Stimu szilveszterre

Igazából az ünnepi eseményeken kívül nem nagyon történik semmi.

Illetve annyi, hogy ma kezdem a stimut.

5-én megyek majd ultrahangra és valszeg 8-9-én lesz a punkció, most így számolom.

Érzelmileg a 4. lombik előtt...

Az első akciókba én nagyon beleéltem magam, megmondom őszintén, engem legjobban az első inszem sikertelensége viselt meg.

Na, ott aztán én tutira vettem, hogy na most majd ez, ez sikerül.

Nézegettem mikor hány sejtes, mikor ágyazódik be, hol tart stb., napra pontosan egy ilyen könyvben. 

Azóta azért már óvatosabb duhaj vagyok.

A mostanit meg már elég lazára vettem, annyira, hogy most jutott eszembe pl., hogy nincs is tűm a Suprefacthoz, elfelejtettem kérni, meg ilyesmi. 
  Valahogy az egészre nem vagyok most annyira rápörögve ...egyelőre, persze majd punkció környékén meg ET körül-után lehet, hogy elkap a gépszíj... 

Bár azt hiszem, azért nem gondolok rá annyit, mert valahol nem is hiszek benne.

Persze tudom, hogy bármikor sikerülhet, de ez végül is a 4. ET lesz, már nehéz elhinnem, hogy ez nekünk "használ"…

A párom azt mondta mikor most Krizsánál bent voltunk és én kicsit pesszimistáskodtam, mert Krizsa lehűtőtt a hatchinghoz táplált reményeimmel kapcsolatban (csak ennyiben lesz más a mostani lombik mint az előző), szal azt mondta, jó, de a HARMADIKat még nem próbáltuk soha. (ez a 3. lesz hivatalosan, mert az egyik fagyibabás volt)

Ezen jót kacarásztak Krizsával. Hááát, majd meglátjuk! 

Lassan kezdjük a negyediket :o)

Voltunk ma a Kaáliban, semmi különöset nem mondott ma Krizsa.
Csak bekukkantott, mindent rendben talált (kivéve, hogy kicsit lehűtötte az álmaimat erre a ciklusra nézve, mert azt mondta szerinte nem volt peteérésem) és vasárnap kezdhetem a Suprefactot.

Kértem ma, hogy legyen hatching (kicsit bevágják lézerrel a petesejt burkát, hogy könnyebben menjen a behatolás a spermiumnak, nem veszélytelen, mert hőhatásnak teszik ki a petesejtet ezzel és az sérülhet, elveszíthetjük).
Azt mondta, nem emeli nagyon az esélyeket, de azért felírta, hogy legyen.
Mondtam is neki, hogy mindig jövök itt az ötleteimmel (embrioglue, hatching stb.) aztán mindig lehűt, nem hagyom ám magam!!!

Ami nem nagyon jó hír, hogy Ő szabin lesz és csak jan. 9-től lesz megint, úgyhogy a 3. napi vérvételt és az első UH-kat biztos, de ha nagyon siet majd most a menzeszem, akkor lehet, hogy még a punkciót sem Ő fogja csinálni.
Kicsit parázok, hogy majd pont jól a Szmatonához kerülök, mert ugye én Tőle mentem át a Krizsához és azóta nem volt egymáshoz szerencsénk.

Öribaba-pszichológus másodszor

Voltunk ma öribabás projektügyben pszihonéninél.

Amilyen unszimpatikus volt múltkor, olyan szimpi volt most.
Most nem olyan katonás volt, sokkal lazább volt az egész, nem egy kihallgatáson éreztem magam. Végül is nagyon jó kis beszélgetés lett az egészből, nagyon hasznos volt.

Úgy alakult, hogy főleg a gyerekek lelki világáról beszélgettünk, szinte csak érintve az öribabás dolgot, illetve olyan szemszögből is, de olyan dolgokról is, ami általános gyereknevelési dolog.
Bölcsőde, óvoda, altatás, fegyelmezés ilyenek jöttek szóba.
Persze az ilyen dolgokra nincs egy tuti fiksz jó megoldás, de nagyon érdekes volt hallani, mit mond egy szakember.

És ami a legérdekesebb volt, Szacsa sokkal többet dumált, mint én (pedig nem így szokott lenni), teljesen be volt indulva!

Amikor eljöttünk azt mondta (SZ), mi lenne, ha mi 2x mennénk tanfolyamra, elmennénk az Ágacskához is meg a Tegyeszhez is, mert szerinte ez nagyon hasznos és megéri azt a pár napot...

Tulajdonképp ezzel nekünk már minden előzetes vizsgálat megvan az öf-hoz.

Most várunk a szakvéleményekre, hogy elkészítsék őket, azokat alá kell írnunk. 

Még el kell mennünk a tanfolyamra, közben felterjesztik a papírjainkat a gyámhatóságra ahonnan ha megkapjuk az alkalmasságit akkor mehetünk az alapítványokhoz bejelentkezni a nyíltra (ez kb. tavasszal lesz számításaim szerint), és akkor kezd el ketyegni a kb. 1-1,5 év. 
Ha végig kell menni az összes lombikon az ötödik kb. augusztusban lesz.

Így ha párhuzamosan futtatjuk a két dolgot, és ha a lombikok nem hoznának eredményt, akkor onnantól, az esetleges 5. sikertelen után már csak kb. 1 évet kell várni az öribabára...

Varratszedés

Kivették most délután a varratokat végre!

A két alsó simán ment, de a köldökömben lévővel megküzdött a doki, mert nagyon elbújt, le kellett szednie a varrt is, aztán meg még vagy 5 percig húzta felfelé és próbálta megtalálni a kis göböt, szóval nem volt egyszerű, de kijött!

Egyébként úgy vagyok, és most már Szacsával is beszéltünk erről, hogy ha összejön most, talán akkor is szeretnénk örökbefogadni is.
Én ezt a lombiktortúrát nem hiszem, hogy mégegyszer elkezdeném.
Mondjuk ezt csak egy esetben módosítanánk (mármint az öf-t), ha ikrek lennének, mert mi alapvetően - egyelőre - kettőt szeretnénk.

Voltunk ma Krizsa dokinál

Kicsit el volt keseredve, hogy nem találtak nálam egy pici orvosolható valamit se és megyünk tovább a sötétben, anélkül, hogy bizton tudnánk, merre van a kiút.

Felvetette, hogy mi lenne, ha megpróbálkoznánk most egy short protokollal, de én nem nagyon voltam lelkes. Az 1 hónap fogigátló miatt, ugyanis a dhort prokollnál az akciós ciklus előtti hónapban fogamzásgátlót kell szedni.
Én pedig mondjuk csak nagyon halkan ugyan, de kicsit még most a spontán babában is bízom a következő ciklusban, állítólag ezután a beavatkozás után fogékonyabb a szervezet, és nem szedném azért jó szívvel a fogigátlót most.
Végül is kiegyeztünk abban, hogy akkor csinálunk még egy longot, aztán ha most megint nem sikerül így, a következő már short lesz.
Bírom, hogy Krizsával így meg lehet ezeket beszélni, Szmatonával azt hiszem idáig el sem jutottunk volna soha.
Így dec. 12-én megyek egy ellenőrző bekukkra, aztán dec. 20 körül kezdem a Suprefactot és jan. 10 körül lesz ET.


Nagyon jó volna, ha sikerülne, mondjuk én már el se tudom képzelni, úgy érzem magam mint egy robot csupán, aki tudja mit kell tennie, már megyek megszokásból, de hogy ebből gyerek is lehet?


Az valami horror milyen sokan voltak ma a Kaáliban.
Egy éve járunk oda (már kicsit több is sajna), de az óta szerintem 2xese a tömeg, pedig már akkor is nagyipar ment.

Már egész kis virgonc vagyok,

tegnap már voltam a lakáson kívül is (tali volt a családinetről a lombikos fórumos lányokkal), de azért főleg még itthon lábadozom.

Holnap délelőtt 11-re megyünk a Kaáliba Krizsához a zárójelentésemmel, megbeszélni a továbbiakat.

Kedden lesz varratszedés, és szerdán megyünk az öribaba ügyben a pszihobanyához és utána, délután már megyek dolgozni is.

Dobókocka

Ugyan tegnap jöttem haza, de nálunk a földön van a gép és még nem tudtam leülni ide.
Ma már jobban vagyok, bár még mindig nagyon lassított felvételként mozgok.


Szóval:
Nem találtak semmit nálam ami indokolhatná a baba késedelmét.
Találtak egy kis miómagöböt a méhem hátsó falán ezt eltávolították, és egy kis összenövést a petevezetőm (vagy fészkem már nem emlékszem) és valamelyik hasi szerv között ami még a vakbélműtétem miatt maradt (8 éves koromban volt), azt is szétválasztották, de azt mondta a doki, hogy mindez egyáltalán nem kéne, hogy befolyásolja a babásodást.
Amúgy teljesen szabályos és tökéletes minden odabent.

Még azt is mondta, hogy ez a lombikozás olyan, mintha elővennénk egy dobókockát és elhatároznánk, hogy 5-öst kell dobni.
Lehet, hogy elsőre sikerül, lehet, hogy csak 8-ra.
Mondtam, hogy na én odáig biztos, hogy nem fogok elmenni, azt én nem bírom ki, azt mondta, hogy ne adjam fel, mert nálam sikerülnie kell!!!
....most azt néztük meg, hogy van-e valami kizáró ok, amiért lehetetlen lenne 5-öst dobni és ilyen nincs!

Az jó persze, hogy nincs nálam semmilyen szervi baj, hisz az mindig jó hír ha az ember egészséges, csak hát olyan nehéz akkor épp ésszel felfogni, hogy akkor mi a fenétől nem sikerül 3 éve se spontán, se inszemmel, se lombikkal??????????!!!!!!!!!!!!
Na mindegy dobálom tovább azt a dobókockát amig lehet!!!
Mi mást tehetünk?!


A beöntéstől (amitől én nagyon paráztam) egy kedves nővérke adta, egy nőgyógyászati vizsgálóra fektetett (tehát nem négykézláb) a cső kb. fél centi átmérőjű volt, nem fájt mikor becsúsztatta, a víz meleg volt, és nem is volt olyan nehéz kicsit bent tartani.
Amitől én még nagyon féltem, az a pisikatéter volt, mert azt mindenféleképp beteszik a műtét közben, (leengedik a hólyagot, nehogy megsértsék a műszerekkel) és láttam, hogy mindenkinek bent is hagyják utána.
A műtét előtt nagyon megkértem a dokimat, hogy ha csak lehet, én nagyon szeretném, ha az még az altatás alatt kikerülne! És szerencsére így is lett!
Az első 10 perc az nagyon kemény volt ébredés után, de rögtön kaptam fájdalomcsillapítót, mást mindent ki lehetett bírni.

Arról, hogy mi megy az egészségügyben arról meg annyit, hogy első nap reggel 8-tól este fél7-ig vártam ágyra a folyósón!!!
A végén pedig még nagyon szerencsésnek is érezhettem magam, mivel, volt olyan aki velem egyszerre kapott ágyat, (persze Ő is egy nap várakozás után) és csak halogatták a műtétét, nem tudták megmondani mikor lesz, én már a zárójelentésemre vártam mikor Ő még mindig nem tudta mi lesz a sorsa.
Az egész amiatt van állítólag, hogy nincs elég altatóorvos, és emiatt tologatják ide-oda a műtéteket.
A mellettem lévő ágyon feküdt egy lány aki szegénykém abortuszra várt.
Amikor jött érte a műtős fiú, mondta, hogy nem fogják elaltatni csak érzésteleníteni.
Teljesen kibukott, képzelhetitek! Tiszta középkor!!!!
A másik lány akinek elhalt terhessége miatt műszeres befejezése volt, megkapta a méhszájtágító pálcikát, (ami pokoli fájdalmakat és görcsöléseket okoz fél napra) és utána még 5 és fél órán keresztül nem tudtak neki ágyat adni, szegény kint szenvedett a folyosón civil ruhában.
A nővérke azt mondta, hogy direkt lehetetlenítik el a kórházak helyzetét, vonják meg a pénzt odafentről, ciklusról ciklusra (tehát nem csak ez a kormány), mert privatizálni akarják, és előtte jól tönkreteszik. 1. hogy már ne legyen kérdés, hogy kell-e privatizáció vagy se mert tarthatatlanok az állapotok, 2. hogy olcsóbban lehessen majdan megvenni. :o(

Műtét előtti gondolatok erről+arról

Az altatástól nem félek.
Engem már nagyon sokszor altattak, de mindig olyan kis negyedórás altatásaim voltak. Mostanában ugye a punkciók miatt.
Az igazság az, hogy lehet, hogy én nagyon perverz vagyok, de magát az orvosi altatást még imádom is.
Másnapra olyan kipihent vagyok, mint soha.
A múltkori punkció után mondta is a barátnőm, hogy mi történt, úgy ki vagyok simulva, hogy ihaj.
Szóval az altatástól nem parázok, csak ne matatnának, meg vagdosnának közben, és amitől még parázok az a beöntés, mert olyanom még sose volt.

Én egyre inkább azt gondolom, hogy ha nem sikerül nálunk az 5 lombik, akkor még ha össze is tudnánk kaparni a pénzt, nem megyek tovább, mert nem akarom már egyszerűen tovább kínozni magam a hormonokkal, szurikkal, vizsgálatokkal, beültetésekkel stb. és az egésznek a lelki oldalával.
Úgy érzem, ha mennénk tovább utána, akkor soha nem tudnánk megállni, ha nem sikerül, mert hát ugye mikor? A 7., 8., vagy 9. után? Miért épp akkor?

Most persze úgy hangzik, mintha nagyon pesszimista lennék, hogy nem fog soha sikerülni, de én egyre inkább úgy gondolom, hogy ha leállunk az 5. után, akkor nem lesz később lelkiismeret furdalásom, hogy nem tettem meg mindent, és egyre inkább úgy érzem, hogy meg tudnék barátkozni az öribaba gondolatával.
Persze ez nagyon lassú folyamat, azt hiszem csak akkor leszek rá igazán képes ha tényleg már nincs több lehetőség és úgy érzem még kell legalább 1 év amíg kész leszek erre, hogy haza is tudjak vinni esetleg egy babát.
Nagyon sok erő, vagy nem is tudom, mi kell ehhez, mindkettőnk részéről, sok-sok barátkozás a gondolattal.

Holnap akkor bevonulás és műtét...brrrr...

Vérvétel után

Ma voltam vérvételen meg ilyeneken.
Egyre jobban be vagyok sz@rva, az az igazság, de most már legalább mindjárt túl leszek az egészen!

Vérvétel előtt

Holnap reggel fél8-kor lesz jelenésem az István kórházban, a hétfői bevonuláshoz szükséges vércsapolás és egyebek végett.

Műtétidőpont

Telefonált ma a dokim, egy nappal előre hoztuk a lapar műtét időpontját.

A laparoszkópia műtéttől

félek ám nagyon, halogattam is pár hónapot, de muszáj átesnem rajta, majd csak túlélem valahogy, meg akinek volt már, azok azt mondják ne féljek. Még 3 hét!

Pszichológus néni

A pszichológus néni nem volt az elején nagyon kellemes élmény, mert kekeckedett velünk, hogy minek csináljuk ezt a lombikozást, meg pont ettől nem jön össze a baba és nem is fog. Mert az orvosoknak ez csak érdek, de hát nem véletlen, hogy nem sikerül, mert ez annyira nem természetes.
Meg, hogy miért nem vagyunk türelmesebbek.
Hiszen „még csak 3 éve” próbálkozunk és, hogy ez meg szörnyű és egyáltalán, hogy bírom én ezt.
Na erre nálam úgy 20 perc után eltört a mécses, kicsit sírtam, aztán összeszedtem magam, de végig nagyon szégyelltem.
Azért igazán nem tudom, minek kell csesztetni valakit, aki már eljutott odáig, hogy szeretne örökbefogadni egy babát, el tudná fogadni sajátjának, vállalva minden nehézséget, ami az öf-el jár.
És tényleg, teljesen igaza van az egész lombikozás szörnyű és egyáltalán nem hobbiból csinálja senki és nagyon-nagyon nehéz a sikertelenségekből újra és újra felállni, minek kell ezeket a sebeket így feszegetni.
Én nem hiszek abban, hogy ez bármilyen mértékben is segít az öf-sal kapcsolatban.
Aztán még átbeszéltük miért akarunk újszülöttet, meg miért nem szeretnénk beteget és romát. Mi elmondtuk, hogy annyira nem érezzük magunkat erősnek, hogy kezelni tudjunk egy lelkileg sérült, vagy beteg, vagy kisebbségi gyerekkel adódó problémákat, épp elég megbirkózni az öf adta nehézségekkel.
Ezt megértette, és úgy láttam, azért díjazta az őszinteséget, meg, hogy nem akarunk többet vállalni mint amennyit úgy érzünk elbírunk.
Még kell hozzá mennünk egyszer mielőtt véleményt ír rólunk nov. végén.

Zalakaros

Zalakaros isteni jó volt!!!

Sajnos mire kezdtem ráérezni az ízére vége is lett.
Még simán kibírtam volna 2 napot úgy, hogy ki se jövök a szállodából és további napokat kis kirándulásokkal.
Az egész hely hihetetlenül profi volt, tiszta, kényelmes.

Szombat este bűvész-show is volt, mindenféle trükkökkel, az orrunk előtt feldarabolta a nőt, aki segédkezett neki, körben ültünk az étteremben Ő meg középen nyomta egy placcon, hát el nem tudom képzelni, hogy történhetett.
Aztán kinézett magának pont engem, odahívott és két egymással szembefordított összecsukható székre rátett egy létrát arra rá kellett feküdnöm úgy, hogy csak a nyakamnál és a bokámnál volt alátámasztás a székekkel, közte meg a létra, bebugyolált egy takaróba, majd kivette a lábamtól a széket és a létrát is alólam, és állítólag ott lebegtem csak a nyakamnál megtámasztva, még egy karikát és áthúzott körülöttem.
Persze ezt csak utólag mesélték el, mert nekem azt mondta, hogy csukjam be a szemem és ne nyissam ki, az biztos, hogy én végig éreztem magam alatt a létrát és csak annyit éreztem, hogy a bokámnál pakolászott valamit meg azt, hogy fáj a nyakam mert lógott a fejem.
Persze innentől kezdve a szaunában, medencében, liftben stb. mindenki engem kérdezgetett, hogy mit éreztem meg hogy csinálta, úgyhogy hirtelen nagyon sok ismerősünk lett.

Holnap megyünk az örökbebaba miatt a pszichológushoz.
Kicsit izgulok!

Családlátogatás

Tegnap reggel telefonáltak a Tegyeszből, hogy jönnének családlátogatni az öf. alkalmassághoz és délután már itt is volt egy néni, aki egy bűbáj volt.
Ő lesz a mi családsegítőnk hivatalosan vagy mi.
A lényeg, hogy nagyon tetszett neki a lakás és úgy láttam mi is.
Részletesen felírta mit látott, megint megkérdezte mi a foglalkozásunk-végzettségünk, aztán válaszolnunk kellett (először nekem, aztán Szacsának), hogy miket szeretünk a másikban.
Érdekes volt, mert valahogy így soha nem gondolkodtam ilyen felsorolásszerűen ezen.

Holnap kezdődik a rég várt hétvége, megyünk Zalakarosra 3 napra

Körvonalazódó időpontok

Voltam a laparos dokinál - az István kórházból választottam Dr. Hetényi Gábort - és már biztos, hogy nov. 16-án lesz a műtét.
Utána lévő héten pedig megyek vissza Krizsához megbeszélni, hogyan tovább.

Holnap mentünk volna öribaba pszichológushoz, de megbetegedett a pszichológus gyereke, jövő hét szerda az új időpontunk.

Addig meg még hétvégén wellness Zalakaroson :o)
Hamar elrepül majd az idő.

Olvasgatom a Mózes kosár kiadványokat amiket a Tegyeszben vettem.
Az örökbefogadásról kis füzetek. Pszichológusok írták, főleg összejövetelek, előadások anyagai és olyan jók.
Mondjuk kicsit régiek, így értelemszerűen főleg a zárt örökbefogadás problémáit boncolgatják, de így is nagyon hasznosnak érzem.

Voltunk a Tegyesznél

Elmondták mit jelent ez az egész nagyjából jogilag (pl. öröklés stb.), felvették az adatainkat (név, lakcím stb, valamint, hogy kb. mennyi nettó keresetünk van, hány szobás lakásban lakunk, ami a miénk-e) és, hogy milyen babát szeretnénk arról volt pár kérdés (fiú-lány, egészségest-e, mekkora a legnagyobb akit elvinnénk, hány gyereket szeretnénk)

Most az a következő, hogy meg kell kapnunk az "örökbefogadó szülőnek alkalmas" minősítést.
- Ők ehhez leveleznek kicsit a háziorvossal akinek meg kellett adni nevét, címét.
- Pszihológushoz kell menni
- Környezettanulmány lesz.
- Ha ezeken túl vagyunk, akkor pedig fogunk menni tanfolyamra.

A pszichológushoz kaptunk is időpontot, okt. 18-ára.
A környezettanulmányhoz azt mondták, majd hívnak.
Korrekten elmondták, hogy máshová is mehetünk tanfolyamra, mondtam is, hogy én majd máshová szeretnék.

A titkosba is bejelentkeztünk az újszülöttes programba, nekünk azt mondták a Tegyeszben, hogy csak az esetek 1%-ában fordul elő olyan, hogy mégis igényt tart ilyenkor az anya a babára.
De végül is mindegy, mert valószínűleg a nyílttal úgyis sokkal hamarabb sorra fogunk kerülni.

Bejelentkezés a Tegyeszbe

Péntek reggel 10-re megyünk a Tegyeszbe bejelentkezni az öribabás folyamatba.

Már kaptunk is házi feladatot a Tegyeszből.
A telefonba a nő azt mondta, pénteken a következő kérdésekre kell majd tudni válaszolni, ezeken gondolkodjunk:

- hány gyereket szeretnénk
- kisfiút vagy kislányt
- lehet-e beteg, mennyire, ha igen
- mi a felső korhatár ahogy még hazavinnénk.

Hát nem könnyű, de végül is 10 perc alatt átrágtuk magunkat a kérdéseken. Tudom, hogy vicces de az jutott eszembe, hogy ilyeneken kell gondolkodnunk mintha a Corában sétálgatnánk valamiféle gyerekosztályon ahol válogatni kell.


A kérdésekre így fogunk válaszolni:
- egyelőre csak egy babára jelentkezünk be,
- Csak egészségeset szeretnénk hazavinni (úgy gondoljuk, hogyha mondjuk egyhetesen hazavisz az ember egy egészséges babát még akkor is nagyon sok minden kiderülhet és hát, szóval azt hiszem én nem vagyok elég erős egy olyan beteg babához akiről már születésekor látszik, hogy beteg, sem a neveléséhez sem az esetleges elvesztéséhez, most legalábbis így gondolom),
- hogy kisfiú vagy kislány az mindegy,
- legfeljebb féléveset szeretnénk hazavinni.

A kor persze eleve a nyílt örökbe fogadást fogja eredményezni, mert ha jól tudom ilyen pici babák még nem örökbeadhatóak zárt örökbefogadással.
A nyilttal meg már 5 napos korukban hazavihetőek a kórházból.
Elsősorban azért szeretnénk ilyen pici babát, mert minél nagyobb annál több esély van, hogy ettől az egész tortúrától lelkileg sérül, bár ez már valószínű az újszülöttnél is bekövetkezik, hiszen az anyaméhben töltött idő alatt valószínűleg elég vegyes impulzusokat kap egy ilyen kis prüntyő.

A bejelentkezés nagyon könnyen ment, tegnap felhívtam őket és mondtam, hogy pénteken tudnánk menni, mire mondták, hogy reggel 8 és du. 1 között bármikor jó.
Szóval nem úgy van, gondolom, hogy félóránként ott egy újabb pár, hogy szeretnének hazavinni valakit.
Viszont innentől, úgy tudom, szeretnek ücsörögni a papírokon, én mindenhonnan azt hallom, hogy az egész kb. 2 év alatt megy le.

Meséltem Szacsának, amiket olvastam a neten mások tapasztalatairól és a tanfolyamról amit el kell végezni ahhoz, hogy örökbefogadó szülő lehessen az ember.
Főleg szituációs játékokból áll a leírások szerint és nagyon tetszett Szacsának amiket olvastam róla!
Azt mondta ez tök jó, nagyon örül, mert azért benne is van egy csomó félsz, meg kérdés és nagyon örült, hogy így néz ki egy ilyen tanfolyam, hogy segítik ezeket feloldani meg végiggondolni!
Én leginkább a környezet megítélésének a napi kezelésétől félek és most nem is a mostani környezetemre, barátaimra, szűk családomra értem ezt, hanem az előre nem látható még nem ismert emberkékre, bölcsi, óvoda, iskola ilyesmi.
Sok mindenre fel kell készülni nekem is magamban!

Én eddig is, ahogy utána olvastam, mindig is a nyílt mellett voltam.
Nem szeretném a vérbeli anyja ellen hangolni a lehető legnyíltabban szeretnék majd a babával is beszélni erről, ahogy talán neki is a legkönnyebb lesz megérteni, hogy nem az volt, hogy őt nem szerette valaki, hanem, hogy valamiért akármennyire is szerette volna, nem tudta őt felnevelni, nem tehette meg.
A zaklatástól, a volt anya részéről, nem félek, ha jól tudom nem szokott előfordulni, és tényleg azt gondolom, hogy az anyának is könnyebb, ha látja, hogy jó helyre kerül a babája, mert én nem hiszem azért, hogy van anya, akinek ez olyan könnyen megy akármi is legyen a háttérben.

Az 5 támogatott lombikot mindenféleképpen végig szeretnénk csinálni, ettől függetlenül.
Azért nem könnyű megemészteni a terhesség, a szülés és a szoptatás kimaradását, szóval biztos, hogy amíg lehet megyünk tovább ezen a téren.

"Pihenés"

Azért nehéz dolog ez a pihenés, mert egyrészről nagyon jót tesz, tényleg, másrészt az ember azért nem tud 100%-osan kikapcsolni ebből a már stresszessé vált dologból, ami ugye eredetileg és másoknak még nem ezt jelenti, de sajnos nekem már kicsit igen.
Pont ezért kell kicsit pihennünk.

A baba utáni vágyat viszont nem lehet csak úgy kikapcsolni a "spontán" hónapokra.
Természetes, hogy mindig, ilyenkor is ugyanúgy figyelek, legfeljebb könnyebb a hónap végén a csalódás, hiszen azért annyira mégse élem bele magam, mint egy akciónál.

Szóval ez a pihenés-dolog azért nem teljesen egyértelmű!

Tegnap este házassági

évfordulónk volt. A második :o)
Elmentünk vacsizni ami nagyon klassz volt, kivéve, hogy olyan csípős volt a kaja amit rendeltem (nem volt ráírva), hogy alig bírtam megenni, égett a nyelvem meg mindenem, de ettől függetlenül nagyon klassz este volt.

Voltunk ma Krizsa dokinál

Lényegében azt beszéltük meg, hogy el kéne mennem lapar+histerora, egy olyan műtétre ahol kivülről-belülről, alulról-felülről átnézik a női szerveket, egy kis szondát vezetnek be a köldöknél és még két helyen a hasfalon, meg hüvelyen át is.
Kérdeztem, hogy esetleg más vizsgálatokat érdemes-e még megcsináltatni a következő előtt.
Azt mondta még sokféle vizsgálatot lehet csináltatni, de a mi eredményeinkkel nincs jelentősége, mert semmi hiba a folyamatban, minden nagyon szép és jó, sok és egészséges petesejt, szép spermakép, jó megtermékenyülési arány és szép egészsége gyorsan osztódó embriók, csak a végén akad el a folyamat és sajnos fogalma sincs, hogy miért, már úgy terhesnek kéne lennem mint a pinty.
Így mondta!!! :o)
Szóval a lapar kellene csak.
Azt mondta, hogy azoknál a nőknél, akik a 2. 3. lombiknál sem esnek teherbe, azoknál a kétharmadánál találnak valamit a laparnál, és Ő kicsit jobban szeretné, ha találnánk valamit, mert akkor lesz hova koncentrálni és nem csak tapogatodzunk tovább.
A lapar utáni menetről azt mondta, először várjuk meg mit találnak, szóval arról most nem dumáltunk.

Még nem tudom hol csináltatom a lapar+histerot, kaptam egy csomó orvosnevet, valszeg a Bajcsy kórházban vagy az Istvánban.
Kérdeztem a ragasztósnak nevezett táptlajról, így hívják az egyik táptalajt amiben az embriókat tartják beültetés előtt, azt mondta az csak kb. 3%-kal növeli az esélyeket, és azt mondta nálam már alkalmazták is.

Nagyon kedves volt félórát bent voltunk nála, fel kell hívnom, ha eldöntöm mikor és hol csináltatom a lapart, mert tudni akarja.
Szacsát is megint elbűvölte akárcsak engem, de azért reméljük, most már nem sokat kell találkoznunk vele.

Magát a vizsgálatot én csak november közepére tervezem, a következő ciklusban inkább utazunk a középidőben Zalakarosra.
A vicces az, hogy istenbizony tök véletlenül esett erre a hétvégére, mert ekkor értünk rá, de tegnapelőtt vettem észre, hogy ha rendesen megjön a legközelebbi, akkor pont középidőben leszünk Karoson meg addig a mostani meló is kifut és nyugodtabban tudok elszakadni kicsit.
Viszont emiatt úgy látom idén már nem lesz valszeg akció, most egy kis pihi következik.

Hát "röviden" ennyi!

Morfondír

Nem tudom még mi lesz velünk, jövő hét csütörtökön megyünk Krizsához, szerintem most mindenekelőtt el fog majd küldeni laparoszkópiára (2. lombik után szokták) aztán majd eredménytől is függően meglátjuk.
Az igazság az, hogy most úgy érzem kicsit talán jobb lenne egy hosszabb pihenő, mondjuk ha idén már nem akciózgatnánk inkább próbálnánk csak élvezni az életet (pl. wellness hétvége) és az együtt édes kettesben töltött időt!

Persze majd meglátjuk, mit gondolok okt. vagy nov. vége felé, hogy csak megy az idő és ezzel nem haladunk...meg mit javasol Krizsa!
Lehet, hogy esetleg még a fagyiakció becsúszhatna idén, és talán hormonálisan is jobb lenne egy kicsit pihenni és nem belevágni egy ideig egy nagy, teljes lombikba!

Szóval még nem tudom mi lesz!

34 éves

voltam tegnap.
Nagyon jól éreztük magunkat este!
A Káma Szutra nevű indiai étteremben voltunk és annyira finomat ettünk, minden falat egy mennyország volt! Tényleg!!!
Szerencsére becsomagolták a maradékot az lesz ma az ebédem.
Természetesen nem csak a kaja volt isteni, végre kettesben voltunk Szacsával, nagyon jókat beszélgettünk és a végén hazasétáltunk az Andrássy úton (kocsi szervizben). Tökéletes este volt!

Utánajárások

Már nagyon sokat olvasgattam a neten az öribabával kapcsolatban, de még nem tudom melyik alapítványnál kötünk ki.
Ha jól vettem ki a dolgokat erre még lesz is időnk, mert először az állami engedélyezési procedúrán keresztül kell esni (kb. 2-3 hónap) és csak utána lehet konkrétan jelentkezni egy alapítványnál, hogy felkerüljünk a várakozók listájára, ha már megvan az engedélyünk.

Megyünk pihizni!
Még nem döntöttük el hová, Szacsának Zalakaros tetszene eddig a legjobban, de még csak 3 ilyen wellness hotelt találtam eddig a neten, még nézelődünk.

Tervezgetések

Tegnap beszéltem Szacsával és szinte még csak elkezdtem a mondatot és Ő folytatta, hogy vágjunk bele az örökbefogadásba és, hogy Ő is pont gondolt rá és jó ötletnek tartja.
Kérdezgetett, hogy miket tudok eddig róla, aztán megbeszéltük, hogy akkor elkezdek utánanézni.


Az örökbefogadás felderítés-beindítás még nem jelenti azt azért, hogy feladtam volna ám!
Csak hát sokszor egy ilyen öribaba folyamat akár évekig is elhúzódhat tudomásom szerint, és a maradék 3 lombik meg gondolom legfeljebb másfél év alatt, ugye lepörögne.
Persze ha nem sikerül.
Viszont akkor biztos nagyon jó lesz, hogy már nem kell annyira sokat várni a babára! De ha sikerül valamelyik, akkor az öribabalistáról bármikor ki lehet lépni.
Szóval ez csak azt jelenti, hogy több vasat tartunk a tűzben.
A másik meg, hogy kicsit már most megkönnyebbültem, hogy még csak elhatároztuk, hogy elindítjuk ezt is, szóval, olyan jó, tényleg, hogy így vagy úgy, de BIZTOS, hogy lesz baba!
Ott lesz egyszercsak és talán már nem is olyan soká velünk valaki!
Én már csak attól, hogy ezt megbeszéltük érzem, hogy sokkal jobban vagyok, hogy itt egy biztos pont, hogy tuti lesz babánk pár éven belül.


Eszembe jutott még ma munka közben, hogy el is utazhatnánk kicsit, egy hosszú hétvégére, feltöltődni, kikapcsolódni, ezt is megbeszélem majd ma Szacsával.
Már nagyon rég tervezzük különben is , hogy majd egyszer...
Hévizre vagy talán Debrecenbe...


Ma is dolgoztam. talán furcsán hangzik de nagyon kikapcsol, nagyon jól esik most.
A helyzethez képest meglepően jól vagyok!
Lehet, hogy egyszerűen már annyira megszoktam ezt és megtanultam kezelni is, már annyira bennem van, hogy tényleg mindig csak előre kell nézni, rögtön azt nézni mi a következő lépés, mit lehet még tenni.
Persze sírtam, de eszembe jutott rögtön ez az elutazás is, hogy milyen jó lenne, hogy az segítene, valahogy tényleg már reflexszerűen rögtön jön, hogy látnom kell a kiutat, a merre továbbot és azonnal menni tovább!!!

Munkaterápia + örökbefogadás?

Ma egész nap dolgoztam (este 11-ig), úgyhogy még nem sikerült kisírnom se magam, most hazamegyek, hadd szóljon.

De azért büszke is vagyok magamra, előre nézek: már bejelentkeztem a Kaáliba hogyan-tovább beszélgetésre. 22-én megyünk.

Most úgy vagyok, hogy akkor most csináljunk meg minden vizsgálatot még a következő előtt, amit csak lehet, még akkor is ha most így egy hosszabb leállás vár ránk.

A másrészt pedig, komolyan elkezdtem azon gondolkodni, - mondjuk még Szacsával most nem beszéltem erről csak régebben elviekben-, de szóval, hogy be kéne indítani az öribaba folyamatot is.

Ennyi volt

Megjött!!! :o(((

Fentek és lentek

Most megint itt ülök egy halom doboz közepén, amit tegnap hoztak, Szacsa egész nap a magyar filmművészetet virágoztatja fel, és én nem nyúlhatok egy dobozhoz se.

Néha vannak nagyon enyhe menzigörcsök, de leginkább semmit nem érzek.
Hangulatom nagyon változó, egyszer fent egyszer lent, néha merek reménykedni, néha meg rettegek, hogy esetleg már megint nem sikerült.
Szóval a szokásos műsor megy így belül!

Most nagyon komolyan veszem a pihenést,

hátha csak ennyin múlik a siker.
Itthon ülök és pihenek fekszem sok-sok folyadékot iszom.
Ma lementem a sarki kisközértbe, ami igen nagy élmény volt, mert egy hete nem mozdultam ki!
Nem is kellett semmi különös igazából, csak úgy megkívántam a levegőt.
És nagyon lassan mentem, ami persze nem csoda, a fenekem miatt amúgy se tudok most futkosni.