maternát, hogy valami vitamin legyen a bébiknek.

Azért jó lenne, ha sikerülne találni valami jó kis homeopátiás szert, mert néha már depis vagyok ettől a sok rosszulléttől és szeretnék inkább vidám, boldog kismami lenni. 

Persze belül így is nagyon boldog vagyok! 

Az is jellemző, hogy Tv nézés közben félóráként elérzékenyülök valamitől, és rám jön a sírás. Olyan boldogságos! Elég hozzá annyi is, hogy valaki nyerjen a téli olimpián egy érmet, és annak örüljön, nem beszélve arról, ha véletlenül egy csecsemőt látok meg a képernyőn, na akkor kész! 
Gondolom a hormonok....

Uh-ra elvileg csak 28-án megyek, hát az most megint nagyon izgi lesz, hogy mit találunk odabent ezek után! 

Első babás ultrahang, népszámlálás

Itt vagyok, hazaértünk.

3 petezsák van de, úgy néz ki csak 2-ben van élet, nekik nagyon szépen ver a kis szívűk, a harmadiknak kb. 10 percig nézte Krizsa innen onnan, nem tudta biztosra mondani, mert még nagyon picik, de mintha abban nem lenne. Meg a harmadik kisebb is egy kicsivel (egyébként 7mm-esek), meg nem lehetett látni a szikhólyagját de az is lehet, hogy csak elbújt. Szóval valószínű megoldja a természet.
 

 
Íme:

Megvolt ma az első hányás is az UH előtt a Kaáli Wc-jében.

   
2 hét múlva már valószínű minden látszani fog addigra javasolta a következő UH-t Krizsa.
Progiinjekció is még 2 hétig megy, azt is valahogy csak túlélem.
 

Egyébként nagyon boldogok vagyunk, abszolút csak arra koncentrálok, hogy minden rendben lesz, hatalmas kő esett le a szívemről így is, mikor láttam a két életerős babót!!! :o)

Nem leszek elkeseredve, ha kettő marad, hanem épp, hogy nagyon örülni fogok.

53 kg vagyok, nem vállalnék egy 3-as terhességet, félek, hogy nagyon alacsony súllyal tudnának csak megszületni, és nagyon örülnék, ha megoldódna magától.

Megpróbáltam aludni egy kicsit, mert éjszaka nem annyira sikerült, és egy hulla vagyok, de csak nem jön álom a szememre. 

Csak jönnek, meg jönnek a gondolatok, túlságosan is fel vagyok dobva!
Olyan hihetetlen!
Annyira kívánom mindenkinek ezt az érzést!!!!

Egyre jobban

émelygek.

Émelygés, lamenta

Én is állandóan aludnék, viszont egyben egyfajta furcsa álmatlanság is van rajtam éjszaka. Többször fel szoktam ébredni és egy félóra mire visszaalszom.

Van egy enyhe rosszullétszerűség, olyan émelygős levertség, de ha csak ennyi marad azt röhögve is kibírom!
Meg már nem tudom, mi van a terhességtől meg mi nem, olyan, mint az első két hét is volt, az ember egyfolytában keresi a jeleket.

 

Az igazság az, hogy ha választhatok én ezt szeretném :o), Szacsa ezt :o) :o), ettől rettegek :o) :o) :o) és már mondtam Szacsának, hogy ne hagyjon ez esetben elérzékenyülni, szóval akkor tuti mennie kell egynek! :o( De egyelőre igyekszem nem gondolni erre.

Én nagyon félek a kis születési súlytól és, hogy mind3 beteg lesz. Nagyon sok negatív példát hallottam, igaz pozítivat is, de én most már nem szeretnék kockáztatni.

Pont két hete írta egy régi lány az egyik fórumon, hogy bevállalták mind3-at és a huszadik hét körül mind elvesztették.:o(

Na de tényleg, hess-hess negatív gondolat.... ;o)

Tanfolyam, kezdődő tünetek

Tanfolyam:
Vége lett ma!
Egyáltalán nem bántuk meg, nagyon izgalmas volt és rengeteg olyan dologról volt szó ami vérszerinti gyereknevelése kapcsán is fel fog jönni (kötödés kialakulása, konfliktuskezelés a gyereknevelésben stb.)

Sok olyan feladat volt amikor kaptunk egy -egy szituációt és el kellett gondolkodni hogyan reagálnánk az adott szituban, aztán azt megbeszéltük. 
10 pár volt, nagyon helyesek voltak Ők is, meg akik tartották az egészet azok is.
Egyébként, mindenki nagyjából egyidős volt velünk, mindenki első babáért megy és a párok fele a lombikkal is valahogy még áll. 

Jellemző volt, hogy mindenki eléggé az elején van a folyamatnak minden szempontból, tehát papírok és belső út szempontjából is.
Nagyon toleránsak voltak velünk, mert kicsit tartottunk attól, hogy a mostani helyzet miatt esetleg lesz majd valami probléma.
Összességében nagyon örülök, hogy elmentünk, az Ágacskások tényleg iszonyú jófejek és nagyon jól csinálják a dolgukat, én is csak ajánlani tudom Őket!

Viszont egyben őrületesen fárasztó is volt, mindennap hazajöttem és 2 óra délutáni alvással folytattam a napot. Egyébként is az álomkór már úgy látszik megérkezett.

A filmszemlével kapcsolatban is megbeszéltük a férjemmel, hogy ha álmos vagyok, azonnal szóljak, és már jövünk is haza aludni.

Tünetek kezdenek jönni, émelygek is, álmos is vagyok, mellfeszülök is, de nem sírok, végre!

Egyedül a fenekem a progiszuri miatt van már annyira bedurranva, hiába kenem, hogy azt már kicsit nehezen viselem, de most már tényleg bármit kibírok.

Ami nagyon nehéz, hogy átkozott messze van az első ultrahang, febr. 15, és az aggódás meg ott bujkál, hogy mi lesz. (meg lesz-e egyáltalán még a baba, vagy nem épp 3 is) 

Persze azért hessegetem a negatív gondolatokat, szóval soha jobban!!! 

Öribaba tanfolyam

Most jöttünk meg az örökbefogadós tanfolyamról, azt gondoltam most már menjünk el és álljanak össze a papírok, még bármi lehet azért!

A mai nap egyébként jól telt és élveztem is, de sok újdonságot nem tudtam meg, sok mindent már tudtam vagy már felvetődött bennem és valahol már tartok vele.

A párok 80%-a elég új a témában, szinte mindenki nagyon az elején van, van aki még a Tegyeszben sem volt. Ennek ellenére úgy érzem hasznos érdekes, bár tényleg nagyon fárasztó volt a mai nap!

A közvetlen család már tudja, mivel a lombikról is tudtak és persze már várták a hírt. Természetesen nagyon örültek!!! 
Anyósom már rögtön elkezdett gondolatban vásárolni is nekünk amint megtudta, le kellett állítani, hogy még szó se lehet róla.
Az én anyukám is nagyon örült, persze neki előadtam a paráimat is rögtön, hogy már nem merem magam igazán beleélni már annyi hideg-meleg volt az elmúlt években és félek, nehogy meggondolja esetleg magát, de anyukám nagyon határozottan kijelentette, hogy ilyen nem lesz és kész!!! És, hogy gondolkodjak pozítivan!

HURRRRRÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!

Nem is tudom, hogy írjam meg.... 

Tegnap csináltam egy tesztet reggel, azzal a nekifutással, hogy derüljön ki végre hivatalosan is, hogy negatív és abbahagyhassuk végre a progiszurit... közben felraktam a reggeli teát a konyhában, abszolút nem bíztam benne és ahogy visszanéztem látom, hogy JÖN KI A MÁSODIK CSÍK IS.....!!! 

Elsírtam magam örömömben ott azonnal, de azért gondoltam OK, azért ez még nem biztos...

Ma reggel csináltam még egy tesztet: pozitív, aztán még egyet, az is pozítiv, aztán felmentem a Kaáliba vérvételre mert ugye minden teszt tévedhet, én már nem hiszem el olyan könnyen...és 1300 a HCG-m, ami nagyon magasnak számít... lehet, hogy nem is egy baba van velem!!!!

Felfoghatatlan! 
Hihetetlen boldog vagyok!!! 

Már mikor a laborosnő vitte be a Krizsához az eredményt, intett, hogy most vagyok kész, viszem be a papírt. Mire én: És? Ő meg integetett vissza, hogy: nagyon jó! 
10 perc múlva behívott Krizsa, persze én már tudtam.
Nyújtja a kezét: Gratulálok!
És azt mondja: hát akkor van egy jó hír meg egy rossz.

Hát én majdnem összeestem, mi lehet az a rossz? 

Hát, hogy már alig fogunk találkozni.
Olyan édes ember, de hát majdnem szívinfarktust kaptam, hogy valami baj is van!!!

Szacsa most kezdi igazán felfogni! 
Nincs itthon, de telefonálgat, hogy és mi lesz, ha ikrek lesznek, meg, hogy mennyire örül!

Egyébként az elmúlt években annyit álmodoztam, hogy hogyan mondom majd meg Neki, aztán tegnap reggel csak kezemben a teszttel magamon kívül ébresztettem, alig bírtam beszélni meg gondolkodni, aztán meg már csak zokogtam a boldogságtól...

Innen nézve már túlzás volt ekkora depresszióba esni hét elején, de mentségemre legyen mondva, hogy 1 év két hónap alatt nyomtam le 4 inszemet 3 lombikot plussz egy fagyi ET-t egyszerűen nagyon elfáradtam. Meg hát ugye a hormonok!

Holnaptól ettől függetlenül megyünk az öribaba tanfolyamra!!!! 

  

Nem tudom igazán merre tovább...

Csináljuk-e tovább a lombikot is meg az öribabát is párhuzamosan vagy csináljuk végig inkább először az összes lombikot és addig álljunk le az öf-el?

Most hétfőtől már nem akarnám lemondani a tanfolyamot, arra mindenképp elmegyünk.

Aztán azon gondolkodtam, hogy ha jobban magamba nézek, látnom kell, hogy bármennyire is elegem van a lombikokból, még van bennem egy ragaszkodás ehhez az úthoz, tehát úgyis végig fogom azt hiszem csinálni az 5-ikig+a fagyikkal. (Bár tisztában vagyok vele, hogy lehet, hogy borzalmas lesz.) 
Tehát, lehet, hogy most amíg ennek a végére nem járok, oda kéne tenni az energiáimat elsősorban.

De arra is gondoltam, hogy időlegesen valószínűleg a legjobb megoldás egy harmadik út, azaz nem menni tovább a fagyikkal se pár hónapig, hanem inkább pihenni , levegőt venni és elmenni egy jó, meddőséggel is foglalkozó pszichológushoz, kitisztázni a bennem lévő gócokat.

Most eljárkálok itthonról és próbálok minél többet emberek közt lenni, mert ott tartom magam, még a saját férjem előtt is valamelyest, egyedül meg a csak a bőgés... 

De biztos vagyok benne, hogy idővel egyre könnyebb lesz, és ezen, úgy látszik, most végig kell mennem, nem tudom megspórolni, néha magunkkal kell harcokat vívni. 
 

Hát most ezek kavarognak, aztán várok egy kicsit, amíg ez is kitisztul, mármint, hogy mit is kell tennem.

Összeomlás

Hát elég hullámzóan vagyok, de többnyire eléggé magam alatt. 

Tegnap este kiszakadt belőlem és vagy egy órán keresztül itthon bőgtem. 

Szacsa már csak a végére ért haza, akkor már dugtam a csap alá a fejem, amikor meghallottam, hogy jön fel a lépcsőházban, hátha rendbe tudom magam szedni mire felér.

Nagyon nem akartam lelkileg belemenni ebbe a mostani körbe pont emiatt, de úgy látszik, ezt nem lehet elkerülni.

Tudom, hogy szörnyű ilyenekre gondolni, de sajnos nem is az fáj igazán, hogy most nem sikerült, hanem, hogy egyre jobban attól tartok soha nem is fog.

Nem találnak semmi okot, pedig annak azért csak kéne lennie valami okának, hogy 3 éve se spontán, se az inszemektől, se a 4 ET-től nem tud megmaradni egy baba sem! 

Aztán lassan elfogynak a lehetőségek és kész. Ennyi volt.
Persze lesz majd egy kis örökbefogadott babánk, ami nagyon nagy ajándék, csak nagyon nehéz és lassan megy feldolgozni azt, hogy nem lesz "saját" sose.

És nem attól félek, hogy hogyan fogom szeretni meg kire fog hasonlítani, meg ilyesmi, egyszerűen az fáj, hogy soha nem leszek biológiai értelemben anya.

Borzasztóan szeretnék gömbölyödni, érezni, hogy mozog bennem, szeretnék szülni, érezni, hogy kibújik belőlem a kisbabám és szeretnék szoptatni is.

Nagyon-nagyon fáj a lehetősége annak, hogy lehet, hogy mindezt ki kell hagyjam. 

Persze ha jobban belegondolok, tudom, hogy mindez csak rólam szól. Hogy én, én, én mit akarok.
Mégis nagyon-nagyon nehéz elengednem.

Eléggé lent vagyok a gödör alján, úgyhogy remélem, innen már csak feljebb lehet lenni. 
És persze tudom, hogy még erre a körre is van egy nagyon pici remény…  

Hétfőtől megyünk az öribaba tanfolyamra, talán az is segíteni fog. 
Hát ilyenekből is látszik, hogy biztos szerencsésebb nem párhuzamosan futtatni a két dolgot és akkor menni öf-re, amikor ezt az ember már teljesen feldolgozta magában, hogy nekünk ez nem megy, már ha van ilyen egyáltalán.

Meg persze ez most nagyon friss csalódás és épp nagyon hazavágott, és ha kicsit jobban felállok talán már rögtön könnyebb lesz.

Lelkiismeret furdalásom abszolút nincs, nem tudom már hogy tehetnék meg ennél többet. 

ET után 8 napig ki sem mozdultam a lakásból, rengeteg folyadékot ittam, fehérjét ettem.

Nem hiszem, hogy valamit ne tettem volna meg.

A munkám én imádom, (egész nap ülök egyébként) és a mostani idegállapotomban pedig, ami valszeg még a tesztig pláne nem lesz egyszerű, nekem már sokkal jobb, hogy dolgozom. Egyszerűen kikapcsol, feldob. 
  Ha most itthon ülnék és magam körül pörögnék ebben a hangulatban, az szerintem senkinek nem lenne jó, pláne, ha neadjisten, tényleg nem lennék egyedül a bőrömben. 

Lelkileg tudom, hogy senki, de senki nem tud nekem segíteni, még a hozzám legközelebb álló férjem sem teljes mértékben, ezeket a kálváriákat egyedül tudom csak bejárni. 
Egyébként meg azt hiszem alapvetően egy elég optimista ember vagyok, és biztos, hogy pár nap múlva már nem leszek ennyire magam alatt...

Na de az élet ugye nem áll meg...

 

 

Ma is volt sajnos

 egy kis barna, ha nem lett volna a lombik most, akkor tegnap kellett volna megjönnie, szerintem már a progi miatt nem tud csak beindulni jobban...

Kezdem elfogadni, hogy nem sikerült már megint, persze azért nyomom tovább a progiszurit meg mindent a tesztig...

Már megint... :o(

Barnázok!

Vagyis még nem vér, de barna valami folyik belőlem... 
Tudom, tudom amig nincs menzi, addig remény van.

De ettől függetlenül sírok…

Ez van, azt hiszem már megint elvesztettem ezt a meccset :o(((((((( 

Majd meglátjuk, az eszemmel én is tudom, amit tudnom kell, hogy van még remény, csak mégse hiszem eléggé. 
Na, de majd tényleg kiderül.....
Mondjuk, legalább felkészülök.

Holnaptól dolgozom, úgyhogy talán lelkileg is könnyebb lesz a neheze, azaz a vége.
Jól eltereli a figyelmem legalább!

Már jól vagyok

teljesen. 
Ma már olyan bátor lettem, hogy bepróbálkoztam a Krizsa által ajánlott banánturmixszal is, megittam 1 litert, de semmi "hatás", úgyhogy meggyógyultnak tekintem magam :o) 

Most a következő babaragacs receptet dobtam össze, és épp majszolom. 
Túrót, tejfölt, mézet villával összekevertem belereszeltem citromhéjat tettem bele mazsolát és....ananászt! Egész fincsi…

Szacsa azt vezette most be, hogy a progiszurit meg desszertnek hívja, úgyhogy lesz ma még egy kis "desszert" is! 

Kicsit fájdogál a fenekem, de az első perctől kenem az Árnika krémmel, úgyhogy most nem durrant úgy be. 
A múltkori akciónál, volt, hogy mozogni alig tudtam.

Hát nem múlt el olyan hamar,

de most már remélem, tényleg nem kiabálom el, de úgy néz ki, megmarad bennem végre a kaja.

Tegnap este, még ha egy deci vizet ittam az is kijött. 

Hááát szegény babáknak nem könnyítettem meg a dolgát, kicsit kevésbé bízom ezek után a sikerben, de azért reménykedek........

Most úgy gondolom, emiatt az eddigi mondjuk 30% helyett, olyan 15% esélyünk van a sikerre... :o(

Sajnos tegnap este

valami szörnyű gyomorrontás jött rám. 

Egész este görcsölt a hasam, félóránként mentem WC-re ahol egészen vízszerű állapotban távozott belőlem minden. (Bocsesz!!!)

Csak remélni merem, hogy a babákat nem rettenti el egy ilyen apróság, és nem gondolják, hogy csak ezzel a hullámvasúttal tudok szolgálni, amit szegények átélhettek a gyomorgörcsök közepette.

Kicsit szomorkás vagyok, csak annyi vigasztal, hogy ET+1 napon történt és mivel még nem kezdődik el ilyenkor a beágyazódás, még csak bent lebegnek, talán még nem ártott meg nekik.

Nem vettem be gyógyszert tegnap, nem mertem semmit. 

  Mára elmúlt hálistenek (legalábbis remélem, nem jön vissza). 

  

Hármat kaptunk vissza 8 sejteseket

Kiderült, hogy mára 14-en lettek, tehát 11 maradt, azt mind le tudják fagyasztani, de azt mondta Krizsa, hogy a 11 közül olyan 5-6 az, amelyik igazán "focizik".

Mind hatchingolva lett.

ICSI pedig úgy volt, hogy 10-et ICSI-ztek, 7-et csak hagytak, és abból a romantikus hétből 5 sikerült.

Azok közül, akik most itt vannak velem, az egyik nem ICSIs.

A katétert most nagyon simán sikerült Krizsának feltenni (én is lazítottam, amennyire tudtam), máskor fájni szokott ahogy áthalad a méhszájnál, de most egyáltalán nem éreztem, még mindig csak vártam mikor jön, mikor kiderült, hogy kész vagyunk.

Estétől kezdődik a progiszuris minimum 2 hetes horror hadjárat, de valahogy majd csak túléljük.

Most telefonáltam.

 
Hát az éjszaka ketten meggondolták magukat és elcsámborogtak valahová, mert mára csak 11-en vannak. 
Persze az is bőven jó! A kis focicsapat! :o)

 
Azt mondta a biológus lesz lehetőség a fagyasztásra, szépek nagyon. 
Holnap fél10-kor lesz ET!

 

Nem tudom, hogy ICSI volt-e, majd holnap mindent megkérdezek, de valszeg igen, mivel a múltkor nem akartak maguktól romantikázni, gondolom most biztosra mentek részben vagy minddel.

13-asok :o)

13-an vannak!!!
Beültetés vasárnap lesz, holnap még kell telefonálnom újabb hírekért és konkrét ET(embriotransfer) időpontért vagyis, hogy mikor kapjuk vissza őket! 
Most nagyon boldog vagyok, bár eddig máskor is simán teljesítettünk csak a végén akadtunk el...
Egész nap iszom. Krizsa azt mondta annyit igyak, hogy már érezzem úgy, hogy megfulladok és javasolta a banánturmixot mert, hogy az egyszerre folyadék+fehérje. 

Péntek 13. van, 13 megtermékenyült bébi...remélem szerencsét hoz ;o)

Punkció

Megjöttünk.
Számomra is elég hihetetlen, de 17 (!) kis petesejtet sikerült leszívni! 
Remélem szeretni fogják a srácokat és sokan megtermékenyülnek közülük! 
Most még elég kába vagyok, megyek az ágyba!

Második ultrahang

Megjöttem az UH-ról.
Még mindig egy kicsit picinek ítélte Krizsa a tüszőimet (16-osak kb.), úgyhogy ráhúzunk még egy napot a stimura, nem szerdán, csak csütörtökön 10h-kor lesz punkció.

Egyébként azt mondta rengeteg van és a nyálkahártya már 9A. :o)

Első ultrahang

Voltam ultrahangon.

Kovács dr-nő helyettesítette Krizsát, nagyon kedves volt, nagyon szimpi nő.

 
A baloldalon 3, a jobboldalon 4 tüsző méretét olvasta be, 13-14 mm körüliek, lehet, hogy lesz több is.

Még növesztgetnem kell őket, úgyhogy megy tovább a stimu vasárnap estig.

Hétfőn újabb ultrahang, és valszeg szerdán lesz punkció.

A nyálkahártya 8A volt. 

Szóval eddig minden OK, de eddig az előzőeknél is jól teljesítettünk, majd meglátjuk.

Szerintem lesz tüsző,

 mert mintha már érezném is ahogy feszítenek, remélem nem csak bebeszélem magamnak.

Holnap kiderül...

Jelentkezés a tanfolyamra

Sikerült ma beszélnem az Ágacskásokkal.

Kellett, hogy küldjek jelentkezésképp egy mailt az elérhetőségeinkkel és akkor majd visszaigazolnak azt mondták.

Ágacskás tanfolyam

Azt beszéltük a két ünnep közt Szacsával, hogy a jan. 30-31- febr. 1-es Ágacskás tanfolyamra bejelentkezünk. 

Igaz pont 31-én fog kezdődni a filmszemle, ami a mi szakmánkban egy nagyon fontos 1 hetes program, de a tanfolyam csak du. 4-ig tart és két nap átfedés van csak, úgyhogy annyit legfeljebb kihagyunk a szemléből. 
  A héten fel is hívom, hogy bejelentkezzünk, az Ágacskásokat. 

Épp most számolgatom, hogy a lombik eredménye valszeg olyan 26-a körül lesz meg, úgyhogy legalább majd az esetleges negatív teszt után rögtön lesz vigasz, rögtön megyünk előre!!!
(Ha meg sikerülne akkor meg szintén jó érzés lesz már rögtön a kistesóra is gyúrni.)

Stimu szilveszterre

Igazából az ünnepi eseményeken kívül nem nagyon történik semmi.

Illetve annyi, hogy ma kezdem a stimut.

5-én megyek majd ultrahangra és valszeg 8-9-én lesz a punkció, most így számolom.

Érzelmileg a 4. lombik előtt...

Az első akciókba én nagyon beleéltem magam, megmondom őszintén, engem legjobban az első inszem sikertelensége viselt meg.

Na, ott aztán én tutira vettem, hogy na most majd ez, ez sikerül.

Nézegettem mikor hány sejtes, mikor ágyazódik be, hol tart stb., napra pontosan egy ilyen könyvben. 

Azóta azért már óvatosabb duhaj vagyok.

A mostanit meg már elég lazára vettem, annyira, hogy most jutott eszembe pl., hogy nincs is tűm a Suprefacthoz, elfelejtettem kérni, meg ilyesmi. 
  Valahogy az egészre nem vagyok most annyira rápörögve ...egyelőre, persze majd punkció környékén meg ET körül-után lehet, hogy elkap a gépszíj... 

Bár azt hiszem, azért nem gondolok rá annyit, mert valahol nem is hiszek benne.

Persze tudom, hogy bármikor sikerülhet, de ez végül is a 4. ET lesz, már nehéz elhinnem, hogy ez nekünk "használ"…

A párom azt mondta mikor most Krizsánál bent voltunk és én kicsit pesszimistáskodtam, mert Krizsa lehűtőtt a hatchinghoz táplált reményeimmel kapcsolatban (csak ennyiben lesz más a mostani lombik mint az előző), szal azt mondta, jó, de a HARMADIKat még nem próbáltuk soha. (ez a 3. lesz hivatalosan, mert az egyik fagyibabás volt)

Ezen jót kacarásztak Krizsával. Hááát, majd meglátjuk! 

Lassan kezdjük a negyediket :o)

Voltunk ma a Kaáliban, semmi különöset nem mondott ma Krizsa.
Csak bekukkantott, mindent rendben talált (kivéve, hogy kicsit lehűtötte az álmaimat erre a ciklusra nézve, mert azt mondta szerinte nem volt peteérésem) és vasárnap kezdhetem a Suprefactot.

Kértem ma, hogy legyen hatching (kicsit bevágják lézerrel a petesejt burkát, hogy könnyebben menjen a behatolás a spermiumnak, nem veszélytelen, mert hőhatásnak teszik ki a petesejtet ezzel és az sérülhet, elveszíthetjük).
Azt mondta, nem emeli nagyon az esélyeket, de azért felírta, hogy legyen.
Mondtam is neki, hogy mindig jövök itt az ötleteimmel (embrioglue, hatching stb.) aztán mindig lehűt, nem hagyom ám magam!!!

Ami nem nagyon jó hír, hogy Ő szabin lesz és csak jan. 9-től lesz megint, úgyhogy a 3. napi vérvételt és az első UH-kat biztos, de ha nagyon siet majd most a menzeszem, akkor lehet, hogy még a punkciót sem Ő fogja csinálni.
Kicsit parázok, hogy majd pont jól a Szmatonához kerülök, mert ugye én Tőle mentem át a Krizsához és azóta nem volt egymáshoz szerencsénk.